Az elmúlt években annyi románc-comedy-t néztem meg, hogy kitartó rajongásom a műfaj iránt lassan fakulni kezdett, hála a kitartó japán light-novel gyártóknak, akik egyik sablonosabb sztorit írták a másik után. A gond nem magával a sablonosodással van, hiszen ma már nehéz újat mutatni a románc animék világában . A probléma az, amikor tényleg nem találsz az általad nézett sorozatban semmi egyedit, amiért érdekelne a következő rész. Ilyen lehet egy karakter, egy kapcsolat, egy cselekmény szál, vagy akár a vizuális megvalósítás, ami visszahív a produktum elé hétről hétre.

Hála az égnek a Yahari (My Teen Romantic Comedy SNAFU angol nevén) hű marad címéhez, és hoz annyi érdekességet, amiért én hétről hétre hajlandó voltam leülni, és péntekenként, meló után megnéztem az aktuális részt.

Igazából egy szolidan felépített középsulis történet, aminek a főszereplő Hikigaya Hachiman (Hiki) áll a középpontjában. Hachiman a tipikus vesztes hatását kelti első ránézésre, vagy mondhatni annyira jelentéktelen "létezést" folytat iskolás környezetében, hogy még gyakran az osztálytársai se tudják a nevét. Ami a meglepő, hogy ő ezzel tökéletesen elégedett. Hiki elsőre talán arrogánsnak és egoistának tűnik, de a felszín alatt egy olyan személyt találunk, aki fiatal kora ellenére rengeteg lenézést, és visszautasítást kapott, így edzve meg lelkét a magányra, illetve, hogy hátra hagyja naiv gondolkodását. Hiki inkább emlékeztet egy kiégett felnőttre, mint egy középiskolás kamaszra. Gondolatmenetei, melyeket megoszt a nézővel a különböző szituációkról, amibe keveredik, sokszor túlzónak, és pesszimistának tűnek, de én valahol nagyon is igaznak találtam őket. Hachiman átlát az emberi színjátékokon, és önmaga se mutatja másnak magát, mint ami. Nem nyit mások felé, de mások se nyitnak az ő irányába... némileg valóságosnak hat karaktere, hisz igazi realista.

A problémák ott kezdődnek számára, mikor nyelvtanára, Shizuka Hiratsuka klub aktivitásba kényszeríti az amúgy erősen antiszociális főhősünket. A Service Club viszont szerencsére kis létszámú, összesen egy tagja van, ő pedig az iskola hideg, zseni szépsége, Yukinoshita Yukino. A lány teljesen passzív viselkedése, valamint szókimondása által megfelelő "partnernek" bizonyul Hiki mellett. Mondhatni a két kapcsolatellenes ember rákényszerül egymás társaságára, de mind ketten tudják... lehetne rosszabb is. Míg ők ketten különcök, a nem sokra rá becsatlakozó Yui Yuigahama a tipikus optimista, csupa lélek lány, ki némi színt próbál "beleerőltetni" komor iskolás társai életébe. Viszont a sorozat alatt kiderül, hogy hármójuk kapcsolata régebbre vezethető vissza, mint a Service klub, és emiatt egyben terhesnek is hathat, hisz a múltban olyan dolog történt amivel mind a két lány tartozik Hachimannak. Nem nagy dologgal, csupán egy bocsánatkéréssel.

Innentől az ember várná a megszokott románc/hárem sablonosodást, de ez mind a 13 részt elkerüli. Ugyan mind Yui, mind Yukino néha villant némi érzelmet Hiki irányába, de ezek olyan halvány pislanások (főleg Yukinoé), hogy konkrét romantikáról nem beszélhetünk. Viszont a sorozat alatt hármójuk szép lassan megtapasztalja, hogy milyen, amikor vannak emberek, akik figyelnek rájuk, akik tudomást vesznek a létezésükről... és talán akiket barátaiknak nevezhetnek. Ez némileg csalódást okozhat sok néző számára, de számomra reálisabbnak tűntek így az események, ahol a történet főleg szituációkról szól, amibe a szereplők sokszor akaratuk ellenére keverednek bele. Ezeket a kínos helyzeteket nagyrészt a realista gondolkodású Hiki oldja meg, rámutatva az emberek gyenge pontjaira, illetve leleplezve színjátékaikat.

Némi karakterfejlődés tapasztalható a sorozat alatt mindenki részéről, de az epizód szám ehhez túl kevés, így sajnos nem lesz jelentős. Az anime vizuális megvalósítása standardnak mondható így 2013-ban, semmi különleges, ahogy a zene se túl nagy szám. Igazából egy betétet se tudok az openingen kívül vissza idézni a fejemben.

A Yahari Ore no Seishun Love Comedy wa Machigatteiru összességében egy igen élvezetes anime, de nem mondanám egyértelműen románc animének, inkább egy olyannak, mint amit a neve is sugall, amikor a várható happy end elmarad, amikor nem történik semmi más, csak néhány ember kapcsolatot létesít egymással, hogy feldobják életük szürkeségét. Jelen esetben inkább belekényszerítik őket, hogy szürke életük kicsit vidámabb, és eseményekkel telibb legyen. Sajnos ez az erőssége a sorozatnak a legnagyobb gyengéje, hisz míg a férfi főszereplő érdekes karakter a maga módján, addig a két lány, illetve a mellékszereplők csak lógnak a levegőben, a múltbéli kapcsolatuk következményén kívül sok mást nem adnak a sorozathoz. Az ő gondolatmeneteik, érzéseik nem jelennek meg, mint Hachimannak, így sose tudjuk meg, hogy mit éreznek főhősünk iránt pontosan,  hogyan vélekednek a viselkedéséről.

A sorozaton még az se segít igazán, hogy nem halad semerre sem, maga az ending rész is semmivel se másabb mint az előző 12, így felmerül a kérdés, hogy vajon lesz-e folytatás? Nos, nem igazán tudom, hogy érdemes lenne-e. Még 13 rész kevés egy komolyabb szerelmi szál kibontásához, főleg egy olyan embernél mint amilyen Hachiman és Yukino, kik jól láthatólag azok lennének, akiket más animékben párokként látunk viszont  a végén, de itt kb. semmit se haladtak előre érzelmeik egymás iránt. Talán csak annyit, hogy megtanulták tisztelni egymás személyét, és különcségét.

Összegezve nem rossz kis sorozat, hisz kifejezetten humoros, és pesszimista hangulata, valamint Hiki karaktere megadja azt az egyediségét, amiért érdemes elé leülni. Ellenben olyan semmilyen, ahol nem leszünk sokkal előrébb a befejezés által. Minden félkészen marad.

Értékelés : 7

Linkek:
Wiki
ANN