Mindannyian láttunk már a nyolcvanas években készült amerikai akciót, és ismerjük a sablonszereplőket is. A szexi fegyverszakértők, a mindenhol megjelenő szikár, borostás nyomozó, a maffiózók a politikusok kezében, a különlegesen kegyetlen orosz bérgyilkos, és a többi folyamatosan visszaköszönő karakter olyan nüansza a filmnek, amin egyszerűen lehetetlen, hogy ne mosolyodnánk el minduntalan.
Akármennyire másodkategóriásnak nevezzük most azokat a filmeket, amik érzéseit összeolvasztva a Gunsmith Cats készült, annak idején még mi is a tévé előtt csücsültünk a családdal, és örültünk, hogy ilyet láthatunk. De, hogy ne menjek bele a nosztalgiázásba ezt a részt itt le is zárom, hiszen nincs értelme arról írni, amit mindenki nagyon jól ismer.

Nagyon kellemes élmény volt rajzolva visszalátni a múltunk ezen darabját, ezért is különösen hálás vagyok a készítőknek, nomeg azért, mert tudtak olyan apróságokat belevinni a karakterek alkotásába, amitől ténylegesen amerikaiaknak érezhettük őket, az autókról nem is beszélve, hiszen, csakúgy mint az amerikai filmek a csúcskorukban, az anime is beillene egy Dodge reklámnak, a tökéletes, minden részletre odafigyelő rajzolás révén.
És persze amint az várható volt, a zenékről is azt írhatom, hogy teljesen támogatják az adott érzést, és mondhatni, teljesen le is fedik, az összes többi eszközzel együtt, mindazt, amit az előző évezredben szerettünk Amerkiából, viszont mindezen jóleső érzéskavalkád, kissé meglepő módon, felkeltette bennem azt a gyanút, hogy megtaláltam az első animét, ami sokkal kellemesebb angol szinkronnal, mondhatni ennyire erős összhatás után a japán egyszerűen kint van a képből, és néha bánthatja a nézői fület.

A Gunsmith Cats volt számomra a Japán profizmus egyik jelzőköve, ami megmutatta, hogy mire is képesek az ottani szakemberek, ha animációról van szó, és mekkora előnyük van a kamerás alkotásokkal szemben. Azzal, hogy egy hagyományosan kamerás, Hollywoodszagú stílust ilyen pontossággal, és ilyen erőteljes értékmásolással képes átvenni egy anime, gyakorlatilag még erősebben a műfajhoz kötötte minden figyelmemet és érdeklődésemet, a filmekkel szemben.
Ajánlom mindenkinek, aki emlékezett arra a bizonyos érzésre, amit kerülgettem a kritika elején, mert igen kellemes lehet ilyen módon 'visszanézni a múltba,' aki pedig nem tudja miről is lehet szó annak meg azért, hogy tudja, mi őskövületek milyen filmek között nőttünk fel anno.