• Miyazaki Hayao 1941. január 5- én született Tokióban, idén már 67 éves
   
• Rajong a repülőgépekért és midenféle repülő masináért – ez a szenvedélye műveiben is gyakran visszaköszön
   
• A Totoro-ban egy fájó személyes élményt, édesanyja betegségét dolgozta fel
   
• Egyetlen filmje, amit kifejezetten felnőtteknek szánt, a Porco Rosso
   
• 1985-ben barátjával és kollégájával, Takahata Isaoval megalapította a Studio Ghiblit
   
• 1997-ben a Mononoke hime után nyugdíjba vonult, azóta elkészítette a Chihirot és a Howl’s moving castle- t, valamint dolgozik az I lost my little boy című új művén – termékeny nyugdíjasévek ;)
   
• A Chihiro szellemországban című munkájáért 2001-ben megkapta a legjobb animációs filmnek járó Oscar- díjat (valamint a Japanese Academy Awardot és a berlini Arany Medvét)
   
• Fia, Miyazaki Goro is apja nyomdokaiba lépett, neki köszönhetjük a Gedo senkit
   
• Saját bevallása szerint nagy hatást gyakorolt rá Antoine de Saint- Exupery művészete – az Éjszakai repülés japán kiadásának borítóját is Miyazaki tervezte
   
• Filmjei általában forgatókönyv nélkül készülnek, a történet a storyboardok rajzolása közben alakul ki
   
• Mára megnyitotta kapuit Tokióban a Ghibli Múzeum, ami a stúdió eddigi alkotásainak állít emléket játékos formában – az itt vetített kisfilmeket is az idősebb Miyazaki írta és rendezte

Linkek:
Ghibli Múzeum - Wikipedia
Hayao Miyazaki - Wikipedia
Egy Miyazaki- interjú

 

A Miyazaki sorozat eddigi darabjai:

A beígért Dragon Ball cikksorozat végére érkeztünk. Volt szó a különböző sagakról, az elveszettnek hitt magyar szinkron idióta történetéről. Lezárásként még néhány "leg"-ről és arról írok, miért nem célszerű lecserélni egy sorozatban az eredeti openinget. Határozottan szubjektív leszek, dobjatok be saját listákat, ha valami nem stimmel.

Leggázabb fordítás: "Emberfeletti ereje van!" Ez kb. minden ötödik részben elhangzik a franciából (!) fordított magyar verzióban. Nade b*szki, minden szereplőnek emberfeletti ereje van...

Legjobb szorzás: Son Goku harci ereje a Ginyu elleni harcban 200.000. Ha csilagharcos súlyos sérülésből épül fel, akkor az ereje megkétszereződik. Ennek ellenére felveszi a harcot Dermesztővel, aki már kétszer átváltozott 1.000.000 harci egység elérése után is. Érdekes.

Legjobb intro: Az eredeti első opening video egész egyszerűen zseniális. Cha-la-head-chala! Akár németül is élvezhetjük.


Legrosszabb intro: Mi történik akkor, ha a csinálunk egy új főcímdalt, és azt mondjuk a vágónak, hogy rakjon alá egy hozzáillő képsort? A vágó természetesen nem ismeri a sorozatot, de igyekszik a szövegnek megfelelően végezni dolgát. Lássuk ezt franciául (az eredetit nem találtam, ez a lengyel, amit nem szinkronizáltak, csak rámondás van a franciára...):


Ezt természetesen magyarul is élvezhetjük, egy igazi, Subba-ra való gyöngyszem a magyar popipar aranykorából:

Dragon Ball Z - Csodás a hatalma
Dragon Ball Z - Ereje és tudása

Az apja is nagy hős volt, Son Goku, ki bátor s nagy,
S titkon mindenki arra gondolt, hogy szelleme fennmarad

Dragon Ball Z - Győzni fog a jóság!
Dragon Ball Z - Szeretet és barátság!

Az utolsó mondat egy igazi katarzis: három szereplő remegve vérzik el előtte.

Már egy ideje kering a magyar weben egy állítólagos akció, ahol pénzt gyűjtenek a Dragon Ball Z magyar szinkronjának megvásárlására. A dolognak annyi hírértéke mindenesetre biztosan van, hogy a szinkron végig elkészült. Demonstrációképpen néhány magyar szinkronos rész fel is került a sorozat utolsó néhány része közül. A szinkronhangok valóban egyeznek, nem hamisítványról van szó.
Mint tudjuk, az ORTT akciójának hála, a sorozatot levették a képernyőről, és néhány további részt leszámítva a szinkronizált sorozat több mint fele (!) semmilyen formában nem került forgalomba.
Az egész sztori mégis nagyon bűzlik. Állítólag van egy ember, aki "birtokában van" az eredeti felvételeknek (?) és 3 milló Ft-ért cserébe hajlandó tőle megválni. Itt több pont nem világos:
- Ki ez az állítólagos ember? A történet szerint fejes az RTL Klubnál.
- Miért adná oda? Ez legális tranzakció vagy seftelés?
- Mi van, ha odaadja? Majd a jogvédett tartalmat felreakják a netre, ami legálisan nem is elérhető semmilyen módon?
Miért bíznánk meg egy ilyen történetben? Én a magam részéről azt ajánlom, senki ne küldjön pénzt, amíg ezek a részletek nem tisztázódtak. Így nagyon nagy az esélye, hogy egy jó kis átverés az egész, ahol valakik lenyúlnak egy piti összeget néhány rajongótól. Ettől viszolygok, már elnézést.
Ha valaki a szinkronok létezésében is kételkedne, itt egy YouTube videó:


Itt pedig fellelhető a legrészletesebb szöveg, amit találtam a weben, egy random  fórumban. Aha, szóval illegális, de vállalod a felelősséget. Ez szép. Itt található a gyűjtés, jó böngészést hozzá: DBhunszinkron
A gyűjtésről ennyi információ elérhető. Végülis elképzelhető, hogy naiv rajongók tényleg szerveznek valamiféle gyűjtést, hogy később felrakják netre az összevágott anyagokat. Ami biztos, hogy a pénz útja nem lesz nyomonkövethető, és nincsen semmiféle garancia arra, hogy végül a rajongók hozzájutnak a vágyott szinkronhoz.
Még egy pár szót szólok az egész lefolyásáról. Kissé árulkodó az is, hogy ez az egész alkudozás már vagy három éve folyik, és a különböző fórumok nem is egyformán informáltak a kérdésben, eltérő összegek jelennek meg itt-ott, és különböző letöltéseket helyeztek el az egyes rajogói oldalakon is a le nem vetített részekből. Az legalábbis nem derült ki számomra egyértelműen, pontosan melyik oldal áll az egész mögött, simán elképzelhető, hogy több gyűjtés is megy párhuzamosan.
Az általam megtalált gyűjtőoldal mindenestre elég aktív, az AnimeComment mellett számos nagyobb honlapot megkerestek már, hogy rakják ki a körlevelüket. Mint már visszajeleztem nekik, ezt nem teszem meg, mivel az akció nem nyomonkövethető. Az külön poén, hogy a rajongók jó része kiskorú. Gyerekektől pénzt illegális vásárlásra, ez zseniális.

Emellett nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a jogtulajdonos RTL Klub nem tette még elérhetővé a kész magyar változatot. Bár a fordítás sok helyen csapnivaló minőségű, és monoton, számos rajongót fosztanak meg attól az élménytől, hogy anyanyelvükön is megnézhessék a sorozatot. Az anyag készen van, a szélessávú internet elterjedt, tehát a forgalmazásnak nincsenek technikai akadályai, még akkor sem, ha a televíziós adás nem lehetséges és/vagy a DVD-forgalmazás veszteséges volna.
Ha valakinek az okokról van valamilyen információja, esetleg technikai észrevétele, akkor kommentelje be, nagyon érdekelne, és szerintem nem csak engem.

Nektek is elegetek van a Hello Kitty-ből? Nagyobb baromságnak tartjátok a Pokémonnál? Borzongjunk együtt az újabb index-címlapos blogon! Állítólag még a gyerekeken jól áll. Igen, kedves cikkírók, ha egy cicus három vonalból egy két pöttyből áll, az nagyon kawaii. Még anime is készült belőle, hogy teljesen tükörsimára kiiktassa a porontyok szürkeállományát. Vegetatív meséket minden gyereknek, jupí!
Szörnyű adalék: az, ami Japánban tényleg a gyerekeknek készült, és őket is éri el, az itt és még nyugatabbra valamilyen misztikus módon több felnőtt egyedet, főként a huszas éveikhez közeledőket olyan módon  markába kaparint, hogy nem győzhetünk - de nem is éri meg - csodálkozni, amikor látjuk, egyedül Hello Kittyre építve lehet boltot nyitni mindenütt. Már nálunk is van. Nem is egy...



























És végül Shizu kedvéért:

Ma egy elég érdekes blogbejegyzésre bukkantam az Index címlapján, a portál könyvesblogja akadt rá egy hentai mangára. A cikk egyáltalán nem volt furcsa, végülis valami ilyesmit lehet várni egy viszonylag nyitott olvasótól, aki nincsen otthon az adott kultúrában.
m.anna annyit látott a hentai-ból, hogy valamiféle szexuálisan elfojtott kultúrális közeg számunkra aberráltnak tűnő terméke. Nincs is ezen mit csodálkozni, ebben alapvetően egyet is lehet érteni vele. Csak éppen kicsit problémás, ha úgy foglalkozunk egy idegen kultúra termékével, ha kiragadjuk a környezetéből, és a helyi viszonyoknak megfelelően próbáljuk meg értelmezni. Ami miatt ezt a bejegyzést írtam, az mégsem a konkrét bejegyzés. Az animével foglalkozó magyar web ugyanezeket a hibákat elkövetni, ami azért elég meglepő.
Gondoljunk csak a kicsit igényesebb magyar portálokra. Szinte fel sem merül, milyen volt az alkotások eredeti fogadtatása. Az animéknek illetve mangáknak a magyar rajongók kizárólag annyi értelmet tulajdonítanak, amit helyi szinten, élvezeti értékük mellett ér. Se többet, se kevesebbet. Arról sem szeretnek tudomást venni, hogy az általuk nézett animációk zöme az eredeti helyen (Japánban) valóban valamiféle fétist hivatott kielégíteni.
Éppen emiatt fordulhat az elő, hogy a magyar nézők számára keverednek a műfajok, és nem igazán különböztetik meg a férfi otakuk számára készült gimnazistákról szóló fétisparádékat a valóban tizenéveseknek szánt sorozatoktól. A megkülönböztetés pedig indokolt, erre utaltam már a korábbi bejegyzéseimben is.
Erre pedig teljesen alkalmatlan a televíziókban használt korhatár-megjelölés, amikor az Animax is bőven követ el hibákat. Ami megoldás lehet, az az, ha ismerjük a műfajokat, és azoknak megfelően választunk néznivalót/olvasnivalót.
A végére mégis lenne egy megjegyzésem az indexes cikkhez: a 'mangapornó' kifejezésről szokjunk már le, van rá elfogadott, egyértelmű kifejezés, amit egyébként m.anna használt is, szinoním kifejezésként.

Mint arról már elég sok helyen cikkeztek, a Key három dating simjét közel egyidőben két stúdió is feldolgozta. Ezek a játékok megjelenésének sorrendjében a Kanon, az Air és a Clannad voltak. Közös tulajdonságuk, hogy a Kyoto-féle változatok jellemzően népszerűbbnek bizonyultak. Na de miért? Egy saját verzió következik, aki nem ért velem egyet, kommentelje be nyugodtan, kíváncsi vagyok más változatokra is.
A Suzumiya Haruhi körüli hype elég jól megfogja, mire is gondolok. Végy egy nem túlzottan bonyolult adaptált történetet, és tálald kicsit vontatottan, mégis szórakoztatóan, rengeteg keresztutalással, amit a halandó néző nem vesz észre, de a rajongók imádni fognak. Ehhez adjál hozzá néhány sablonos karaktert, akik kitöltik a műsoridőt. A lényeget a végére hagyd, az lehet igényes is. Mindezt tedd úgy, hogy a grafika csúcsminőségű, a legjobb seyuu-gárdával dolgozol, minden legyen a legjobb fajta. Ne gyártsál túl sokat, inkább helyezz hangsúlyt a marketingre.
Ha össze kellene foglalnom, a Kyoto egyszerűen ügyesebben marketingeli a sorozatait, és azok egész egyszerűen jóval ismertebbek, mint a Toei azonos című, és jóval rövedibb feldolgozásai. Emellett sokkal jobban rájátszik a játék rajongótáborára, és igyekszik apróbb elemekkel és szimbólumokkal összekötni a műveket. Ilyen trükk volt az is, mikor a Kanon befejezése után közvetlenül beharangozták a Clannad-ot, kísértetisen hasonló karakterdizájnnal.
Félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy a Toei rosszabb lenne. Ha visszaolvassátok az írásaimat, a kép elég vegyes. Csak annyit mondok, az, hogy miért népszerűbb a Kyoto, annak egész egyszerűen kevés köze van az animéi tartalmához. Ha korábban nem nagyon hallottatok a Toei-féle feldolgozásokról, ugyebár az sem véletlen. Ez utóbbi stúdió egyébiránt sokkal hosszabb múltra tekint vissza. Talán emiatt ennyire merevek?
További érdekes kérdés, hogy mi lesz a következő feldolgozás. Az én tippem a Tomoyo After, a Clannad Tomoyo-fejezetének folytatása. Itt egy opening:

A japán animáció történetéről rengeteg írás látott már napvilágot, jelentős részük neten keresztül is bárki számára elérhető. A most induló rövid sorozatban azt szeretném áttekinteni, a magyar közönség hogyan ismerkedett meg a műfajjal először a televízión, majd főleg interneten keresztül. Az első részben néhány olyan emléket idézek fel, amelyeket sokan egészen máshova kötnek - ugyanis az első vetítésekkor senki sem foglalkozott vele, hogy tulajdonképpen honnan is kerültek elő az alkotások.
Nem is csoda, hiszen ekkor még a legtöbb olvasónk - a jelenlegi animézők, és én is - gyermek volt még, a komolyabb, felnőtteknek szóló műveket pedig nagyon nehezen, lerongyolódott kazettákon szerezhette be néhány szerencsés. A többségnek maradt a televizió. Ki ne emlékezne Nils Holgerson kalandjaira, vagy Kalánka nénire? Ezekre még a 'anime' szó hallatára az idegbajos Pokémonra vagy a Dragon Ball-ra assziciáló szülő is úgy emlékszik vissza, mint amelyeket még ő is szívesen nézett végig a gyerekeivel. Közben persze azt hitte, valami holland illetve svéd mesét néz. Pedig jobban belegondolva, ezek nagyon igényes komodo-k voltak, nagyon jó magyar szinkronokkal. Emellett még rengeteg ismert mese került az Esti mese programjába, amikre aztán tényleg egy rossz szavunk nem lehet. Jelentős részük még ma is fut, és messze jobb, mint újabb készítésű társaik, és mint említettem, az akkori szinkronstúdiókban igényes, filmszerű szinkront kaptak, szellemes fordításokkal. Ma már kénytelenek vagyunk megelégedni az olcsóbb kivitelezéssel.
Emellett persze ott volt, nagyon underground szinten, hogy néhány emberhez eljutott néhány képregény, vagy anime-kiadás. Ugyanazokról van itt szó, akik elsőként honosították meg hazánkban a szerepjátékokat, vagy behozták nyugatról az első konzolokat és az igényesebb német asztali társasjátékokat.
Az áttörés még az internetkorszak előtt a kereskedelmi televíziózással kezdődött. A logika egyszerű volt: az anime formáját tekintve nagyon hasonlít a mesének nevezett animációkra, ugyanakkor nagyon más, és a gyerekek figyelmét némelyik sorozat nagyon lekötötte. Ekkor kerültek adásba délutánonként olyan - tizenéveseknek szánt - shoujo és shounen sorozatok, mint a Sailor Moon vagy a Dragon Ball. 1998-től kezdve már nevén volt nevezve a dolog, habár több újságban még keverték a mangát az animével. A TV2 is elkezdte a maga kisebb szinkronprojektjeit, többé-kevésbé igényesebb animék kerültek a műsorba - a gyermekműsorok között. Utólag már nem derül ki, hozzá-nem-értésből vagy más okból kerülhettek adásba, de több közülük egyáltalán nem gyermekeknek volt szánva. Gyermekpszichológusok cikkeztek a japán rajzfilmek káros hatásairól, egy kalap alá véve az eredetileg korhatáros sorozatokat a gyermekfilmekkel. A végeredményt ismerjük: ORTT-határozat, és durva sztereotípiák évekig.

A következő részben a 2000 utáni eseményekkel foglalkozom majd.

Linkek:
www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/01.html
ma.hu/tart/rcikk/a/0/92595/1
Végül Kalánka Néni!
www.youtube.com/watch

Szomorú tény, hogy az amerikai sajtóban szárnyakra kapott a hír, miszerint egy tíz éves fiú hétfőn meghalt, miután utánozni próbálta a Naruto című sorozat Gaara-ját. A srácot öt barátja temette el saját kérésére arccal lefelé, majd amikor észrevették, hogy valami nincs rendben, a szülőkért rohantak. A fiút azonnal kórházba szállították, másnap hajnalig küzdöttek az életéért, de végül nem tudták megmenteni.

El kell mondjam, nagyon sajnálom az ilyen eseteket, mert nagyon is tudom, hogy egy élet, főleg egy gyereké, nem pótolható, és nem is történhet ennél rosszabb egy szülővel.
Mindazonáltal, mint animerajongó, már érezni vélem egy kibontakozó szenzációhajhász, animeellenes médiahullám előszelét, és hogy félelmem beigazolódni látszik, máris említhetem az index.hu-t ami elsőként hozott le magyar cikket az esetről, viszont az idegen nyelvű híradásokkal ellentétben, a megjelent írás kicsit más látószögben írja le az eseményeket, 'természetesen' az animére koncentrálva.
Már a cikk címében - Egy anime miatt halt meg a 10 éves fiú - nyilvánvaló a célzás, már-már beszél az írója helyett, de mivel jelen írás fő témája nem az említett cikk korrigálása illetve elemzése, hanem a jóval fontosabb, és már régen aktuális problémákra való megoldás keresése, ezt a részletet másokra, avagy későbbre hagyom.

Ahogy írtam, fontos, és már régóta aktuális, de elnapolt a helyzet, amit a fiú halála felvet. A kérdéskör, merthogy igazából nem is egy témáról van szó, hanem egészen az animék megítélésétől, a hozzáálláson át a hatásukig mindenről, megérdemelné végre a saját, nyílt, köztudatban lezajló vitáit, azonban erre vajmi kevés az esély, amíg a társadalom nagyobbik részének nem nyílik meg az érdeklődése a kérdés iránt.
Hogy miért írok mégis? - Nos, ha adódik lehetőség, akkor lépni kell, mert a lehetséges másik oldal csak úgy hallattathatja hangját, ha lesz konkrét témaindítás, amit azoktól várhatunk, akik törődnek, vagy törődni akarnak a problémával.
Lássuk hát...


Manapság az animék robbanásszerűen növekedő népszerűsége nem csak Magyarországon, de az egész világon tapasztalható, és ahhoz képest, hogy többségünk animéken nőtt fel, csak töredékéről tudjuk, hogy valóban azok is voltak, amikről pedig tudjuk, azokról azért tudjuk, mert rossz híreket kötött hozzájuk a média, mondhatni megbélyegződtek, és ezáltal az egész stílus tiltólistára került Magyarországon, olyannyira, hogy az előítéletek még mindig a köztudatban keringenek.
Ezekben az eseményekben az a szomorú, hogy korántsem az animék hibáiból következtek be, hanem az előregondolás hiánya miatt. A Dragon Ball sorozatok esetén, amikről valószínűleg minden magyar hallott már, ez a hiba abban jelent meg, hogy kisgyerekek által nézett rajzfilmként kezelték, és abban az időpontban is vetítették, miközben a sorozatok, stílusukból adódóan a 12-18 éves korosztály számára készültek.

Ez a probléma vezet a következőhöz, hiszen Magarországon mindössze párszázezren tudják helyesen, hogy mit is jelent az anime, és még kevesebben azt, hogy mit is képvisel valójában. Hogy röviden szemléltessem amire célzok, felteszek egy kérdést, amire mindenki könnyen válaszolhat: Hogyan magyarázhatjuk el legrövidebben, hogy mi is egy anime?
Ha a válasz az volt, hogy mese, akkor el kell, hogy mondjam, nagyon rossz úton járunk. Az a kategória, amit mi itthon mesének hívunk, azt japánul Kodomonak hívják, és körülbelül annyi a köze van az animeklutúra többi részéhez, mint Óznak a Terminátorhoz, vagy a Dirty Dancinghez. Amazok animáltak, ezek pedig kamerás alkotások, de ezen túl nincs bennük sok közös.
Mindezek után: az anime, mint név nem más, mint az animáció szó rövidítése, a stílus pedig legmegfelelőbben az 'animációs film' megnevezéssel kategorizálható, és ugyanúgy tartalmazza az összes zsánert, mint a nyugati, kamerás alkotások.
Egyszerűen összefoglalva - mindaz, ami Amerikában, Hollywoodban végbe ment az előző század kezdetétől, az Japán számára, a Második Világháború után kezdődve, az anime kifejlődését jelentette. Az anime kialakulásáról, hátteréről és történetéről összefoglalóan és röviden olvashatunk a wikipédia megfelelő oldalán, ami nagyban segíthet a helyzet megértésében.

De ne kalandozzunk el túlzottan a mondanivaló fő irányától, mert még hátra van egy általam említett fontos téma, mégpedig az animék hatása. Ha akarjuk korlátozódhatunk csak a gyerekekre, de nem feltétlenül szükséges, mivel minden nézőt, tehát minket is érint, és befolyásol, a hatását mi is érezzük.
Erről a hatásról azonban nincs mit írni. Azért mondom ezt, mert mindannyian nagyon jól ismerjük őket, vagy legalábbis nagy részüket, a többiről pedig csak hallottunk, nagy szerencsénkre. Mindannyian tudjuk, hogy a manapság "minden napra egy tucat" akció és horrorfilmek, drámák, thrillerek, krimik milyen hatással vannak ránk, milyennel lehetnek gyerekeinkre, és biztosan hallottunk már pisztollyal ámokfutó, vagy bandaháborút "játszó," aztán abban meghalt srácokról, esetleg éppen különlegesen kegyetlen, gyerekek által végrehajtott gyilkosságokról. Ha arra keressük a választ, hogy ezek a tettek honnan származtathatóak, akkor azonnal jöhet a válasz: a filmekből. És nem tévedtünk vele egy fikarcnyit sem, mivel a gyermekek manapság úgy nőnek fel, hogy az általunk elfogadott filmek világában bármit láthat.
Félreértés ne essék, nem akarom az animék fényét emelni azzal, hogy "úgymond" feketítem a filmeket, amire egyébként sincs szükség, mindössze arra hívom fel a figyelmet, hogy amíg egy gyermek halála miatt médiakampány kezdődik az animék ellen, addig naponta halnak meg gyerekek az általunk elnézett, meglátni nem akart, vagy még rosszabb, megszokott körülmények között Európa és Amerika szerte.
Japánban és a Távol-Keleten ez a helyzet éppen fordított, az animék a fő problémaforrások, és minden más az idegen, de ott az ilyen és hasonló helyzetek megítélése műfajtól független, és az emberi tényezőkön van a hangsúly, az Európai/Amerikai ok-kutató, és az okokat domináltató szemlélet helyett.


Ha össze szeretném foglalni mindazt, amit a cikkben leírtam, azt mondhatnám, valószínűleg a legtöbb animét kedvelő társam nevében, hogy dühítő/bántó/fájó - vérmérséklettől függően - az a hozzáállás, amivel a mai közvélemény, a média hathatós támogatásával és nem egyszer félrevezető, ostoba megnyilvánulásaival, viszonyul az animekultúrához, csak úgy, ahogyan más rétegkultúrákhoz is, mindössze azért, mert ezek nem részei a már megszokott kultúrális környezetnek, amiben élünk.
Ebben a helyzetben nem tudok mást tenni, megértem azokat a rajongókat, akik nem szeretik emlegetni kedvenceiket, avagy minden-mindegy alapon senkivel nem akarnak közösködni, és megmaradnak egyedülálló animésnek.
Reményeim szerint legalább pár, eddig nem világos tényre sikerült rávilágítanom az írással, és már-már szimplán álmodozom arról, hogy tudtam tenni egy lépést egy kellemesebb, elfogadhatóbb kapcsolat felé az animék világa, és kicsiny életterünk között.



Kapcsolódó linkek:

Média:
Index - az index.hu emlegetett cikke
KomoTV -a hír egy angol oldal tolmácsolásában
Youtube - híradó részlet, interjúk és helyszíni közvetítés angolul

Az animékről átfogóan, a Wikipédia segítségével:
Wikipedia - magyarul
Wikipedia - angolul

A különböző médiák hatásai, agresszió és halál gyerekkorban:
palya.hu - szakdolgozat a média hatásairól magyarul
greatschools.net - tudományos eredmények a témában angolul
New York Times - cikk a gyermekhalálozásról angolul