Pár héttel-hónappal azelőtt az ominózus áprilisi éjszaka előtt, mikor véletlenül az Animaxre kapcsoltam, és kezdetét vette animés pályafutásom, volt egy másik, hasonló eset. Annyira hasonló, hogy éjszaka kapcsolgattam és az Animaxen kötöttem ki. Ez ellenben nem került be a történelemkönyvekbe, mivel akkor este épp valami óriásrobotos diáklányos űrbogaras darabolós borzalom ment. Máig tisztázatlan, de feltehetőleg a Blue Gender volt. A lényeg viszont, hogy ott akkor megerősített abban a laikusként formált sztereotip meggyőződésemben, hogy minden anime beteg, minden japán beteg, mindenki, aki ilyet néz beteg. Egyes pontjaiban máig hiszek.

Ebben a kontextusban talán érthető, hogy miért tekintek a Muv Luv-ra ősanimeként, mely a teljes kultúra tömörített, desztillált esszenciája. Diáklányok óriásrobotokat vezetve harcolnak megszálló földönkívüli óriásbogarak ellen, hogy röpke, múló életük során még megtalálják az igaz szerelmet és/vagy megmentsék az emberiséget a végső pusztulástól. Mivel laikusként így tekintettem minden animére, feltételezem, hogy a témában pontosan minimális tudással rendelkező átlagembernek is, ha nem valami villogó gyerekmese, akkor ez a nagybetűs anime. Legfeljebb kicsit több tentacle rape-pel.

A történet központi elemeit már össze is foglaltam; a körítés annyi, hogy még a 60-as években az emberiség első kapcsolatfelvétele idegen fajokkal kevéssé volt sikeres. Az első asztronauták egyből a BETA elnevezésű primitív, rovarszerű fajjal találkoztak, melyek innentől korlátozott helyzetekben tudták csak az emberiséget elképzelni: reggelire, ebédre vagy vacsorára. Az invázióval félbeszakad a hidegháború, és a technika fejlődése is a túlélés köré összpontosul, de így is, a 90-es évekre Eurázsia Párizstól Kyotoig földi pokollá változik. Akit nem a megszállt zónákban vagy a frontvonalon ér a halál, azt a zsúfolt menekülttáborokban viszi el az éhínség vagy valamilyen járvány. Az emberiség utolsó reménye a legújabb katonai fejlesztések és a kevés megmaradt, kiváló pilóta.

A mostohagyerek

Az erre szakosodott internetes adatbázisok szerint a Muv Luv Alternative jelenleg a világ legjobb visual novelje, és a pletykák szerint a Total Eclipse spin-off lett volna a próbakör, mellyel felmérik, mennyire lenne kereslet egy nagyszabású anime adaptációra. Mégis, ha valaha volt szerencsétlenül járt mostohagyerek, akit az ág is húz, akkor az a Total Eclipse: folyamatosan kitolt határidők, pénzhiány, a fél stáb (köztük a rendező) leváltása.

Kérdéses, hogy végül is a kialakult káosz áll-e mögötte, de a Muv Luv első számú problémája, hogy sem a készítők, sem a nézők számára nem világos, hogy mechás akciósorozat, szerelmi párválasztós dráma vagy politikai thriller akar lenni. A kettes számú probléma, hogy nagyon szoros a verseny abban a kérdésben, melyiket csinálta a leggyatrábban.

Szerelem a kolera idején

Az első két rész akció-orientált felütése egész jónak bizonyult, még ha eredendően is hiányzott belőle valami je ne sais quoi, de a sorozat egészét tekintve erősen lóg a levegőben. Innentől a sorozat feléig és egyben a rendezőcseréig ugyanis a dating sim vonalra erősítenek, mely tökéletesen bemutatja a visual novelek és azok adaptálásának klasszikus gyerekbetegségeit. Név szerint, hogy míg egy játékban a játékos a főszereplő és számtalan lehetőség (és személyiség) közül választhat, úgy a tv sorozathoz egyetlen konzisztens és érdekes karaktert kell alkotni, aki köré az egész történet épülni fog.

Yuuya Bridges roppant tehetséges amerikai-japán tesztpilóta, akit azonban túlságosan leköt saját egója és annak nyaldosása. A sorozat folyamán sikeresen belátja saját gyerekességét, és ha nem is a megfelelő konklúziókat vonja le ("attól lettem jobb ember, hogy mindenki elfogadott"), felfogja hogy nem minden róla és a bizonyítási kényszeréről szól. Ennek ellenére a sorozat képtelen választ adni arra a - játékban ugye fel sem merülő - kérdésre, hogy miért pont tőle alél el a változó sikerességgel kidolgozott női karakterek sora.

Yui és Cryska is egy könnyen körülhatárolható karakterfejlődésen megy végig, de még ennek tükrében se tűnik megalapozottnak a főszereplővel létrejövő viszonyuk, mely végképp relevanciáját veszíti az események és a mögöttük álló geopolitikai játszmák fényében.

Sajnos ez utóbbiaknak szánja a sorozat a legkevesebb figyelmet, és amolyan itt a piros - hol a piros módjára lenget be információkat. A végeredmény, hogy a szereplőink körül zajló események pontos okairól csak találgathatunk, de annyira meg nem köt le a sorozat, hogy ilyesmikre időt pazaroljunk. Az egyetlen dolog, amit a sorozat effektív jól csinál, az azon pesszimista gondolat bemutatása, hogy még egy vérszomjas földönkívüli lények ellen folyó háború közepén is képes az ember a legkönyörtelenebb, velejéig romlott szörnyeteg lenni, ha a túlélése vagy akár hatalomvágya úgy kívánja.

Színek, szagok

A grafikáról se lehet sajnos ódákat zengeni, a karakterdesign 3 testalkatot ismer, úgy mint sportos férfi, nagymellű nő, loli. A 3D mecha animáció is leginkább a néhai Gonzo munkáira emlékeztet, és pontosan úgy üt el minden mástól. Ergo 5-10 éve még korszakalkotónak számított volna, manapság viszont ez kevés.

Az akciójelenetek kidolgozottak, de kicsit kaotikusak és nehéz megmondani, melyik robot kicsoda. Ami kimondottan szembeötlő volt, hogy a csaták talán kivétel nélkül elhagyatott romos városok omladozó épületei között zajlottak, sehol egy civil vagy menekülő járókelő, noha néha külön szóvá tették, hogy (tíz/száz)ezrek vannak veszélyben. Végső soron minden akció egy puff-puff, csitt-csatt, robbanás, ismétel szekvencia.

Mindeközben a zene, bár egy fél lépéssel túlhalad a tipikus jpop-on, nem tud emlékezetes maradni. Ráadásul valamilyen ismeretlen okból, az utolsó négy részre lecserélték az openinget és endinget, így az a fél lépés is odavész.

A verdikt

Összességében a Total Eclipse egy nehezen értékelhető sorozat, melyet erősen lehúz a gyártás során felmerült nehézségek okozta botladozásai és a visual novel hagyaték. Az érdektelen szereplők miatt nehezen működő szerelmi vonal, a nem megfelelően tálalt csavarok és a grafika hibáit igyekeznek fölösleges vérrel és erőszakkal palástolni, de ezzel csak még inkább felhívják magukra a figyelmet.

A rendezőváltásnak legalább annyi haszna volt, hogy az új irányvonallal sikerült kicsit több akciót és főleg feszültséget vinni az animébe, és a későbbi részek végén érdekelt, hogy mi történik legközelebb, mely azt hiszem minden sorozat lételeme. A Muv-Luv Alternative: Total Eclipse nem jó, a legkevésbé sem az, de ha valaki mégis megnézi, annak se fog maradandó sérüléseket okozni.

Értékelés: 5,0

Linkek:

ANN

MAL

AnimeAddicts