Chihiro átlagos 10 éves kislány, aki szülei mohósága és önkontroll- hiánya miatt ijesztő szituációba kerül: apja és anyja ugyanis eszik a szellemek ételéből, így büntetésből disznóvá válnak, a kislány pedig a különös szellem- fürdővárosban ragad. Szerencsére egy fiatal fiú, Haku segítségére siet, és elárulja neki: ahhoz hogy életben maradjon és visszakapja a szüleit, munkát kell vállalnia. Chihironak a korántsem kedvességéről híres boszorkány, Yubaba engedélyére van szüksége, hogy a fürdőjében dolgozhasson, amit nagy nehezen sikerül is megszereznie, azonban a megpróbáltatásoknak itt még nincs vége: a szellemek rossz szemmel nézik jelenlétét, a legundorítóbb munkákat végeztetik vele, és még a szívének kedves Haku élete is veszélybe kerül. Szerencsére azonban barátai és segítői is akadnak, és Chihiro végül tiszta szíve, kedvessége és céltudatossága segítségével megoldja saját, és mindenki más problémáját.
Bevallom, nem ez a kedvenc Miyazaki animém. Bevallom, mikor először láttam, nem hatott meg, nem is nagyon értettem. Íme, Miyazaki kitalált egy történetet egy kislányról meg egy csomó szellemről és a jószándék végül győzedelmeskedik. Női főszereplő pipa, randa boszorka pipa, fiatal, segítőkész fiú pipa, erkölcsi tanulság a szülők szörnyű jelleméről, az anyagiasság veszélyeiről, az egymásra figyelés és elfogadás fontosságáról pipa, szép képek, képzeletbeli lények, csodás elemek, jó zenék pipa. De mitől olyan nagy cucc ez a film? Miért kapott Oscart meg annyi más díjat?
Ami hiányzik a megszokott Miyazaki- skálából, az a főhősnő heroikussága. Chihiro eleinte nyűgös, később félénk, aztán béna, majd akaratos, de úgy általában számomra elviselhetetlen (azt mondják, az ember ki nem állhatja a hozzá hasonló hibákkal rendelkezőket :P). Aztán olvastam egy interjút Miyazakival, amiben többek között a Chihiroról nyilatkozik. Elmondja, hogy egy olyan animét akart készíteni, ami a 10 év körüli lányok problémáiról, a korosztály viselkedéséről szól, és a főszereplő csak olyan dolgokat visz véghez benne, amire egy hasonló korú átlagos kislány is képes lenne. Aha. Kezdett tisztulni a kép. Szóval a Chihiroban egy jellemfejlődést követhetünk végig, aminek során a kislánykorból lassan- lassan kilépő karakter képessé válik arra, hogy a felelősségteljes és céltudatos felnőttkorba vivő útra lépjen.
Így már érthetőbbé vált számomra a dolog, de ettől a film még nem lett kedvencem. Ha Miyazaki- alkotásokat versenyeztetnék egymás között, azt hiszem, a Chihiro valahol a lista végén kullogna. Nem mintha rossz lenne, vagy élvezhetetlen, esetleg gyerekes. Egyszerűen csak nem érintett meg. De mindenképpen érdemes arra, hogy aki még nem látta, adjon neki egy esélyt.

Értékelés: 7,5

Linkek:
ANN
Aoianime
Wikipedia

Ma egy egészen kivételes film kerül terítékre. A Chihiro máig az egyetlen anime, amelyet Oscar-díjjal jutalmaztak, egyben a második egész estés film a díj történetében, amely a kitüntetésben részesült (az első a Shrek volt). Ennek önmagában nem érdemes annyira figyelmet szentelni, van azonban néhány elég fontos vonzata, amire szeretném később felhívni a figyelmet.

Chihiro a szüleivel meglátogat egy évekkel azelőtt elhagyott vidámparkot. A szülők - mit sem törődve kislányukkal - elveszítik őt, Chihiro pedig kétségbeesve veszi észre, hogy a vidámpark kezd átváltozni egy lényekkel teli világgá. Rövidesen társasága is akad, és kénytelen felismerni, hogy az emberek világából átkerült a kami-k, vagyis "istenek" birodalmába, családja pedig fogságba esett...

A Chihiro messze nem a legjobb alkotása Miyazakinak, ám az amerikai közönség számára ismerős motivumokkal dolgozik egyrészről (az elveszett lány ismerős lehet az Alice csodaországban és az Óz, a csodák csodája című alkotásokból), ugyanakkor a tájékozatlan nézőket sokkolja a japán animációtól egyáltalán nem idegen képi brutalitás, és a komplex motivumrendszer, a karakterek meglepő összetettsége.

Az, hogy az anime elismertsége idáig váratott magára, valószínűleg annak köszönhető, hogy az egész estés filmért csak 2001-ben ítélték oda az első díjat, a már régóta létező rövidfilmes műfaj pedig kelet-európában sokkal inkább teret nyert a 70-es 80-as években, mint a forrásokkal sokkal jobban ellátott japán stúdiókban. Gondoljunk csak Rófusz Pál szintén Oscar-díjas rövidfilmjére, A légy-re.

A díj tehát sokkal inkább a filmművészeti irányzat, mint magának a filmnek az elismerése, és a nagyban hozzájárult az anime 2000-es években történő térhódításához. Természetesen a filmet megnézésre ajánlom mindenkinek, egy tipikus Miyazaki-film fejlődő női karakterrel és sok-sok fantáziával, gyönyörű animációval.

Értékelés: 9,0

Linkek:
Aoianime
ANN

Ha fel kellene sorolnom, hogy kik azok, akik mindenki által ismert, egész estés családi rajzfilmeket készítenek manapság, a Disney jutna eszembe, a Dreamworks, és természetesen Miyazaki. Nem tévedés ez? Egy távoli ország szubkultúrájából egy rendezőt ide sorolni? Azt hiszem, egyáltalán nem, hiszen 2002-2003-ban bombaként robbant be a köztudatba a Chihiro Szellemországban című anime, elsőként egy Arany medve díjat zsebelve be, majd pedig az animációs Oscart. És nehogy azt higgye bárki, hogy csak azért, mert a "nagyok" nem készítettek akkor éppen semmi érdekeset: a Lilo és Stitchet és a Szilajt sikerült maga mögé utasítania.

Valószínüleg ezrek - köztük én is, kiccsaládommal együtt - indultak el az otakuvá válás lejtőjén Miyazaki hatására: akkoriban nem volt egykönnyen beszerezhető, már túl nagy név volt az egyszerű letöltéshez, viszont DVD-n még semmi sem jelent meg tőle. Így aztán körbekérdezősködés után ismerősöktől sikerült beszerezni a többi rajzfilmjét, grátiszként kaptunk még pár sorozatot is, "ha a Chihiro tetszett, ezeket is komálni fogod" felkiáltással.

Mint később kiderült, a Chihiro közel sem Miyazaki legjobb műve, de az első képkockától az utolsóig süt belőle, hogy ki is rendezte. Chihiro szüleivel együtt új városba költözik, de az úton eltévednek, és egy különös helyre jutnak. Itt azután a kicsit elkényeztetett kislánynak hirtelen a sarkára kell állnia, a felelősséget felvállalva el kell indulnia a felnőtté válás felé, ha viszont szeretné látni a szüleit. A történet kibontakozása közben sorra tűnnek fel az ismerős elemek és figurák, betekinthetünk a karakterek és a jellemfejlődés mélységeibe, és persze leckét kapunk természetszeretetből is. Maga a rajzfilm körülbelül egy negyed órával hosszabbnak tűnik, mint amit a történet elviselne, de ez hozzá tartozik a Miyazaki féle meséléshez.

Egy ilyen szakértelemmel és költségvetéssel készített animénél nem sok értelme van a rajzolásról, a zenéről vagy a szinkronról bármit is írni, nem meglepő módon minden tökéletes, a rendezőtől megszokott klasszikus stílusban, ami egyébként annyiban hátrány is lehetne, hogy ennél azért láttunk már szebbet is. Érdemes még megemlíteni a magyar szinkront is: a tucat DVD kiadásokhoz képest egy mozifilmnél úgy tűnik, sikerült kellően megfizetni a stúdiót, mert a Disney rajzfilmeknél már megszokott kiemelkedő minőségben készült el. Természetesen ez lehet, hogy az angol szinkront felülmúlja, de az eredeti japánnal szemben azért esélye sincs.

Mit is írhatnék még? A Chihiro Szellemországban rajzfilmtörténeti alapműnek bizonyult, és ráadásul az Arany medve tanusíthatja, hogy az egyik legeurópaibb értékrendű japán rajzfilm is egyben. Legalább egyszer mindenkinek látnia kell.

Értékelés: 9.5

Linkek:
Wikipedia
Aoianime
ANN