:9


2008. július 23. 15:00 - shizu

Mononoke Hime

Nagyjából 13 évvel a Naushika sikere után Miyazaki (bár sosem távolodott túl messzire tőle) visszatért a természet hatalmának témájához az 1997-es „A vadon hercegnője” magyar címet viselő animéjével.

A helyszín a XV. század végi Japán, a történet röviden pedig a következő: Ashitaka herceg békében él népével, mígnem egy nap felbőszült démon támad a falujukra. Hogy övéit védje, Ashitaka feltartóztatja és megöli a démont, ám az továbbadja neki az őt kínzó átkot. A démon ugyanis valaha egy békés vaddisznóisten volt, akit az emberek meglőttek, és a harag és gyűlölet hatására vált démonná. Ashitaka, ha nem indul el messze földre megkeresni a vaddisznó valamikori otthonát és a sebet okozó golyó kilövőjét, nincs esélye, hogy életben maradjon. Nyugatra indul hát, és el is jut egy csodálatos helyre, amit az Erdő Szelleme ural és farkasistenek védenek, köztük egy kiskorában befogadott és farkasként nevelt lánnyal, Sannal. Az erdő azonban veszélyben van: a közeli Vasváros lakói kivágják a fákat, hogy kibányászhassák a földben rejtőző vasércet, amiből fegyvereket gyártanak. Úrnőjük, Eboshi elszánt küzdelmet folytat az erdő ellen, az pedig őellene – Ashitaka pedig próbál középen maradni, és mindent megtesz, hogy megakadályozza a közelgő háborút.

Mint már utaltam rá, a Mononoke hime témája ismét az ember és a természet szembenállása és harca, amivel párhuzamosan megjelenik Miyazaki másik kedvenc témája is: a gyűlölet és a harag csak háborút és halált szül, a megbékélés és egymásra figyelés lenne az egyetlen járható út. Ebben az animében figyelhető meg talán a legtisztábban az a Miyazakinál máshol is megjelenő hozzáállás, hogy nem minden és mindenki fekete vagy fehér: bár San minden erejével az erdőt védi, legalább annyira durva és erőszakos módszereket használ, mint a támadók, sőt, talán még agresszívabb is náluk – igaz, érthető az indulata; és bár Eboshi el akarja pusztítani az erdőt, ezzel az a célja, hogy a környék elesettjeinek és társadalomból kivetett tagjainak munkát és emberi életkörülményeket nyújtson (a fegyvereket leprások és bordélyokból kiváltott prostituáltak készítik).

A rajzolás és a képi világ természetesen ezúttal is nagyon a helyén van. A témából adódóan egyrészt rengeteg tájképpel, másrészt istenek, szellemek és egyéb varázslatos lények garmadájával találkozhatunk, akik közül a legaranyosabbakról, az erdőt őrző kodamakról nem tudom megállni, hogy ne tegyek be ide egy képet :)
Meg kell jegyeznem viszont, hogy a sok szép táj/ aranyos lény ellenére talán ez Miyazaki legbrutálisabb alkotása. Nem csak a téma komolysága miatt nem ajánlanám egy bizonyos életkor alatt, hanem azért is, mert úgy tűnik, a már idősödő mester itt élte ki összes rejtett vérszomjas hajlamát, és láthatunk időnként kezeket, fejeket, egyéb testrészeket repülni, valamint én az itteni démont is gusztustalanabbnak találtam a Naushikában olvadozó tűzdémonnál.

Én a magam részéről ezt az alkotást is besorolom Miyazaki legjobb animéi közé, bár a kicsit hosszúra nyúlt végkifejlet talán fárasztani fog egyeseket.

Értékelés: 9,6

Linkek:
Animeaddicts
Aoianime
Wikipedia

komment
2008. július 22. 15:00 - Nite

Chihiro Szellemországban

Ha fel kellene sorolnom, hogy kik azok, akik mindenki által ismert, egész estés családi rajzfilmeket készítenek manapság, a Disney jutna eszembe, a Dreamworks, és természetesen Miyazaki. Nem tévedés ez? Egy távoli ország szubkultúrájából egy rendezőt ide sorolni? Azt hiszem, egyáltalán nem, hiszen 2002-2003-ban bombaként robbant be a köztudatba a Chihiro Szellemországban című anime, elsőként egy Arany medve díjat zsebelve be, majd pedig az animációs Oscart. És nehogy azt higgye bárki, hogy csak azért, mert a "nagyok" nem készítettek akkor éppen semmi érdekeset: a Lilo és Stitchet és a Szilajt sikerült maga mögé utasítania.

Valószínüleg ezrek - köztük én is, kiccsaládommal együtt - indultak el az otakuvá válás lejtőjén Miyazaki hatására: akkoriban nem volt egykönnyen beszerezhető, már túl nagy név volt az egyszerű letöltéshez, viszont DVD-n még semmi sem jelent meg tőle. Így aztán körbekérdezősködés után ismerősöktől sikerült beszerezni a többi rajzfilmjét, grátiszként kaptunk még pár sorozatot is, "ha a Chihiro tetszett, ezeket is komálni fogod" felkiáltással.

Mint később kiderült, a Chihiro közel sem Miyazaki legjobb műve, de az első képkockától az utolsóig süt belőle, hogy ki is rendezte. Chihiro szüleivel együtt új városba költözik, de az úton eltévednek, és egy különös helyre jutnak. Itt azután a kicsit elkényeztetett kislánynak hirtelen a sarkára kell állnia, a felelősséget felvállalva el kell indulnia a felnőtté válás felé, ha viszont szeretné látni a szüleit. A történet kibontakozása közben sorra tűnnek fel az ismerős elemek és figurák, betekinthetünk a karakterek és a jellemfejlődés mélységeibe, és persze leckét kapunk természetszeretetből is. Maga a rajzfilm körülbelül egy negyed órával hosszabbnak tűnik, mint amit a történet elviselne, de ez hozzá tartozik a Miyazaki féle meséléshez.

Egy ilyen szakértelemmel és költségvetéssel készített animénél nem sok értelme van a rajzolásról, a zenéről vagy a szinkronról bármit is írni, nem meglepő módon minden tökéletes, a rendezőtől megszokott klasszikus stílusban, ami egyébként annyiban hátrány is lehetne, hogy ennél azért láttunk már szebbet is. Érdemes még megemlíteni a magyar szinkront is: a tucat DVD kiadásokhoz képest egy mozifilmnél úgy tűnik, sikerült kellően megfizetni a stúdiót, mert a Disney rajzfilmeknél már megszokott kiemelkedő minőségben készült el. Természetesen ez lehet, hogy az angol szinkront felülmúlja, de az eredeti japánnal szemben azért esélye sincs.

Mit is írhatnék még? A Chihiro Szellemországban rajzfilmtörténeti alapműnek bizonyult, és ráadásul az Arany medve tanusíthatja, hogy az egyik legeurópaibb értékrendű japán rajzfilm is egyben. Legalább egyszer mindenkinek látnia kell.

Értékelés: 9.5

Linkek:
Wikipedia
Aoianime
ANN

komment
2008. július 03. 15:00 - Khaos

They are My Noble Masters

Japán címén a Kimi Aruji de Shinjutsi ga Ore de, a kezdő anime abban a kritikasorozatban, amit Public Kihikomori kollega már jó előre bereklámozott. A japán jelenség (habár csak egy a sok közül), a vérfertőző kapcsolatokról szóló anime és mangaalkotások szinte már külön tematikai besorolást érdemlő kategóriája kerül górcső alá, így a kritikák mellé ezúttal cseppenként kerülni fog mindabból, amit a téma kutatása során sikerült tapasztalnom, illetve nem maradhat ki mindaz, ami vélemény formájában szárad majd a lelkemen. Előre szólhatok, az én véleményeim általában sok szót hagynak maguk után.
Kezdjünk hát neki...

Ez az anime még talán a legkevésbé tartozik az ideillők közé, hiszen magát a vérfertőző kapcsolatot mint szimpla tényt kezeli, és ez a szál nem is vesz ki sokat a történetből. Ettől lesz számomra őszinte, és cseppet sem orrbamászó. A stílus nem engedi meg nekünk a gondolkodást, és csak a sokkolás a célja, illetve a társadalom jelenlegi állapotának görbített nagyító alá vétele. Ha valahol lehet igazán mélyenszántó gondolatokat szülni, az majd később lesz.
Addig is, ha mindenképpen a társadalomtudományoz akarok nyúlni, maga a megjelenő kapcsolat két, meglehetősen eltérő Japán viselkedésformából tevődik össze. Az egyik a ma is tapasztalható 'kawaii' kultúra, amikor a cukiság kifizetődő, és nagyon is vonzó, aminek lehet élni, a másik pedig egy mára igen ritkán jelenlévő hagyomány, még a régi Japán idejéből. Ez a hagyomány, tudományosan magyarázva nem más, mint a család összetartásának, és a  családban lefektetett szerepek tudatalatti biztosításának módja. A múlt század közepén még bevett szokás volt ugyanis, hogy az apa halála esetén a családfővé váló fiú átvette a szerepét, és lánytestvérét asszonyaként kezelte tovább, hogy a köztük a családban levő egyenlő viszonyt megszüntesse.
Ha jól megfigyeljük az animét, akkor egyértelművé válik, hogy a két idősebb nővér ténylegesen egyenrangú lehetne (ezt bizonyítja még a tény, hogy mindketten pénzkeresők), amennyiben az idősebbik elfogadná a fiatalabbat, ehelyett ő játékként, és eszközként tekint rá, hogy megmaradjon "A Nővér" szerepében.

Háttéranyagok:
Lloyd Demause: The Universality of Incest
The Journal of Psychohistory, Fall 1991, Vol. 19, No. 2

A téma következő írása
 

Amikor befejeztem az első részt, úgy éreztem magam, mint a tévénéző, aki elől elváltották a csatornát, pont amikor belemelegedett volna a filmbe, amit néz. A fejemben egy darabig még ott maradt a kérdés:

Ez mi?

Paródia. Hamar kiderült ez is, és a kételyeim oszlani kezdtek, de ott volt bennem a kisgyerek is, aki félt, hogy elveszik tőle a játékát, amint elkezdtem aggódni, hogy a sorozat nem lesz eléggé hárem, illetve nem kapja meg azt az ecchi-mennyiséget, amiért örömmel vettem bele a megnézendő animék listájába. Nos, szerencsére ezt sem sokáig kellett, hiszen elég hamar olyan minőségű fanszervízt is kaptam az arcomba, hogy később úgy éreztem, például a kis vörös hajú szolgálólányt meglátva, hogy egy jellegzetes latin pornófilmből lépett elénk. Mi több, nem is kellett sok, úgy kezdtem érezni, hogy azokat a filmeket akár a házban is forgathatták volna...

Teljesen más téma, de feltétlenül pozitívum, hogy a film esetében nem kell figyelni a klisékre. Főleg mivel, hogy azokra épít. Igaz, hogy pár klisé határozottan hentai eredetű, de egye fene, a komikum így is ütős, az arzenál sok sok jelentős animét jegyez, jól párosítva a helyzeteket az importált motívumokkal. Emellé a komikum fő forrása természetesen főhősünk, aki minden elképzelhető helyzeti poénon átesik avagy átrepítik, ami a paródiák tárgyait jellemzi, illetve gyarkran szinte direkt mihozzánk beszél, és kér soha-meg-nem-érkező segítséget. Mi meg röhögünk rajta.
Aztán pedig akár örömködhetünk, mert vannak apró kis romantikus pillanatok, és sírhatunk, mert itt is eljön a pillanat, amikor a dolgok komolyba fordulnak, és a klisépanel egy sávon elénk rakja a drámai végkifejletet.

Hogy-hogy nem, azért ebbe is bele tudtak tuszakolni egy kis fanszervízt és még több poént. Ezek a Japánok tudnak valamit. Az pedig teljesen más kérdés, hogy ebből Japánon kívül csak éhenhalni lehetne tisztességesen...

Az anime rajzolás tekintetében hozza az átlagot, illetve azt, amit egy komikumra koncentráló sorozattól várunk. A chibik és a gyerekrajzok gyakoriak, a poénért mindent. Kivéve persze egy dolgot: a fanszervízt, merthogy abból van bőven ugyebár, és nem is utolsó minőségben...
A hangzás tekintetében szintén van mit említeni, mégpedig abban a tekintetben, amiben a Golden Boyt is érdemesnek találtam anno, a hangokat adó szinkronszínészek előtt ismét, és már sokadjára megelmelem a kalapomat. Remélem elér hozzájuk, mert az a mennyiségű levegő, amit kiordibáltak magukból, nem maradhat köszönet nélkül. Érthető miért is ők a világ egyik legjobb szinkronnemzete.

És persze az ilyenkor szokásos kis privát ajánló... Tulajdonképpen nem ajánlom senkinek. Ne nézzétek meg. Túl elborult. Nevetni lehet rajta, de akkor is.

'Zettai muri!'


Értékelés: 9,8

Linkek:
Wikipedia
Aoianime

komment
2008. május 12. 15:00 - Nite

Monster

Mindig is a legnehezebben felderíthető gyilkosságok közé tartoztak azok, amikor látszólag nincs indíték. Vajon milyen ember lehet az, aki kellően intelligens ahoz, hogy ne hagyjon hátra maga után se nyomokat, se tanúkat, ugyanakkor annyira szociopata, hogy legtöbbször pusztán a gyilkolás élvezetéért öl? Minden szál egy Németországban dolgozó japán agysebész körül fut össze, de az ő jellemével teljesen összeegyeztethetetlen az életek kioltása... Lehet, hogy tudtán kívül több személyisége van, mint Dr. Jekyllnek? Vagy a szörnyeteg mégis egy különálló ember, csak jól elbújt az árnyékban?

Az egész azzal kezdődött, hogy Dr. Tenma a felettesei utasításának ellenszegülve megmenti a kisfiút abból a furcsa testvérpárból, akiket egy bűnügy helyszínéről szállítottak kórházba. Természetesen ezért az engedetlenségért a karrierjével kellene fizetnie, csakhogy a rosszakarói mind meghalnak. A rendőrség rögtön Tenmára gyanakszik, de bizonyíték híján kénytelenek elengedni. Néhány évvel később a doktor újra összefut az időközben felnőtt fiúval, Johannal, és ráébred arra, hogy mit is szabadított rá a megmentésével a világra - ezzel kezdetét veszi a hajsza Tenma, Johan és a rendőrség között, amelyben gyakran nem is lehet igazán tudni, hogy most éppen ki kerget kicsodát.

Az anime hűen követi Naoki Urasawa mangáját mind a 74 epizódján át, ezzel gyakorlatilag hetekre megszabadítva a nézőt a körömvágás fáradtságos műveletétől: aki nem rágja le izgalmában a körmét, annak a szék karfájába fog beletörni garantáltan. Stílusában a sorozat nem annyira a gondolkozós-nyomozós irányvonalat képviseli, sokkal inkább tűnik egy kaland-thrillernek, krimi elemekkel. Megmaradva a műfaj határain belül egy epikus történet-ívet sikerült alkotnia az írónak, ami önmagában is értékelendő teljesítmény, mégis ez a megkötöttség a legnagyobb hátránya a sorozatnak. Érdekes lett volna a szereplők pszichológiájára jobban ráfeküdni, mert nagyon részletesen kidolgozottak, háttérrel, motívációval együtt, ehelyett jobbára kliséket kapunk csak. A történet is elég lineáris, kiszámítható, különösebb csavarok nélkül, az utolsó részekre pedig nem nagyon értem, mi szükség volt - inkább fejezték volna be 5 résszel hamarabb, kerekebb lett volna szerintem.

A szubjektivitást félretéve a Monster saját műfaján belül egy zseniális anime, tele akciódús, izgalmas és hátborzongató részekkel, ugyanakkor elég nagy horderejű kérdéseket is feltesz és próbál megválaszolni leginkább Tenma orvos foglalkozásából adódóan. Nem elég, hogy a grafikai kivitelezés kitűnő, és a szinkronra sem lehet panasz, ráadásul a sorozatban Németország mellett rengeteg más európai helyszín is feltűnik, mind élethűen, hangulatosan megrajzolva. Az opening külön említést érdemel, a zenéje még sokáig fogja kísérteni a kedves nézőt az utolsó rész után is.

A megnézését mindenképpen idősebbeknek ajánlanám a morális problémák és a véres jelenetek miatt, viszont aki szereti a thrillereket, az az anime történelem egyik legjobb alkotásával fog találkozni.

Értékelés: 9,2

Linkek:
ANN
Aoianime
Wikipedia
Címkék: monster é:9
komment
2008. április 30. 15:00 - Khaos

Bleach (Soul Society Arc)

Egy különleges fiú, aki látja, érzi, és  megérti a szellemeket, amióta csak tudja az eszét. Ő Ichigo, a 15 éves, középiskolás fiú...
Most komolyan, be kell ezt mutatni bárkinek is? - Remélem nem. Ezúttal sem szeretnék ismertetőt, urambocsá sztoriskiccet írni, inkább valami töményet, és kritika-szerűt raknék olvasóink orra alá.

Volt valami igazán kirobbanó, valami furcsán erős hatás a kezdésben, amitől egyszerűen függővé váltam. Az egész olyan volt mint az első adag drog, ami után nincs megállás...

A Bleach az a sorozat, ami az én általam felállított listák sokaságában szerepel. Igaz, a legtöbben sosem lesz első. Ha valamiben mégis az, egyelőre reménytelenül bebetonozva, az a kezdés.

Ha egy sorozat rosszul indul, akkor tudjuk mennyire nehéz rávenni magunkat a továbbnézésre, azonban ha jól, akkor keresni fogjuk a lehetőséget, hogy tovább nézhessük. Ennek az egy, meghatározó résznek az egész sorozat indexének kell lenni, hogy tudjuk mit várhatunk a sorozattól, felkeltődjön a figyelmünk, és egyszerre belénk tudja oltani az addiktív adagot, amitől nem tudunk majd leállnni, és várjuk a következő részeket.

A közvetlen stílus, amivel Ichigo belép az életünkbe, olyan hatást kelt, mintha csak mellészegődtünk volna, és elmesélné nekünk ki is ő valójában. Aztán belecsöppenünk a családi élet sűrűjébe, és látjuk miért is lett olyan a srác amilyen. Flúgos fater, túl okos húg és egy örökké aggódó csöppség. Minden olyan életszerű, Ichigo mégis szellemekről beszél, csak hogy aztán fel is tűnjön egy titokzatos alak és elinduljon a lavina, amit Bleachnek nevezünk.

A hihetetlen időzítések és ugrások animéje ez, egyszer lassú, másszor robbanásszerű cselekményével nem nehéz elképzelni micsoda szívritmuszavarokat okozhat nekünk. De ez a pulzálás nem csak a történetre jellemző, hanem gyakorlatilag minden egyes szereplőre, kinek-kinek a maga tempójában. Hogy példákat említsek, míg Ichigo tipikusan az a karakter, akinek lelkét Richter-skála szerinti kilences erősséggel rengetheti meg akár egy szó is, Chad maga a megtestesült akarat, akiből a hatvannégy rész alatt csak egy felfelé ívelő ágat láthattunk.
Hőseink szenvedéssel teli útja a végső cél felé, csakúgy, ahogy maga a történet is, kettősséget hordoz magában, hiszen minden egyes főhős végbemegy egy legfőbb küzdelmen saját magával szemben is, és a világ, amelyben ők csak kívülállók, hirtelen több részre szakad.
Egyre-másra bukkannak fel új és új arcok, megmaradva az észrevétel peremén, részünkre is meglepően szűkszavúan, rejtőznek, vagy tevékenykednek tovább ismeretlen céljaik felé. Minél közelebb vagyunk a katarzishoz annál inkább kiérezhető a kételyből, hogy az anime nem hagyományos ünneplős befejezést tervez, és meg is kapjuk a fekete levest, amikor a függöny lezárul az árulók körül.

A klisék a régiek, de az ábrázolás nagyon új, nagyon forradalmi, hemzseg a nyugati hatásoktól, amik elkeveredve a japán jegyekkel hátborzongatóan életszerű és ismerős karakterdizájnokat adnak nekünk, csak tudnám mit keres egy amerikai iskolás banda Japánban...

Míg Ichigo ordít, addig az alternatív ütemek visítanak, és újabb nyugatias lüktetést adnak a történseknek, létrejön a badass effekt, amikor, mint mindegyik régebbi sentai filmben, a főszereplő kiemelkedik a háttérből, és nagyon ijesztő képet vág, közben pedig a húrok nem győznek szakadni a hangfalból...

A Bleach valami olyasmi, amiről nem éri meg nyugodtan írni, habár nem is lehet igazán. Más animék után ez az alkotás olyan, mint derült égből a reneszánsz - tudjuk, hogy régen vártunk rá, de soha nem fogjuk tudni miért. Ha valaki látta, tudja miről beszélek, ha mégsem, akkor itt az ideje, hogy újra nekiessen, aki pedig még nem látta, nem tudom mire vár még.

 


Értékelés: 9.5

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

Címkék: bleach é:9
komment
2008. április 09. 15:00 - public hikikomori

Clannad

Íme, befejeződött a Visual Art's nagy sikerű ds-adaptációinak harmadik darabja. Mint már írtam korábban, nem vártam tőle túl sokat. Csalódnom kellett - pozitívan - kissé meglepett, hogy a szokásos dating sim-koncepcióból valami értékeset is ki lehet hozni. Nos, lehetséges, úgy tűnik.
A kiinduló szituáció megegyezik a Clannad moziváltozatáéval.
Lényeges különbség azonban, hogy a főszállal párhuzamosan futva több kisebb történet is kibontakozik - természetesen egy-egy lány körül, amelyeknek többsége egy klisének felel meg. Találkozhatunk túl határozott lánnyal, belassult zsenivel, szóval csupa kawaii-nak szánt, szórakoztató csajjal, akik ugye-tudjuk-miért-vannak-a-történetben.
A mozival szemben nem is ez az igazán érdekes, hanem a Nagisa-fejezet sokkal jobban kibontásra kerül, és ez az a momentum, ami kiemeli a sorozatot a szokásos történetvezetésből. Nagisa családi háttérrel való összeütközése igazán értékes részeket tartogat, és nagyon komoly morális problémákat veszeget. A következő generációnak továbbadhatjuk-e a feladatainkat, álmainkat? Fontos prébléma ez, és meglepő módon a Clannad túlzott érzelgősség nélkül nyúl a témához, a szerepek nincsenek túllihegve, hitelesnek tűnik az egész.
Sajnos ez nem feledteti a alárendelt sztorik felületességét, de azokban is lehet értelmes gondolatokat találni, amelyek lekötik az ember figyelmét. Az valamennyire szerencsés is, hogy az értékesebb részek a sorozat végefelé kerülnek elő.
Tomoya hátterére az első évadban nem derül fény, de a történet ezzel nem is fejeződik be... A sztori látszólag nagyjából lezárult, ám lesz folytatás. A játék fejezeteit egy 2008. július 16-án forgalomba kerülő OVA, és egy ősszel induló második évad, a kissé áthallásos című Clannad After folytatja, állítólag 12-13 új résszel, és lényegében azonos stábbal.

Értékelés: 9,8

Linkek:

ANN
Animeaddicts
AniDB
Címkék: clannad é:9
komment
2008. április 07. 15:00 - public hikikomori

Air (movie)

Az Air igen sikeres tv-változata mellett igen kevés figyelmet kapott a Toei-féle egész estés feldolgozás, meglehetősen érthetetlen módon. A válasz persze nyílvánvaló: A Kyoto sorozatai erősen karakter- klisé- és alapszimbólumorientáltak, sokkal jobban lekötik a szórakozásra vágyó nézőket.
A Toei az eredeti történetnek csupán a főszálát vetíti elénk. Egy meglehetősen ügyes bábos fiú, Yukito egy kisebb kikötöővárosba ér, ahol megismerkedik egy helybeli lánnyal, Misuzuval. A lány különös módon azt kéri tőle, hogy töltsön el vele egy kis időt. Némi kajáért és szállásért a srác bele is megy a dologba, elkíséri a lányt nyári kutatómunkát végezni, a helybeli templomban körülnézni. Eleinte mégsem igazán kelti fel az érdeklődését, mígnem Misuzu az álmairól mesél neki... Talán ő az a lány, akit a felmenői is kerestek, mindhiába..?
A mozi nemcsak szerkezetileg rövidíti a cselekményt, rengeteg nézőpontot áthelyez, és nagyban leegyszerűsíti a sorozat már-már zavaróan bőkezű szimbólumrendszerét. Végig Yukito nézőpontjából követjük az eseményeket, nem látunk semmilyen természetfeletti jelenséget - leszámítva persze a középkori legenda bemutatását - az események nagyon gyorsan lezajlanak.
Ez alapján azt is hihetnénk, a Toei egyszerűen egy szerelmi történetként mutatja be az Air-t, de nem erről van szó. A repülő lány legendája itt egészen egyszerűen nem keveredik az általunk látott történettel, a cselekmény sokkal jobban koncentrál a végzetszerű találkozás és a beteg lány viszonyára, mint a kissé terhesnek tűnő mellékszálakra.
Formailag nem lehet panaszunk, a grafika és az eredeti szinkron kitűnő. A szemfüles nézőnek az is feltűnhet, hogy hiányoznak a sorozatból megismert elképsztő méretű szemek is, és a filmben nem szerepel aranyosnak szánt, ám végtelenül irritáló kiskutya sem.
A moziváltozat nekem egy formailag sokkal letisztultabb, szebb történetet tárt elém, mint a sorozat, felelsleges sallangok és az eredeti dating sim formátumból megmaradt, teljesen funkciótlanul a levegőben lógó mellékszálak nélkül. Ajánlom mindenkinek, különösen azoknak, akik a másik változatot már látták.

Értékelés: 9,4

Linkek:
ANN
AniDB
Animeaddicts
 
Címkék: air é:9
komment
2008. április 05. 15:00 - Nite

Code Geass

Sokak szerint a Code Geass volt 2007 legjobb animéje, ami nyilván elég szubjektív kategória, de azért be kell lássuk, hogy van benne valami. Az akció műfajban legalábbis mindenképpen említésre méltó, rendesen megszorongatja a Gurren-Lagann-t is, ráadásul amellett, hogy minden mecha rajongó igényét kielégíti (és azért nem túl tolakodóan, de egy rakás fanservice is fellelhető benne), elég komoly témákat feszeget, és drámában sincs hiány.
Lelouch és Suzaku, akikről eleinte csak annyit tudunk, hogy nemesi származásúak, egy elit iskolában futnak össze Japánban - mégpedig egy olyan Japánban, amit pár nap alatt leigázott Britannia a fejlett technológiájának, vagyis leginkább a változatosság kedvéért Knightmare Frame-eknek nevezett mecháknak köszönhetően. Mindkettőjüknek, és a sorozat többi főbb szereplőjének is lapul azonban az álarca alatt pár meglepetés: Lelouch az anyja halálát szeretné megbosszulni, és egy élhető, új világot szeretne teremteni a tolószékbe kényszerült kishugának. Céljai elérésének érdekében a legrövidebb út szerinte Britannia lerombolása, amihez elég hathatós segítséget nyújt egy titokzatos neonzöld hajú lány azzal, hogy átadja neki a Geass nevű képességét, amivel a fiú bárkinek, akivel szemkontaktusba kerül, képes kiadni egy parancsot, amit mindenképpen végre fog hajtani. Suzaku ugyanakkor japán származása ellenére csatlakozik a Britanniai hadsereghez, hogy egy teljesen más úton vívja ki az elismerést és a békét a népének. Természetesen a seregben betöltött szerepéről egy szót sem szól sokáig a legjobb barátainak sem, ugyanúgy, ahogy Lelouch is titkolja, hogy Britannia lerombolásához japán terrorista csoportokkal kötött szövetséget.

Bizony, igaza van annak, akinek a Geass képességről eszébe jut a Death Note, és a két sorozat hangulata máshol is eléggé hasonló: azzal, hogy mindenkinek megvan a maga rejtett élete, amiben gyakorlatilag ellenségei egymásnak, ugyanakkor a harctéren kívül a legjobb barátok, eléggé fotelba szögező feszültséget tudnak teremteni, amikor a néző a tíz körmét lerágja, hogy vajon mikor jönnek rá, hogy ki is a másik valójában. Ugyan a főszereplőnek sokáig Lelouch tűnik (végülis ő kapta a misztikus erőt), a történet előrehaladtával egyre ellenszenvesebb kezd lenni, ahogy a saját céljainak eléréséhez egyre több embert áldoz fel, és egyre inkább csak egy elkényeztetett úri gyerek játékának tűnik, amit a japán néppel művel.
Suzaku viszont eleve mindíg sokkal ügyesebb és nyíltabb volt, nem az az őrült tudós típus, és bár megvannak a múltjának a sötét árnyékai, egyre inkább átveszi a pozitív hős szerepét. A Code Geass szereplőire tehát egyáltalán nem jellemző, hogy fekete-fehérek lennének, mindegyikük egy összetett személyiség, különböző származással és ranggal, politikai meggyőződéssel és világnézettel.
Lelouch szinte sakkbábukként bánik az emberekkel, és intelligenciájának köszönhetően az egész sorozatot egy intellektuális, fordulatos irányba húzza el a karaktere, sajnos az anime legmeglepőbb és legdrámaibb csavarintása viszont a levegőre épül, már-már deus ex machina szinten: akkora véletlen kellett hozzá mint egy ház, és előtte is, utána is megakadályozható lett volna - hacsak nem éppen erről van szó, egy felsőbb hatalom beavatkozásáról, ami pillanatokra baljós vigyorok, emlékek és ábrák képében megjelenik, de pont amikor a tetőfokára hágna az izgalom, a sorozatnak egyszercsak vége, és az egyszeri otaku a sarokba vágja a távirányítót és káromkodva csatlakozik a második évadra messiásként várók népes táborához. Hát vagy ez lesz az évszázad egyik legnagyobb blöffje, vagy 2008 végére kerekíthetünk egy kicsit felfelé az értékelésen.



Technikailag az anime megvalósítására nem lehet panasz, a karakterek szépek, nyúlánkak, légiesek, az akciójelenetek jól animáltak, a zene kellően fokozza a hangulatot, de egyébként semmi kiemelkedőt ne várjunk - úgyis túlzottan el leszünk foglalva a történettel ahhoz, hogy ilyen kis részletekkel törődjünk, még úgy is, hogy a cselekmény egy kicsit lassan hömpölyög. Sajnos akad jónéhány filler rész is a sorozatban, furcsa, hogy összefoglalóból is kettőt tettek bele, majd kiderül hogy lesz-e elég szufla a történetben két évadra.  A karakterdizájnról jut eszembe, aki ismeri a Happy Tree Friends-et, az néhol eléggé vigyorogni fog, ahogy ezek a nagyszemű, szépen rajzolt karakterek fröcsögő vér közepette gyilkolásszák egymást. Ja igen, legalább 12-es karikás az anime, az előbb említettek miatt, és azért a történet sem túl könnyen érthető a kisebbeknek. Aki viszont szereti a morális problémákat, a csavaros történetet, az intellektuális macska-egér játékot, vagy szimplán csak a bazi nagy harci robotokat, az kezdheti is nézni.

Értékelés: 9.4

Linkek:
Wikipedia
ANN
Aoianime
Címkék: code geass é:9
komment
2008. április 03. 15:00 - Nite

Mushishi

Egyszer egy kortárs kiállításon láttam egy festményt, amin leginkább össze-vissza vonalak voltak, alatta a kép címe: Atomsérült paraszt. Kicsit ez jut eszembe, ha a Mushi-Shire gondolok, de szerencsére az asszociáció nem teljesen helytálló - sokkal inkább egy hátborzongatóan szép, pszichedelikus műről van szó, ami alá egyáltalán nincs odaírva, hogy mit ábrázol. Néha egyenesen úgy tűnik, hogy ez az anime erős párhuzamban áll a Rorschach-teszt ábráival: miközben megpróbálod megmagyarázni, hogy vajon mik lehetnek, egyre többet árulsz el magadról. Így tehát elég nehéz objektívan írni bármit is, hiába mondanám erre a pacára, hogy ez bizony egy pénisz, ha más szerint szimplán csak pillangó.

A sorozat részei csak egészen lazán kapcsolódnak egymáshoz, néha pár epizód egyértelműen egymás után következik, utána felbukkan a múlt egy pillanatra, de elejétől a végéig csak Ginko, a mushi-shi, mushi szakértő személye tartja össze őket.
Ebben az animében a mushi olyan primitív lények gyűjtőneve, melyeket csak speciális képességekkel rendelkező emberek láthatnak, és legtöbbször természetfeletti erőkkel bírnak. Ha egy területen nagy mennyiségben fordulnak elő, abból általában baj szokott származni, és az emberekkel való együttélésük sem mindíg felhőtlen - ezért van szükség a mushi mesterekre, akik kezelni tudják ezeket a kis lényeket és az általuk okozott problémákat. Ebben a furcsa, középkori világban vándorol Ginko, mindíg arra, amerre a segítségét kérik, és megpróbálja felismerni és megérteni a mushikat.
Egy epizódban egy különös jelenséget tárgyal az anime, körbejárva az emberi vonatkozásait, a mushik furcsa logikáját, természetfeletti hatásukat a természetre, és közben mélyen elgondolkoztat. Vajon előfordulhatnak hasonló események a mushik nélkül is, van párhuzam a valósággal? Milyen szerepet töltenek be a mondanivalóban? Miért teszik azt a szereplők, amit éppen tesznek? Vajon ha mi találkoznánk hasonlóval, hogyan reagálnánk? A válaszokat, azt hiszem, mindenkinek magának kell megtalálnia. Hatalmas élmény megnézni minden egyes részét ennek a sorozatnak, de mégjobb, ha az ember le tud ülni valakivel, és meg tudja beszélni a felvetődő gondolatait, érzéseit.

Teljesen felesleges olyasmiről írni, mint grafika, vagy zene, mert ez a sorozat nem erről szól. Legyen elég annyi, hogy a maga hangulatnak alárendelődő módján mind a kettő tökéletes, amennyire csak egy 2006-os animétől elvárhatjuk. Ha negatívumokat akarnék említeni, talán azt mondhatnám, hogy nem fog mindenkit egyformán megérinteni, és lehetett volna kicsit összefüggőbb, kerekebb, tisztább - de akkor már biztosan nem az lett volna, ahogy az alkotók megálmodták. Egy biztos, maradandó élményt fog nyújtani mindenkinek, aki megnézi.

Értékelés: 9.7

Linkek:
ANN:
http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Wiki:
http://en.wikipedia.org/wiki/Mushishi
Aoianime:
http://www.aoianime.hu/
Címkék: mushishi é:9
komment
2008. március 28. 15:00 - Khaos

Kanon

A Japánok tudnak valamit. Mondtam már hasonlót párszor, de mindig van új amiről ezt mondhatom. A Kanon egy bizonyítéka annak a tapasztalatnak,  amit nagyritkán meglátni az animék képkockái között, és ami miatt történetesen elkezdtem romantikus animéket nézni annak idején, ezért pedig csak hálás lehetek neki, mert azóta sok olyan élményben volt részem, amit nem sok másért adnék oda.
A két sorozat, merthogy két sorozatról van szó, ugyanazt a történetet adja vissza ugyanannak a főszereplő fiúnak a szemszögéből, de mégis teljesen másként. Annak idején teljesen zöldfülű animefanként egymás után néztem meg a két produkciót, és amikor a felezéshez értem, az újabbik sorozat első percei után azt gondoltam, hogy kikapcsolom, ugyan minek nézném mégegyszer végig. Valahogy mégis ott maradtam az epizód végéig, aztán már nem tudtam otthagyni képernyőt, és néztem részt-rész után.
Az alkotók mintha belenőttek volna a feladatba, sokkal enyhébb, mondhatni felnőttes, komoly árnyalatot adtak a második sorozatnak, amivel teljesen új oldalakat ismerhettünk meg, drámaibbá vált az egész cselekmény, több üzenetet kaptunk kézhez, mint a kissé álomszerű elsőben, mintha ugyanaz az ember, talán a főszereplő emlékeit láthattuk volna végig, először fiatal, másszor már felnőtt korából.
Mindkét sorozat ugyanazt az időszakot fedi le a főszereplőnk életében, amikor visszatér a régen látott városkába, ahol rokonainál lakik majd, amíg befejezi az iskolát. Már az első pillanatoktól kezdve tiszta, hogy mind a vele egyidős unokatestvére, mind a folyton felbukkanó lányok valamelyest nem szokványosan kötődnek hozzá, és problémáikkal folyton neki kell megküzdenie. Az, hogy miként is teszi, avagy miként is láthatjuk mi ezeket a küzdelmeket, az az igazán más a két mű során.

A látványra egyik műben sem lehet panasz, azonban szinte természetes, hogy a készítések között eltelt évek meglátszanak mind a stílus, mind a technika fejlődésén. A képi motívumok sikeresen párosulnak a mű néhány, szerencsésen használt szimbólumával, és a hangulatot is megfefelően árasztja a képi világ.
A sorozatoknál, mindkét esetben elmondható, hogy zenéi igen hatásosak, és legalább általánosan, néhányunknak bizonyára túlzottan sémaszerűen, kellemesek, és szentimentálisak, a szinkronról elmondható legemlékezetesebb pozitívum pedig az, hogy a főbb szereplők hangjai ugyanazok voltak mindkét sorozatban, így ténylegesen, minden téren öröklődik az illúzió, amit az anime kelt.

A művek minden esetben ajánlatosak megnézésre, esetleg többször is, sőt talán egymás után közvetlenül, hogy lássuk azt a kontrasztot, amitől mindkét sorozat önállan is megállja majd a helyét, az első, mint álmokban és emlékekben naivan lavírozó gyermeki romantika, míg a második, mint zavarodott, múltat és régi álmokat kereső, szívbe markoló romantikus dráma.




Értékelés: 9

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts - Kanon (2002)
Animeaddicts - Kanon (2006)
Aoianime - Kanon (2002)
Aoianime - Kanon (2006)

Címkék: kanon é:9
komment
süti beállítások módosítása