Azt hittem velem nem lehet megnézetni egy hárem animét sem, mivel lány lévén nem nagyon tud lekötni, hogy egy rakás hölgy esztelenül verseng egy általában tesze-tosza és döntésképtelen fiúért, aki nem tudja végül is melyiket válassza. Nos, a Nyak koi eme állításomra sikeresen rácáfolt, és bebizonyította nekem, hogy a háremaniméket is lehet élvezni, ha jól tálalják őket. És hogy milyen is a jó tálalás? Legfőképpen sok humor, képtelen helyzetek, és rengeteg cuki cica jellemzi. :D

Főhősünk, Junpei egy teljesen átlagos diák, aki egy macskaimádó családban él, ám ő ki nem állhatja a nyávogó népséget, mivel erősen allergiás rájuk. A sors iróniája, hogy egy véletlen baleset folytán pont ő lesz képes megérteni a jószágokat. Persze ebből semmi jó nem származik, mivel amellett, hogy megéri a macskák beszédét, még egy átkot is a nyakába varrnak: ha nem teljesíti egy bizonyos időn belül 100 macska kívánságát, ő maga is cicává változik. Mivel a macskaallergia, és a cicalét eléggé összeegyeztethetetlen, Junpei serényen nekilát küldetésének, és közben egyre több lánnyal kapcsolatba kerül, akik persze mind rámozdulnak a fiúra. A probléma csak az, hogy Junpei közben az egyik osztálytársába, Kaede Mizuno-ba szerelmes, aki mellesleg macskaimádó , és a sok lány erősen bezavar a barátnő kerítési hadműveletbe.

Elég sablonosan hangozhat így elsőre, és be kell vallani: az is. Az animét számomra a humora mentette meg, mivel a mogorva srác kontra cuki cicák felállás rengeteg sírvaröhögős szituációt tud szülni, Junpei reakciói a kényes helyzetekre pedig kifejezetten idióták. Tulajdonképpen szegény fiú szerelmi szenvedésein, csetlésein-botlásain lehet nagyon jót szórakozni, és valahol magát is kineveti az ember, amikor szegény srác már megint nem képes kinyögni, hogy járni szeretne Mizuno-val.

A grafika hibátlan, egy humoros sorozat minden kritériumát hozza a chibi figurákkal, eltúlzott érzelmekkel és harsány színvilággal. Junpei mimikája kifejezetten jól sikerült, a képi ábrázolás rengeteget hozzátesz a humorhoz.
Az aranyos cicák és vicces arcok mellett illendő megjegyezni a nem elhanyagolható mennyiségű fanservice-et is. A női karaktereknek szinte kivétel nélkül nagy a melle és rövid a szoknyája, ami főleg az  openingben kap komoly szerepet, bár néha magukban a részekben is kivillan egy-két bugyi.

Bár az alapszituáció erősen háremanimés, a történet második felében szerepet kap a macskás szál is, és azzal, hogy Junpei kénytelen szembenézni a macskalét nehézségeivel, a történet átcsap romantikus vígjátékba.  Persze a többi udvarlótól még itt sem búcsúzunk el, de szép lassan előtérbe kerül Mizuno és Junpei szerelme, és igazából látszik, hogy a verseny el lett döntve.

Összességében a Nyan koi nagyon cuki, nagyon vicces, és azért a fiúk is végig tudják nézni, hiszen nem elhanyagolható mennyiségű tejcsárda szerepel benne. Aki valami kis könnyedre vágyik, szerintem kezdjen bele.

Értékelés: 7,2
 

Linkek:
Animeaddicts

Nem, ez nem az a bejegyzés lesz, amiben az ikszedik animés MMORPG fog bemutatásra kerülni, és sajna ez a bejegyzés még csak nagyon szofisztikált sem lesz; azt hiszem a téma és a kategória visszafogta az agyamat. Amit viszont hoztam, az egy rövidebb szódobálás az RPG-k és az animék kapcsolatáról, illetve megint egy pár sor az RPG-k és az animék kapcsolatáról.
Azok kedvéért, akik nem tudnák mik is az RPG-ként rövidített szavak (mert jóval többen vannak, mint hinnék), az első esetben a rövidítés a rote-playing game, a másodikban pedig a role-playing game angol kifejezésekhez kapcsolódnak.

A rote-playing game és az anime egy általános párosítás, aminek az eredménye mindig a napjainkban, bizonyos korosztályokban, teljesen általános internetes közösségi játékok egy speciális vállfajaként jelenik meg. Ezek a játékok két fontos dolgon alapszanak, természetesen az első az anime, mint stílus, és mint megannyi fangörl fiatal rajongásának tárgya, a másik pedig az anime-kult interneten való központosulása. Ezt a kettő pontot, és az online játékok térnyerését összeadva jutunk el abba a mai helyzetbe, hogy pár perc keresgéléssel tucatnyi online anime játékot találhatunk, egyszerű letölthetőséggel, sablonsztorival, cuki reklámképekkel, amik aztán elvisznek bennünket egy néha akadozó, kicsit alulgrafikált, környezetszegény szerverre, ahol aztán egy kicsit kockás, kicsit hibás anatómiájú, de legalább bugyivillogtató nagyjából anime karaktert személyesíthetünk meg. Különös módon ezekben a játékokban nincsen a kinézet választásnál például kövérítés (kivéve a plüsszerű karaktert, ami egyébként kuma meg kawaii~), normális frizurát nem lehet választani, ugyanúgy, ahogy normális ruhák sincsenek túl sűrűn.
Ezekben a játékokban tehát a játékosok dolga nem más, mint előre elkészített feladatok megoldása. Ezek során általában össze kell gyűjteni pár elrabolt/elvesztett dolgot a megbízónak, vagy le kell vadászni neki pár állatot/ellent. Ezekhez mindhez ugyanaz a megoldás vezet: a karaktert el kell juttatni a megfelelő területre, és megfelelő mennyiségű és hevességű kattintás után megszerezhetjük a feladathoz kellő tárgyakat/öléseket. Emellett az anime rpg kínál még egyéb lehetőségeket is. Ezek gyakorlatilag megegyeznek a chattel, annyi különbséggel, hogy itt lehet a virtuális életre kivetített énünkkel affektálni a mondandónkhoz.
Rote-playing gamet játszani egyszerű. Általános feltételei, hogy a játszani akaró rendelkezzen számítógéppel és sok idővel, illetve kevéssé fáradékony karral a kattintgatáshoz.

A másik kategória, a role-playing game és az anime keveredése már teljesen más eset, viszont ez is csak bizonyos generációkra és csoportokra jellemző. Az egyik ilyen csoport, akik ismerik a szerepjátékot, mint szellemi elfoglaltságot (nem pedig a számítógépes játékkategóriát). Mivel a szerepjáték, mint hobbi jóval ritkább, mint az anime, ez már régebb óta helyet talált magának az interneten. Köszönhetően a háló távolságot lerövidítő lehetőségeinek, a szerepjátékok kommunikációt és leírásokat igénylő, hosszas folyamata használni kezdte a fórumok rendszerét, így kialakítva olyan játékos közösségeket, akik leírásokkal alakítják a játékok menetét. Az anime, mint populáris média ehhez formához már csak az imputot adta, és a fórumokhoz szokott szerepjátékosok, anime irányú rajongásukban elkezdtek az animék világaiban játszani, történeteket mesélni saját karaktereik részvételével.
A megnövekvő népszerűség miatt ezek a fórumok hamar megteltek újabb és újabb játékosokkal, majd általában ugyanilyen hamar ürültek is. Az ok egyszerű: ezekhez a játékokhoz szükséges a játékos számítógépén és idején kívül még pár dolog; helyesírási és fogalmazási készség, kreativitás, képzelőerő, racionális és logikus gondolkodás sem árt, illetve játékunk tárgyának legalább megfelelő ismerete, azonban, ami ezeknél is fontosabb, ezek a játékok kitartást igényelnek ahhoz, hogy lassú menetüket elviseljük.
Mindezen okok miatt a fórumos szerepjátékok igen ritkák, az animével kapcsolatos szerepjátékok pedig különösen unikumszámba mennek. Nem ritka, hogy állandó szerepjátékos hobbisták nagyon jól ismert játékok folyamata közben fogyjanak ki annak lassú lendületéből, viszont egy olyan fórumon, ahol az állandó játékosok lassulása mellett még a folyamatosan regisztráló és megérteni, utánaolvasni, gondolkodni sem hajlandó alkalmi lelkesedéssel rendelkező játékosok megjelenése állandóan várható és tapasztalható, pláne nagyon nehéz stabil fogást találni. Ha viszont megtaláljuk, akkor remek időket tölthetünk el pár másik emberrel, egy teljesen más szintre juttatva rajongásunkat; alkotó, gyakorló fanok leszünk, saját emlékeinket is hozzáadjuk az élményeinkhez.

Mint animefan (egyértelműen) és szerepjátékos, jómagam az utóbbi játékformáért vagyok oda, viszont annak viszontagságai miatt eddig pötyögni se mertem volna ilyesmiről. Az írás így is megkérdőjelezhető elmeállapotú lett, viszont most legalább tudok jó hírrel szolgálni a szubkult szófosás mellé; az új év szörfözgetései közben sikerült találnom egy olyan közösséget, ami az írás olvasása közben nagyon bólogató olvasóknak mindenképpen megér egy misét, annak kitartóan lelkes szerkesztői, és jó játékfelfogása, nomeg már szép számú állandó játékosai miatt.

Naruto Gundan

Jó játékot mindenkinek!

A Ghost in the Shell, mint azt mindenki tudja, és még az is unásig lehet vele aki nem látta, nagy robbanás volt, ami a születése óta nem szűnik meg ikonnak, szimbólumnak lenni, kinek-kinek a maga okai szerint. Egyesek a cyberpunk igazi éledését látják benne, mások szerint az animék egy teljesen új korszakának legjobbjai közé való. A film sokoldalúsága persze koránt sem írható le ilyen könnyen és röviden, de ez egy ilyen volumenű filmnél nem is meglepő. Akár jó a véleménye az embernek róla, akár negatív, a tények azok tények; a film eszközeit teljesen irányításuk alatt tartó készítők mind a film üzenetének szolgálatába fektették.

Az OST szempontjából ez annyit jelent bizonyosan, hogy a marketing-szempontból bekerült zenék (egy sajnos kivétellel) ki lettek űzve a soundtrack lemezről, ezzel megadva a film zenéinek az általános vontatott, makabrikus jegyet, amit ma a gótikus cyberpunk saját jellemzőinek mondanánk. A film minden pillanatát átszelő hangulathullámot azonban ebbe az elnyújtott végtelen folyamba beültetett három kánta teszi igazán azzá a pulzáló és borzongató egyveleggé, ami miatt az egy életre az agyunkba ég. Egy, egészen addig a világ nagy része számára nem létező stílus, a bolgár melankólikus népzenei motívumok, Kenji Kawai kezei alatt, a mindig ínyencszámba menő japán hangszerelés és népi kórus hangjain szólaltak meg, és ezzel a szokatlanul összehangzó összeolvasztással a zeneszerző végleg letette névjegyét a Japán filmiparban, ami számomra talán a világon egyedüli kiemelkedő tendenciaként még készít igazi filmzenét, és nem csak marketingfogásként pakol bele minden olyan zenét a filmjeibe, amik elnyerték a produkció válogatásának financiális tetszését. Ha a film óta még nem is szereztétek be, itt az ideje meghallgatni, már csak azért is, hogy az üresnek ható számok közben rájöjjetek, a film, vagy annak szemeinkbe égett képei nélkül ez a zene is csak félkarú és féllábú óriás.

Link:
Youtube playlist