Keverj össze egy mindentől elzárt erdei fiúkollégiumot, és egy lányiskolát egy hónapra, és meg fogod tudni milyen is az, amikor a nőt csak képen látott srácok egyre radikálisabb eszközökhöz, és persze bőven magukhoz is nyúlnak, hogy bizonyítsák számunkra, a japánok örökös helye megkérdőjelezhetetlen a perverz alkotások világmezőnyének élvonalában.

Ha belegondolok abba, hogy mennyi munkája lehetett az írónak a mű történetének kialakításában, akkor minduntalan olyasmikre jutok, hogy a Green Green sztori valószínűleg nem más, mint egy kellemes délutáni szakézás közben részegen egymásra kontrázott nagyotmondások lánca, amit később már csupán ki kellett bővíteni a közönség igényeinek, ezen az állásponton pedig nem segít a tény, hogy az eredeti mű szerzője, tucatnyi hasonló jellegű munkája között jegyzi például a Zero No Tsukaimát is.
Ebből megélni nekem is lenne kedvem - mondhatnám, habár nem hagyhatom figyelmen kívül a tényt, hogy így kenyeret keresni sem lehet egy leányálom, vagy legalábbis meg kell, hogy legyen az emberben legalább akkora perverzió, amekkorát a művein is látunk, hogy élvezhesse amit csinál.

Röviden és lényegre törően annyira hat majd meg minket a sorozat, amennyire csak szép lehet a kilátás egy panel ablaktalan emeletén. Hogy a szerző hogyan is van vele, inkább nem kívánok belemerülni, de az tény, hogy a Green Green nem nyert, és nem is fog díjat nyerni a bele foglalt drámaiságért, azonban ha a zsigerből jövő perverzitást díjazni lehetne, a film minimum egy különdíjat érdemelne.
Szót érdemel még az Erolutions nevű ova, ami gyakorlatilag a történet minden téren való lezárását foglalja magába, és már gyakorlatilag semmiféle jelentőségteljes története nincs, ahelyett van benne olyan mértékű ecchi-akció, amit csak azért nem lehet hentainak hívni, mert a nemi szerveket sikerül úgy eltakarni előlünk, hogy attól még bőven ne lehessen félreérteni a történéseket. A film továbbá olyan zseniális véget kap, amivel gyakorlatilag megkoronázza az egész sorozaton végigívelő komikumot, mi meg egyenesen az arcunkba kapjuk az évtized legnagyobb, és legstílusosabban kivitelezett pofáraesését.

A művek rajzolása bőven lemarad a korától, még abban a megvilágításban is, hogy ecchi létére a lányok sem mindig vannak szépen kidolgozva. A humordömping elég sikeresen takarja el szemünk elől a problémás részeket, de a ténylegesen perverz kukucskálós jelenetek nem hozzák egy vérbeli ecchi színvonalát.
A szinkronról nincs különösebb említenivaló, leszámítva néhány ismerős hangot, a zenék viszont, kissé rendhagyóan, remek punk-rock muzsikák.

Ajánlom mindenkinek, akinek van egy kis szabadideje, és szeretne üres fejjel, jó kedvvel átpopcornozni egy estét, viszont, akik tartózkodnak a meztelenkedéstől, és netán attól ami még mögötte van, akik nem szeretik a perverz Japán poénokat, és főleg akik a fiú-fiú felállástól leginkább hányni tudnak, azok forgassák alrébb a kormánykereket, mert van néhány félreérthetetlen helyzet a sorozatban, ami nekem már erősen felforgatta a gyomromat.
Az anime a szememben most vegyes emlékeket idéz, de mivel hamar felejtem a felejthető pillanatokat, leginkább a csúcspontokként jelölhető bődületes poénok, avagy az ova remekbeszabott szexjelenetei maradnak majd meg későbbre is, amik sokkal hozzájárultak az összkép emeléséhez.