Az Air igen sikeres tv-változata mellett igen kevés figyelmet kapott a Toei-féle egész estés feldolgozás, meglehetősen érthetetlen módon. A válasz persze nyílvánvaló: A Kyoto sorozatai erősen karakter- klisé- és alapszimbólumorientáltak, sokkal jobban lekötik a szórakozásra vágyó nézőket.
A Toei az eredeti történetnek csupán a főszálát vetíti elénk. Egy meglehetősen ügyes bábos fiú, Yukito egy kisebb kikötöővárosba ér, ahol megismerkedik egy helybeli lánnyal, Misuzuval. A lány különös módon azt kéri tőle, hogy töltsön el vele egy kis időt. Némi kajáért és szállásért a srác bele is megy a dologba, elkíséri a lányt nyári kutatómunkát végezni, a helybeli templomban körülnézni. Eleinte mégsem igazán kelti fel az érdeklődését, mígnem Misuzu az álmairól mesél neki... Talán ő az a lány, akit a felmenői is kerestek, mindhiába..?
A mozi nemcsak szerkezetileg rövidíti a cselekményt, rengeteg nézőpontot áthelyez, és nagyban leegyszerűsíti a sorozat már-már zavaróan bőkezű szimbólumrendszerét. Végig Yukito nézőpontjából követjük az eseményeket, nem látunk semmilyen természetfeletti jelenséget - leszámítva persze a középkori legenda bemutatását - az események nagyon gyorsan lezajlanak.
Ez alapján azt is hihetnénk, a Toei egyszerűen egy szerelmi történetként mutatja be az Air-t, de nem erről van szó. A repülő lány legendája itt egészen egyszerűen nem keveredik az általunk látott történettel, a cselekmény sokkal jobban koncentrál a végzetszerű találkozás és a beteg lány viszonyára, mint a kissé terhesnek tűnő mellékszálakra.
Formailag nem lehet panaszunk, a grafika és az eredeti szinkron kitűnő. A szemfüles nézőnek az is feltűnhet, hogy hiányoznak a sorozatból megismert elképsztő méretű szemek is, és a filmben nem szerepel aranyosnak szánt, ám végtelenül irritáló kiskutya sem.
A moziváltozat nekem egy formailag sokkal letisztultabb, szebb történetet tárt elém, mint a sorozat, felelsleges sallangok és az eredeti dating sim formátumból megmaradt, teljesen funkciótlanul a levegőben lógó mellékszálak nélkül. Ajánlom mindenkinek, különösen azoknak, akik a másik változatot már látták.

Értékelés: 9,4

Linkek:
ANN
AniDB
Animeaddicts
 

 

Az Air olyan mint egy álom. Egy szép hosszú és véget nem érő álom. Ha láttam már tündérmesét, ehhez képest nem volt más csak dajkamese apró vágyakról. Az álom, ami nem egy emberről szól, és aminek sosem lesz vége annyira jelen van ebben a sorozatban, hogy arra nem igazán találok szavakat, éppen ezért az ismertetés, és az érzések kibontása elmarad.
A történet egyszerű, és talán ezért olyan szép. Semmi sem bonyolítja meg a szálakat, nincsenek egyre csak felbukkanó régi-új szövevények, csak a régi álmok, amikhez minden lépéssel közelebb és közelebb jutnak a szereplők, csak hogy a sorozat végén rájöhessünk, hogy mi - nézők, rajongók, megszállottak, kinek, hogy tetszik - nem fogjuk látni a végét. A kulcsszereplő végigvezet minket mások álmain, és minden fájdalomra megoldást ad a jelenlétével, ha másmilyet nem is, hát az elmúlást, ami egyben mindig valami újnak a kezdete.

Az animék sűrűn használnak szimbólumokat, de ezek sajnos csak arra jók, hogy a nézők rájöjjenek, mi is fog történni, vagy hogy kinek milyen a jelleme, hogy lehessen besorolni őket valahová. Az Air ezen a téren fantasztikusan építkezik, a készítők pedig nem csak belenyúltak a jóba, bizonyítja számomra ezt a Kanonban is felépített szimbólumrendszer. Az Air  szimbólumai, megintcsak eltérve a megszokottól, ezúttal nem csak az animék terén, nem anyagiasult tárgyakban a legerősebbek, hanem két megfoghatatlan általunk alkotott fogalmat kötnek össze, olyan módon, hogy egyetlen döntést se érezzünk könnyűnek. A szeretet-halál, a magány-élet, az álom-elmúlás és a boldogság-továbblépés szimbólumpárok a legerősebb és a legtöbbet jelen levő szimbólumok, körülbelül ebben a sorrendben bontakoznak ki a sorozat folyásában. Ahogy mindegyik szemszögből végignézhettük a történetet, láthatjuk és érthetjük meg hogy az álomnak ez csak egy apró fejezete volt, és rögtön kezdődik egy másik.

A képek gyönyörűek, és a rajzolásban is tükröződik az álomszerűség. Minden jelenet alkalmazkodik az adott hagulathoz, és a szinekkel néha nem lehet betelni. A készítők szerecsére nem rondítottak bele a sorozatba durván kirívó grimaszokkal, vagy túl intenzív, leegyszerűsített részletekkel.
Az opening gyönyörű. Ha hasonlatot keresnék az időzítésére és a hangulatára, akkor azt mondanám, olyan mintha egy kicsi ékkövet foglaltak volna minden rész elejébe vele, továbbá a pár részekbe ékelt muzsika is kiváló hangulatvarázs. Ezekhez képest az ending kissé lapos, hatástalan, a szinkron pedig kellemesen standard, olyan Japán.

Örök álmodozóknak és föld fölött járóknak kötelező, a romantikát kedvelők, habár nem egészen az a műfaj, szerintem elpityerednek pár megérintő momentum alatt. Mindent egybevéve a film nem gyerekjáték, és néhol igen-igen elgondolkodtathatja az embert. Kezdő animésként vagy túl fiatalon nem ajánlom. Nem minhta lenne jogom bármiféle hegyibeszédet tartani a "te-még-nem-értheted" fajtából, inkább egyszerűen azt mondom, a hatása nem lesz meg, márpedig ez a sorozat erősen épül a hatásokra amiket átad nekünk, és ezek miatt emlékszünk majd rá sokáig.

Értékelés: 9,8

Linkek:
ANN
Aoianime

(Vigyázat, spoiler!)
A Key stúdió és a Kyoto Animation első közös projektje talán a legismertebb dating sim adaptáció. Nem véletlenül, hiszen valamivel előbb került adásba, mint a Kanon ismertebb, 2006-os változata.
A Kanonnal igen erős a klisék párhuzama, ezekkel most nem foglalkoznék. Az érdekességeket tekintve több szempontból is kitűnik a sorozat. Először is, a történetvezetés nem lineáris. A jelenkorban zajló események mintegy párhuzamba vannak állítva egy ezer évvel ezelőtti történettel, mely a főszereplő Yukito egy ősével estek meg.
A másik, hogy a jelenkori fejezet egyáltalán nem a megszokott irányokba vezet. Az ősei által keresett rejtély, a repülő lány legendájának kutatása helyett a személyes tragédiát választja, elvéve a nézőktől a kedvesen naív képet, ami a sorozat elején még élénken él mindenkiben: egy szokásos félig alternatív világban vagyunk, ahol a férfi-női szerepek végletesen egyszerűek.
Ehelyett kapunk egy allegóriáktól korántsem mentes, kicsit nehezen emészthető sorozatot igazán jó betétdalokkal. Bár sok szempontból igazán jól sikerült munkával van dolgunk, az AIR nem bírja kezelni a tragédiába sodródó befejezés és az álmokba ringató szórakoztatás között feszülő ellentmondást. A végeredmény jó, csak valahogy túl könnyen csalódást okoz. Szórakoztató műfajban evez, de mégsem szórakoztat. Tragikus, de nem vész el semmi. Minden benne van, hogy kiemelkedő legyen, mégis "csak" szimplán maradandó élmény.