Egyszer minden jónak vége szakad, így a végéhez érkezett a mi kis listázós akciónk is. A befejező része a túlélőcsomagnak rendhagyó, mivel ide tartogattuk azokat az animéket, amiket nem tudtunk besorolni a megadott műfajokba zökkenőmentesen, de mégis elég fontosnak érezzük őket, hogy említésre kerüljenek. Következzenek tehát a különdíjazottak a teljesség igénye nélkül. 

Full Metal Alchemist: Brotherhood

Az FMA a shounen műfaj világos oldalán van. Sok rosszat el lehet mondani a fiatal fiúk szórakoztatását célzó műfajról, pláne ha több mint 13/26 részes animékkel bombázzák a fejlődő korosztályt. Az FMA viszont képes volt megmutatni, hogy lehet a shounen műfajt magas színvonalon is űzni. A karakterei színesek, lehet velük dolgozni több részen keresztül is, és drámai szereplőként is megállják a helyüket (pl. Roy Mustang), mégsem bonyolódik az anime elvont pszichológiai belső monológokba, végig cselekményorientált marad, ahogy azt egy shounen animétől elvárhatjuk. A történet pedig nem laposodik el, egyetlen főszál húzódik végig az egész animén, és nincsenek fillerek, fölösleges mellékszereplők, mindenki hozzájárul a fő cselekményszál előremozdításához. A sok szereplőt pedig ügyesen kezeli az anime, fokozatosan hoz be újakat, akik belebonyolódnak a történetbe, néhányat visszahoz, és még a szokásos bohóckodó mellékszereplő is megjelenik, de nem szerepel olyan sokat, hogy elvonja a figyelmet a fontosabb dolgoktól. És nincs idióta fanservice, értelmetlen keménykedő monológok harcok előtt, követhetetlen, rosszul koreografált harcok. Helyette erkölcsi kérdések vannak, és a főszereplő nem a tipikus ösztönösen jót cselekvő típus, hanem értelmiségi karakter, aki folyamatosan kételkedik önmagában és saját tetteinek helyességében. Így kell jó shounen animét csinálni.

FLCL

A Gainax és a Production I.G. néhány nagy arca összedugta a fejét és előálltak ezzel az OVÁ-val, amit nem nagyon lehet besorolni. Egy hihetetlenül színes, humoros agymenés, már szinte szürreális képi világgal, ugyanakkor rengeteg hivatkozással a korabeli populáris kultúrára és irányzataira. Emellett a felnőtté válásról szól, és a szereplői bonyolult és elég deviáns személyiségek, de sok jelentben szinte oda nem illően emberiek, hétköznapi gondokkal (pl Mamimi). A hab a tortán pedig a zene a The Pillows együttestől, ami remekül illik az anime alternatív stílusához. Túl erős benne a tartalom ahhoz, hogy leírjuk bugyuta vígjátékként, annyira egyedi, hogy utánozni se nagyon lehet, egyszeri és megismételhetetlen alkotás.

Genshiken

Az otaku szubkultúra kritikája, seinen csomagolásban, illik megnéznie mindenkinek, aki magát otakunak szereti nevezni. Ha lett volna seinen kategória biztos bele került volna, nagyom sok más animével is, mert elég népes kategóriáról van szó. A remek szituációs komédiát felvonultató két évados sorozat élethűen ábrázolja azt a huszonéves korosztályt, akiknek életstílusuk az anime, manga és a kapcsolódó játékok szeretete és fogyasztása. A szereplőkön túl pedig kicsit megismerkedhetünk a mangakiadás technikai részleteivel is, és azt is megláthatjuk, hogy néznek ki az animeconok Japánban. 

Serial Experiments Lain

Az identitás elmosódása a modern technológia világában, talán még ezt a címet lehetne adni a '90-es évek végén megjelent nagy port kavart sorozatnak. Egzisztenciális és pszichológiai kérdéseket tesz az anime, melynek gyökerei nemcsak a kortárs Japán társadalomban találhatóak meg, annál sokkal általánosabb érvényűek, éppen ezért akadémikus körökben is sokat tárgyalt a mű, legalább olyan gyakran említik animékkel foglalkozó tanulmányokban mint a Ghost in the Shell-t vagy az Evangelion-t. Az elvont tartalmat pedig hasonlóan absztrakt képi és zenei megoldásokkal tálalták, ami miatt elterjedt mondás animés körökben, hogy a legjobban beszívva lehet nézni az animét.

Hellsing

Vámpíros animék szép számmal vannak, és az újbóli divatba jövetelük miatt várható, hogy ezután is lesznek. De csak kevés jó vámpíros anime van, ezért se szenteltünk külön kategóriát ennek a témának. Ki kell azonban emelni a témán belül a Hellsinget. Nem tininyál (mint mondjuk a Vampire Knight), nem is igazán horror (mint mondjuk a Vampire Princess Miyu), hanem igazi ütős akciósorozat, hatalmas fegyverekkel, szétrobbanó testekkel. A képi ábrázolás és a háttérül szolgáló világ viszont nagyon stílusos, és ezt a zene is tovább fokozza. Olyan elcsépelt témakör esetében, mint a vámpíros animék, nagyon könnyű abba a hibába esni, hogy valami sablonos animével fogunk találkozni; a Hellsing épp ezt tudta elkerülni, nem is annyira a történettel, mint inkább a mániákus pszichopata vagy éppen rideg, sztoikus szereplőkkel - végletek ugyebár - és merész, kihívó ábrázolással.

Wolf's Rain

A Wolf's Rain egy pompásan összerakott kalandtörténet mitikus elemekkel egy poszt-apokaliptikus világban. A világvége történetek közé is lehetne sorolni, ami egy visszatérő elem animékben: az emberiség az életre alkalmatlanná teszi a Földet, kipusztítja önmagát, de a bolygó nem pusztul el, csak újjászületik. A kerettörténethez pedig karakteres szereplőgárda tartozik, akik között jó időzítéssel bontakozik ki a dráma. Hubb és Cher története egy igazi felnőtt, érett kapcsolatba enged bepillantást, Quent alakja már önmagában is nagyon jól eltalált, amit csak fokoz a bonyodalom közte és Blue között, és a feloldás is teljesen rendben van. A középpontban mégis egyértelműen a farkasok vannak. Nagyon jól megformált, ám csak félig emberi szereplőkről van szó, akiknek eltérő jellemében különböző módokon keverednek emberi és állatias tulajdonságok, hiszen ők nem farkasemberek, akik időnként állati alakot öltenek, hanem csak egy alakjuk van, az állati alak, amit a megtévesztés miatt emberinek látnak mások. Viszont ezekben a  fura ember-állat tudatokban, vagy inkább viselkedésekben, természetekben mélyen gyökerező emberi értékeket fedezhetünk fel. Az anime világa akár egy távoli jövőkép is lehet, hideg, üres, kihalt minden, a hóesésben rohanó farkasok képe mégis a prehisztorikus időket juttathatja eszünkbe. A szereplők, a történet, és a világ hangulata viszi el a hátán a sorozatot, amit megtámogat a kiváló zenei aláfestés is (Yoko Kanno), ami bár nem hivalkodó, a megfelelő jelenetekben átveszi az irányítást, míg máskor a háttérben marad. Igazi mestermű.

Gungrave

A maffia téma is izgatja a japánokat, meg úgy általában az alvilág. A Gungrave egy életrajzi mű, aminek két barát áll a középpontjában, akiknek a sorsa összefonódik a szervezett bűnözéssel. Brandon és Harry a semmiből indulnak, közönséges tolvajok, de lehetőségük adódik rá, hogy csatlakozzanak a helyi maffiához. Elhatározzák, hogy meg sem állnak a ranglétra csúcsáig. Persze ez éveket vesz igénybe, és kisebb-nagyobb ugrásokkal végigkövethetjük a karrierjüket, ami során krimibe illő, sokszor elég lehangoló történeteket ismerhetünk meg. A fejlődéstörténet pedig hamarosan átvált tragédiába, mert a két barát egymás ellen fordul és halálos ellenségek lesznek. A történet klasszikus, modern tragédia, az anime világa hiteles (persze leszámítva a zombikat), a jellemábrázolás és fejlődés kiemelkedő. Talán a Gungrave-et nevezhetnénk az animék Keresztapjának (utalva a filmklasszikusra).

Katanagatari

A Katanagatarit nehéz besorolni, mert a fantasy és a történelmi-harcművészeti műfajok keveréke. A Bakemonogatari sorozatot is jegyző Nisio Isin eredeti novelláit követve, 12 hónapon át havi egy, 50 perces résszel jelent meg a fiatal White Fox stúdió gondozásában. A történet főszereplői Togame, akinek a shogun megbízást adott, hogy gyűjtse össze egy legendás kardkovács 12 utolsó és legjobb munkáját, illetve a Togame mellé szegődő fiatal harcművész Schichika, aki egész életében egy elzárt szigeten élt, így gyermeki egyszerűséggel és naivitással bír. A Nisio Isintől megszokott módon színes karakterek egész garmadáját vonultatják fel, a karakterfejlődés pedig még ennél is kiválóbb.
Fontos megjegyezni, hogy mint a szerző legtöbb művénél, a hangsúly itt is a dialógusokon van, így aki tömör akcióra vágyik, az könnyen csalódhat ebben az amúgy kiváló műben.

Durarara!

A méltán népszerű Baccano! szerzőjének másik adaptált műve, mely a krimi, thriller, misztikum és slice-of-life kibogozhatatlan keveréke. A szerző kézjegye, hogy több mint egy tucat karakter nézőpontjából mutat be nekünk egy gyakran természetfeletti szálakkal is átitatott nyüzsgő nagyvárosi történetet, de a káosz további fokozása érdekében gyakran ugrálunk helyszínek és időpontok között is. A nézőre hárul a feladat, hogy összeillessze és megfejtse a foltokban elétárt eseményeket és rejtélyeket, mely a Durarara esetében már nem olyan emberpróbáló feladat, de azért folyamatos figyelmet igényel. A sorozat központi témája az emberek interakciója és kommunikációja, legyen az akár chatelés, pletyka vagy városi legendák.

Zárszó

Ennyi volt hát a mi kis túlélőcsomagunk, a végére maradt a köszönetnyilvánítás, elsősorban nektek, hogy elolvastátok, aki még kommentelt is rá, annak meg duplán jár. De viccet félretéve a lista megírásában közreműködtek:

ElisB

Kvakond

Morwen

Takumi

és külön köszönet Aqualunának a mahou shoujo műfajban nyújtott segítségéért. 

Jövőhéten a listakészítés gondolatmenetén továbbhaladva olvashatjátok majd új cikksorozatom első részét, ami az ízlésről, ízlésközösségekről, kánonokról, és az ezekről való párbeszéd lehetőségeiről fog szólni. További kellemes hétvégét!