Réges-régen, de azért még ebben a galaxisban, a Föld nevű bolygó Japán nevű kis szigetországában kitalálták, hogy visual novel játékokba esetleg be lehetne építeni a népszerű rpg játékokból vett, körökre osztott taktikai harcrendszert, hogy ne csak kattintgatni kelljen az egérrel, és legyen valami kihívás is a játékban. Így is történt, s lőn a csoda, az áldott frigyből új játékműfaj született. Isten lenézett, s látta, minden rendben van a világban.
S lőn a Leaf játékfejlesztő cég, a kiválasztott nép, akik szent szövetséget kötöttek Istennel, hogy játékaik sikeresek lesznek, ha nem készítenek belőlük animét. Meg is jelent a cég Utawarerumono című játéka (2002), mely egy fantasy sztorit mesélt el, ahol a főszereplő és háreme által megvívott csatákat a játékos irányíthatta egy körökre osztott rendszerben. De a Leaf-et elvakította a sok pénz, és eladták a játékot az animebiznisz ördögeinek, tehát később elkészült az anime, mert már akkor is ez volt a divat. Persze a játék rajongói kikészültek az animétől, akik viszont nem ismerték a játékot, azok lelkesedtek a történetért – ami a játékban természetesen sokkal szebben lett tálalva. Isten lenézett, látta a vétkeseket és lesújtott rájuk haragjával, és kritikusok számtalan szapuló cikkével, de végül újra minden rendben lett a világban.
S lőn az Úr 2005-ik esztendeje, mikor megjelent a Leaf új játéka, a Tears to Tiara, ami ugyanolyan harcrendszert használt, és a története is fantasy jellegű háremes volt. Sőt még azon se változtattak, hogy egy elnyomásban élő etnikumot kellett győzelemre segítenünk egy háborúban. A játék nagy siker lett, és bár még a választható női karakterek is hasonló típusok voltak, mint az Utawarerumono-ban, a történet sokkal jobba lett. Isten lenézett, s látta, minden rendben van a világban; de azért gyanakodott, mert Isten könnyen megbocsájt, de soha nem felejt.
És akkor! Jött az Úr 2009-ik esztendeje, és megjelent a Tears to Tiara animefeldolgozása. És újra bebizonyosodott az ősi prófécia, miszerint az elátkozott játékfejlesztő cég (Leaf) minden játéka sikerre ítéltetett, ám a belőlük készült animék bukásra kárhoztattak. Bizony, Isten látta hogy a Leaf másodjára is megszegte a vele kötött szövetséget, és átokkal sújtott le a Tears to Tiara anime adaptációjára, bukásra kárhoztatva azt.
De akkor most konkrétabban. A Tears to Tiara az Erin szigetén lakó Gael törzsről szól, akik a sokkal nagyobb Szent Birodalom elnyomásában élnek. Ám váratlan segítőjük akad az évezredes álmából felébredő démonkirály Arawn személyében. A kontinens agresszíven terjeszkedő és korrupt birodalma ellen fellázadó kis törzs Arawn vezetésével felveszi a harcot a szabadság, a függetlenség és más hangzatos eszmék nevében. Később pedig egyre többen csatlakoznak a felkeléshez, ami a haderő növekedése mellett Arawn háremének bővülését is jelenti. Természetesen kivették az animéből az összes hentai jelenetet, ahogy ez szokás az ilyen feldolgozásoknál. Ahogy a történet halad előre, a háború politikai okai mögött megjelennek a misztikus természetfeletti tényezők is, és a végére már egy apokaliptikus harcnak lehetünk részesei az emberiség túléléséért.
Az anime világa leginkább a római birodalom fénykorára emlékeztet. A Szent Birodalom Róma, a Gael törzs a kelták. A kelta mitológiából ismert tündérek is megjelennek, és a Gael törzs vezére Arthur, aki később Arawn legjobb barátja lesz. Emellett a másik nagy forrás a keresztény mitológia. A világ teremtéstörténetét, és a Szent Birodalommal kapcsolatos titkokra, valamint Arawn valódi kilétére csak később derül fény, de ezen a téren nagyon sokat vettek a Teremtés könyvéből. Szerencsére ez egyáltalán nem zavaró, sőt, talán ez a legjobban eltalált része a történetnek, ami természetesen sokkal szebben van tálalva a játékban, míg az anime elkapkodja.
A többi pedig a szokásos. Aki látta az Utawarerumonot, az valami hasonlóra számíthat, hasonló történet, hasonló titokzatos múltú, kicsit apáskodó, felelősségteljes főszereplő, hasonlóan itt is van egy kabalaállatka, és a szereplőkészlet is hasonló jellegű karakterekből áll. És persze a játék itt is maradandóbb élmény, mint az anime, ezért akik nem az animével találkoznak először, azoknak csalódás. A Leaf tartotta magát a bevált formulákhoz, viszont egyértelműen sokat segített a sztorinak az erős támaszkodás a keresztény mitológiára, így sokkal epikusabb lett a végjáték, ami inkább illik egy ilyen játékhoz, mint az Utawarerumono összezavaró befejezése, amit nem árulok el a spoilerek miatt. A sorozat önmagában csak egy tipikus fantasy anime, néhány ecchi poénnal, átlagos látványvilággal és hasonlóan középszerű zenével.
Értékelés: 6,7
Linkek:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.