Úgy tűnik, Miyazaki a Nauszika és a Laputa után rövid időre nyugalmasabb vizekre evezett. Ennek bizonyítéka a Totoro után egy évvel, 1989-ben megjelent Kiki, a boszorkányfutár is.
A fiatal boszorkányok 13 éves korukban elhagyják a szülői házat, hogy egy évig tanoncként egy másik városban próbáljanak szerencsét. Kiki az óceánpartra vágyik, egy nagyvárosba, így egy szépnek ígérkező estén felpakolja apja öreg rádióját és fekete macskáját, Jijit, és útnak indul. Meg is találja álmai városát, ám a beilleszkedés nehéz: úgy tűnik, az emberek nem látják szívesen a kis boszorkányt, és Kikit is kételyek és félelmek gyötrik. Végül egy kedves asszony, Osono befogadja magához, ha a kislány cserébe besegít a pékségben, amit férjével közösen működtet. Mivel Kiki a repüléshez ért a legjobban, elhatározza, hogy csomagszállító futárszolgálatot indít. Ekkor kezdődnek az igazi kalandok, és tanúi lehetünk mindannak a bizonytalanságnak, kétkedésnek, de az új barátságoknak és örömöknek is, amelyek a felnőtté válás rögös útját végigkísérik.
Az újabb Miyazaki- mű témája tehát ezúttal egy 13 éves lány elindulása azon az úton, amelynek végén felnőtté érik. Láthatjuk, hogy az eleinte lelkes Kiki milyen könnyen elbizonytalanodik és hitét veszti, amit talán a fekete cica állandó kételyei és szkepticizmusa fejez ki a legjobban. Aztán ahogy Kiki egyre inkább beletanul a munkába, megszokja az egyedüllétet és elmúlik a magánya, Jiji is elnémul.
A másik érdekes szereplő Tombo, a kedves, de olykor csipkelődő fiú, aki él-hal a repülésért, a repülőgépekért, és mindenáron Kiki bizalmába szeretne férkőzni. Ha engem kérdeztek, én valahogy így tudnám elképzelni a fiatal Miyazakit, amint bámul mindent, ami az égen száll, és bicikliből fabrikál magának repülőgépet.
Az idő előrehaladtával a grafika animéről animére egyre szebb lesz, de szerencsére megtartja azokat a stílusjegyeket, és kedves karaktereket, amikért annyian imádják a Ghibli stúdió alapítójának munkáit. Különösen jól sikerült az óceán partján elterülő városóriás megrajzolása: olyan európai települések építészeti stílusából merített ihletet, mint Párizs, Stockholm, vagy más svéd, dán és ír városok.
A sztori ezúttal nem saját: Kadono Eiko azonos című regénye alapján készült, bár a történetet Miyazaki erősen átdolgozta, amivel kivívta az írónő nemtetszését. Az eredetileg epizodikus történetet ahhoz, hogy a vásznon is kerek egészet adjon, Miyazaki új részletekkel és történésekkel gyarapította, valamint a saját szája íze szerint formálta. Nem ismerem az eredetit, de szerintem a végeredmény magáért beszél, aki szereti Miyazaki békésebb műveit, annak ez az anime is kellemes kikapcsolódást és időtöltést fog nyújtani.

 Értékelés: 7,8

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

Az Inuyasha kétségtelenül az elmúlt évek egyik siker- animéjének számít hazánkban. Ezt mutatja az a tény is, hogy több tévécsatorna vetítette, szinkron készült hozzá (hogy milyen, arról ne vitatkozzunk), sőt elkezdték kiadni DVD-n is. Nézzük hát meg egy kicsit közelebbről, hogy mi tette ilyen sikeressé ezt a sorozatot!
Az alaptörténetet valószínűleg sokaknak nem kell bemutatni: Higurashi Kagome átlagos japán diáklány, akinek családja egy ősi szentélyt gondoz. Egy nap Kagomét egy rejtélyes démon berántja a szentély kútjába és egy számára eddig ismeretlen világban köt ki: a feudális japánban, ahol még léteztek és az emberekkel együtt éltek az ősi sintó vallás istenei és szellemei. Az első élőlény, akivel Kagome találkozik, egy alvó félszellem, Inuyasha, akit 50 évvel ezelőtt egy átokkal egy fához szegeztek. Miután a lány feloldja az átkot, kiderül, hogy eddig testében lapult a nagyhatalmú Négy Lélek Ékköve, amely birtokosának végtelen hatalmat adhat. Az ékkő azonban egy szerencsétlen baleset folytán összetörik és darabjai szétszóródnak a vidéken, így hőseink kénytelenek együtt útra kelni, hogy a gonosz lények előtt gyűjtsék össze az ékkőszilánkokat.
A történet a mostanában divatossá vált módszerrel operál: a shounen és shoujo határain ingadozik, így mindkét nem képviselőinek érdeklődését képes felkelteni. Láthatunk vérremenő élet- halál harcokat, izgulhatunk megannyi kibontakozó és egy múltban gyökerező szerelem sorsáért, vannak aranyos pici szeretnivaló vagy éppen vicces figurák, szép fiúk és szép lányok. A sok különböző erősségű, stílusú és motivációjú ellenfél változatossá teszi a történetet és a harcokat (személyes kedvencem a Shichinintai ellen folytatott nagyszabású küzdelem), és közben kellemes kikapcsolódást és szép perceket nyújthatnak a romantikus vagy épp humoros epizódok.
Véleményem szerint viszont az Inuyasha nagy hibája, hogy túl hosszú. Ez elsősorban azért baj, mivel (talán még mindig futó mangáról lévén szó) a készítők kénytelenek voltak jó néhány filler- epizódot beiktatni a sztoriba, ami valljuk be, az esetek nagy többségében a minőség rovására megy. Az eleinte izgalmas sztori helyenként át- átcsap végtelen rétestésztába, én bevallom, a vége felé már sokszor úgy voltam, hogy „csak gyűrjük, már nincs messze a vége”. Ezen kívül a századik rész felett már az idők kezdete óta egy helyben toporgó és semerre sem haladó szerelmi kapcsolatoktól is felállhat a jóérzésű néző hátán a szőr.
Minden hibája ellenére azonban Inuyasha kalandjai tagadhatatlanul képesek arra, hogy lekössék a fiatalabb tinikorosztályt, és kellemes szórakozást nyújtsanak nekik, vagy a hasonló történeteket kedvelő idősebb társaiknak.

Értékelés:7.8

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

Iskolás éveink végén, a nyár számunkra igazi kezdetén, mire is vágynánk jobban, mit a szerelem. Nosztalgikus, és kicsit szomorú, hogy azok az évek olyan gyorsan röppennek el, és manapság minden változik. A Natsuiro no Sunadokei valami olyasmit ad nekünk, amit mindannyian meg akartunk tenni, de sosem sikerült. Nem tudtunk visszamenni az időben, sem előre,  hogy kijavíthassunk egy régi hibát, vagy, hogy lássuk, mi történik majd velünk...

A film kis története egy felhőtlen nyár kalandos útjait meséli el nekünk, amire a főszereplőnk aligha mondaná, hogy felhőtlen volt. Mondhatni klisés fordulattal belerángatnak minket a gubancokba, már a legelején, csak, hogy ne élvezhessük a nyári semmittevést a szereplőkkel, és itt kezdődik az, amit első pilantástól kezdve akár rémálomnak is lehetne tekinteni.
Azaz, hogy mégsem, hisz végül minden jól végződik, és a nyár csak úgy elszáll, mintha semmi sem történt volna, kivéve egy dolgot. Főszereplőnk, oldalán a barátaival érnek egy kicsit, mi pedig észrevesszük, hogy háromnegyed órát megint álmodoztunk.

A kis mű afféle kis remek. Animációja nagyon szép és sajátos, jegyeiből felismerhető, a lánykák pedig igazán kellemes látványt nyújtanak. A film talán legjobb pillanatai azok, amiben a főszereplő szive hölgye tündököl divatbemutatókra is való ruhákban, és személyiségével mégis képes a kihívónál sokkal szolidabban festeni bennük. Ha másért nem is, azért szivesen bevonulnék egy készítőcsapathoz, hogy megtanuljam hogyan lehet ilyen hatásokat elérni ennyire szembetűnően, és kiválóan.
Habár a látvány első osztályú, a hangok és zenék korántsem ilyen jó minőségűek, mondhatni különösebb említésre nem méltóak, így ez a befejezés itt véget is ér.

Rövid műhöz rövid írás. Nem volt mit cicomázni, illetve túlspilázni, az anime magáért beszél és villog a képernyőn. Az olyan kellemetes nyárias napokon, mint az év ezen táján szokás, csak jól eshet egy ehhez hasonló rövid és felüdítő ova, a maga könnyed, és semmi forradalmit nem mutató valójában. Tessék megnézni!

Jég, tea, citrom és Natsuiro no Sunadokei...

 

Értékelés: 7

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts

Laikus szemmel

„Ha már úgyis annyi mangát nézel, az FF7- et nézd meg, az ér valamit!” (egy anti- animés ismerősöm)

„Hát én még életemben nem játszottam Final Fantasyval, de az Advent Children valami kegyetlen jó!” (Aoianime fórum)

„FF VII. A story teljesen gügye, de ha a hangot leveszem és teszek alá zenét -> a látványvilág tökéletes” (Aoianime fórum)

„Mint FF- fan nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni.. Szerényen kinevezem az év filmjének” (Aoianime fórum)

„Hát be kell látni a story nem egy nagy was ist das, de azért a látványért mindeképpen érdemes megnézni. (…) Na meg az olyan apróságok miatt, amelyek a játék legjobb pillanataira emlékeztetnek.” (Aoianime fórum)

Ennyire ellentétes vélemények keringenek, azt hiszem, biztosra vehetjük, hogy nem csak az Aoi fórumán, hanem mindenhol máshol is, ahol szó esik erről a műről. Amellett, hogy jó- e az Advent children, éles viták folynak még arról is, hogy animének nevezhető- e egyáltalán. Láttam már igazi „keményvonalas” animéseket nagy vehemenciával egymásnak ugrani a témával kapcsolatban. 
Mint az a fentiekből is kiderült, rengeteg nézőpontból körül lehet járni ezt a (nevezzük így) animét. Én csak az egyikkel szeretnék ezek közül foglalkozni, nevezetesen a saját egykori helyzetemmel, mikor viszonylag „kezdő” fejjel, abszolút 0 Final Fantasy- tudással leültem megnézni az Advent childrent. (Tehát ezt a kis cikket hasonló helyzetben lévő társaimnak ajánlom elsősorban.)
Az egész hátterére nem szeretnék túl sok szót fecsérelni, bárki utána tud nézni, hogy ez egy számítógépes játéksorozat, aminek a 7. része után elkészítettek egy nagyon profi animációs technikát felhasználó történetet. Nem értek a témához, szóval itt be is fejezném.
A történet laikus szemmel nézve enyhén szólva zavaros, de azért szerintem a lényege érthető: van a jófiú, Cloud, aki tipikus sokat élt hősként belefáradt a harcokba, és inkább csendben szeretne élni kis városkájában árvákat nevelgetve. Vannak a rosszfiúk, akik az anyukájukról hablatyolnak valamit (a gengszeterek általában szeretik a mamájukat), és természetesen hosszú távon el akarják pusztítani a világot. Van egy rejtélyes betegség, gyerekrablás, meg sárkány. És a végén jön a főgonosz, akivel hősünk összecsap. A maradék játékidőt a harc- és akciójelenetek töltik ki.
Nincs is ezzel az egésszel semmi gond, ha az ember úgy ül le elé, mint egy százhuszonötödik akciófilm elé szokás: jó sok akcióra és látványra számítva, egy egyszerű sztorival fűszerezve. Gond akkor van, ha (a népszerűségéből kiindulva) valami korszakalkotó történetet és mondanivalót várunk, harcjelenetekkel vegyítve, mert – mint a korábbiakból kiderült – nem erről van szó. Az AC a grafikájával és a jól koreografált, sokszor a fizika minden törvényét felrúgó harcjeleneteivel hódít. (Két dolog hagyott mély nyomot bennem ezzel kapcsolatban: az egyik, hogy Cloud mellényéről gyakorlatilag kötésmintát lehetne venni, még a szemek is olyan jól látszanak, a másik az ominózus „épp felugró emberek bakot tartva egyre feljebb dobják a főhőst”- jelenet – aki nem érti, nézze meg, már csak ezért is érdemes). Sok helyen olvastam, hogy bár a karakterek és a hátterek szépek, a mozgáson lenne még csiszolnivaló, és valóban: számomra állandó humorforrását szolgáltatták a filmnek a számítógépes játékok sajátosságait magukon viselő mozdulatok, mozgások.
Összegzésül tehát: ha az ember minden előzetes elvárásáról elfeledkezik, kellemes szórakozásnak nézhet elébe, és amolyan bónuszként nemtől és érdeklődési körtől függően csorgathatja a nyálát a fegyverekre, a motorra, a csajokra vagy a bishikre.

Értékelés:7,1

Linkek:
Hivatalos honlap
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime fórum

A méltán népszerű sorozathoz kapcsolódó méltán (?) népszerű moziról beszélünk, amit a szériát is jegyző alkotócsapat készített 2001-ben.

A történetről röviden: egy közúti baleset során gyilkos vírus szabadul el, ami rövid időn belül emberéletek százainak kioltásával fenyeget. A hatóságok szándékosságot sejtenek a háttérben, ezért hatalmas vérdíjat tűznek ki az elkövetőkre. Kedvenc kis csapatunk pedig örökös pénzéhségétől hajtva egyből az események közepébe veti magát – és természetesen egytől- egyig komoly bajba keverednek.
Ennyi elég is ahhoz, hogy két órás könnyed kikapcsolódás elébe nézzünk – de sajnos semmi többhöz. Megkapjuk a sorozatban már megszokott tökéletes ábrázolást, kitűnő zenét, a jól ismert karaktereket és egy kellemes történetet akcióval, humorral, érzelemmel és egy kis romantikával. Véleményem szerint azonban ez egy ennyire jó sorozat utózöngéjeként egy kicsit kevés volt.
A mű történetileg valahova a sorozat közepére illeszthető be, mégsem ajánlanám, hogy valaki akkor nézze meg, mert olyan múltbeli eseményekre deríthet fényt, amik csak később derülnének ki, és ez nem éppen szerencsés. A sorozat után nézve viszont ez a két órás epizód nem ad hozzá semmit az eseményekhez, a történetet már nem viszi előre és semmi érdekességet nem tartogat. Ráadásul feloldódni látszik a szereplők zárkózottsága is, ami nekem személy szerint nem tetszett, idegennek tűnt a sorozatban megszokottól.

Ettől függetlenül kellemes kikapcsolódást és egy kis nosztalgiát nyújthat a sorozat rajongóinak, akik még nem látták, azoknak a kedvét pedig meghozhatja hozzá. Viszont megjegyzem, én jobban örültem volna, ha a moziban inkább Spike múltjába, Vicious-szel és Juliával való kapcsolatába, vagy a tragikus lezárás utáni eseményekbe nyerhetünk betekintést.

Értékelés: 7,1

Linkek:
Animeaddicts
Aoianime
Wikipedia

Mindannyian láttunk már a nyolcvanas években készült amerikai akciót, és ismerjük a sablonszereplőket is. A szexi fegyverszakértők, a mindenhol megjelenő szikár, borostás nyomozó, a maffiózók a politikusok kezében, a különlegesen kegyetlen orosz bérgyilkos, és a többi folyamatosan visszaköszönő karakter olyan nüansza a filmnek, amin egyszerűen lehetetlen, hogy ne mosolyodnánk el minduntalan.
Akármennyire másodkategóriásnak nevezzük most azokat a filmeket, amik érzéseit összeolvasztva a Gunsmith Cats készült, annak idején még mi is a tévé előtt csücsültünk a családdal, és örültünk, hogy ilyet láthatunk. De, hogy ne menjek bele a nosztalgiázásba ezt a részt itt le is zárom, hiszen nincs értelme arról írni, amit mindenki nagyon jól ismer.

Nagyon kellemes élmény volt rajzolva visszalátni a múltunk ezen darabját, ezért is különösen hálás vagyok a készítőknek, nomeg azért, mert tudtak olyan apróságokat belevinni a karakterek alkotásába, amitől ténylegesen amerikaiaknak érezhettük őket, az autókról nem is beszélve, hiszen, csakúgy mint az amerikai filmek a csúcskorukban, az anime is beillene egy Dodge reklámnak, a tökéletes, minden részletre odafigyelő rajzolás révén.
És persze amint az várható volt, a zenékről is azt írhatom, hogy teljesen támogatják az adott érzést, és mondhatni, teljesen le is fedik, az összes többi eszközzel együtt, mindazt, amit az előző évezredben szerettünk Amerkiából, viszont mindezen jóleső érzéskavalkád, kissé meglepő módon, felkeltette bennem azt a gyanút, hogy megtaláltam az első animét, ami sokkal kellemesebb angol szinkronnal, mondhatni ennyire erős összhatás után a japán egyszerűen kint van a képből, és néha bánthatja a nézői fület.

A Gunsmith Cats volt számomra a Japán profizmus egyik jelzőköve, ami megmutatta, hogy mire is képesek az ottani szakemberek, ha animációról van szó, és mekkora előnyük van a kamerás alkotásokkal szemben. Azzal, hogy egy hagyományosan kamerás, Hollywoodszagú stílust ilyen pontossággal, és ilyen erőteljes értékmásolással képes átvenni egy anime, gyakorlatilag még erősebben a műfajhoz kötötte minden figyelmemet és érdeklődésemet, a filmekkel szemben.
Ajánlom mindenkinek, aki emlékezett arra a bizonyos érzésre, amit kerülgettem a kritika elején, mert igen kellemes lehet ilyen módon 'visszanézni a múltba,' aki pedig nem tudja miről is lehet szó annak meg azért, hogy tudja, mi őskövületek milyen filmek között nőttünk fel anno.
 

Értékelés: 7.5

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

Keverj össze egy mindentől elzárt erdei fiúkollégiumot, és egy lányiskolát egy hónapra, és meg fogod tudni milyen is az, amikor a nőt csak képen látott srácok egyre radikálisabb eszközökhöz, és persze bőven magukhoz is nyúlnak, hogy bizonyítsák számunkra, a japánok örökös helye megkérdőjelezhetetlen a perverz alkotások világmezőnyének élvonalában.

Ha belegondolok abba, hogy mennyi munkája lehetett az írónak a mű történetének kialakításában, akkor minduntalan olyasmikre jutok, hogy a Green Green sztori valószínűleg nem más, mint egy kellemes délutáni szakézás közben részegen egymásra kontrázott nagyotmondások lánca, amit később már csupán ki kellett bővíteni a közönség igényeinek, ezen az állásponton pedig nem segít a tény, hogy az eredeti mű szerzője, tucatnyi hasonló jellegű munkája között jegyzi például a Zero No Tsukaimát is.
Ebből megélni nekem is lenne kedvem - mondhatnám, habár nem hagyhatom figyelmen kívül a tényt, hogy így kenyeret keresni sem lehet egy leányálom, vagy legalábbis meg kell, hogy legyen az emberben legalább akkora perverzió, amekkorát a művein is látunk, hogy élvezhesse amit csinál.

Röviden és lényegre törően annyira hat majd meg minket a sorozat, amennyire csak szép lehet a kilátás egy panel ablaktalan emeletén. Hogy a szerző hogyan is van vele, inkább nem kívánok belemerülni, de az tény, hogy a Green Green nem nyert, és nem is fog díjat nyerni a bele foglalt drámaiságért, azonban ha a zsigerből jövő perverzitást díjazni lehetne, a film minimum egy különdíjat érdemelne.
Szót érdemel még az Erolutions nevű ova, ami gyakorlatilag a történet minden téren való lezárását foglalja magába, és már gyakorlatilag semmiféle jelentőségteljes története nincs, ahelyett van benne olyan mértékű ecchi-akció, amit csak azért nem lehet hentainak hívni, mert a nemi szerveket sikerül úgy eltakarni előlünk, hogy attól még bőven ne lehessen félreérteni a történéseket. A film továbbá olyan zseniális véget kap, amivel gyakorlatilag megkoronázza az egész sorozaton végigívelő komikumot, mi meg egyenesen az arcunkba kapjuk az évtized legnagyobb, és legstílusosabban kivitelezett pofáraesését.

A művek rajzolása bőven lemarad a korától, még abban a megvilágításban is, hogy ecchi létére a lányok sem mindig vannak szépen kidolgozva. A humordömping elég sikeresen takarja el szemünk elől a problémás részeket, de a ténylegesen perverz kukucskálós jelenetek nem hozzák egy vérbeli ecchi színvonalát.
A szinkronról nincs különösebb említenivaló, leszámítva néhány ismerős hangot, a zenék viszont, kissé rendhagyóan, remek punk-rock muzsikák.

Ajánlom mindenkinek, akinek van egy kis szabadideje, és szeretne üres fejjel, jó kedvvel átpopcornozni egy estét, viszont, akik tartózkodnak a meztelenkedéstől, és netán attól ami még mögötte van, akik nem szeretik a perverz Japán poénokat, és főleg akik a fiú-fiú felállástól leginkább hányni tudnak, azok forgassák alrébb a kormánykereket, mert van néhány félreérthetetlen helyzet a sorozatban, ami nekem már erősen felforgatta a gyomromat.
Az anime a szememben most vegyes emlékeket idéz, de mivel hamar felejtem a felejthető pillanatokat, leginkább a csúcspontokként jelölhető bődületes poénok, avagy az ova remekbeszabott szexjelenetei maradnak majd meg későbbre is, amik sokkal hozzájárultak az összkép emeléséhez.
 

Értékelés: 7

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime