Szomorú tény, hogy az amerikai sajtóban szárnyakra kapott a hír, miszerint egy tíz éves fiú hétfőn meghalt, miután utánozni próbálta a Naruto című sorozat Gaara-ját. A srácot öt barátja temette el saját kérésére arccal lefelé, majd amikor észrevették, hogy valami nincs rendben, a szülőkért rohantak. A fiút azonnal kórházba szállították, másnap hajnalig küzdöttek az életéért, de végül nem tudták megmenteni.

El kell mondjam, nagyon sajnálom az ilyen eseteket, mert nagyon is tudom, hogy egy élet, főleg egy gyereké, nem pótolható, és nem is történhet ennél rosszabb egy szülővel.
Mindazonáltal, mint animerajongó, már érezni vélem egy kibontakozó szenzációhajhász, animeellenes médiahullám előszelét, és hogy félelmem beigazolódni látszik, máris említhetem az index.hu-t ami elsőként hozott le magyar cikket az esetről, viszont az idegen nyelvű híradásokkal ellentétben, a megjelent írás kicsit más látószögben írja le az eseményeket, 'természetesen' az animére koncentrálva.
Már a cikk címében - Egy anime miatt halt meg a 10 éves fiú - nyilvánvaló a célzás, már-már beszél az írója helyett, de mivel jelen írás fő témája nem az említett cikk korrigálása illetve elemzése, hanem a jóval fontosabb, és már régen aktuális problémákra való megoldás keresése, ezt a részletet másokra, avagy későbbre hagyom.

Ahogy írtam, fontos, és már régóta aktuális, de elnapolt a helyzet, amit a fiú halála felvet. A kérdéskör, merthogy igazából nem is egy témáról van szó, hanem egészen az animék megítélésétől, a hozzáálláson át a hatásukig mindenről, megérdemelné végre a saját, nyílt, köztudatban lezajló vitáit, azonban erre vajmi kevés az esély, amíg a társadalom nagyobbik részének nem nyílik meg az érdeklődése a kérdés iránt.
Hogy miért írok mégis? - Nos, ha adódik lehetőség, akkor lépni kell, mert a lehetséges másik oldal csak úgy hallattathatja hangját, ha lesz konkrét témaindítás, amit azoktól várhatunk, akik törődnek, vagy törődni akarnak a problémával.
Lássuk hát...


Manapság az animék robbanásszerűen növekedő népszerűsége nem csak Magyarországon, de az egész világon tapasztalható, és ahhoz képest, hogy többségünk animéken nőtt fel, csak töredékéről tudjuk, hogy valóban azok is voltak, amikről pedig tudjuk, azokról azért tudjuk, mert rossz híreket kötött hozzájuk a média, mondhatni megbélyegződtek, és ezáltal az egész stílus tiltólistára került Magyarországon, olyannyira, hogy az előítéletek még mindig a köztudatban keringenek.
Ezekben az eseményekben az a szomorú, hogy korántsem az animék hibáiból következtek be, hanem az előregondolás hiánya miatt. A Dragon Ball sorozatok esetén, amikről valószínűleg minden magyar hallott már, ez a hiba abban jelent meg, hogy kisgyerekek által nézett rajzfilmként kezelték, és abban az időpontban is vetítették, miközben a sorozatok, stílusukból adódóan a 12-18 éves korosztály számára készültek.

Ez a probléma vezet a következőhöz, hiszen Magarországon mindössze párszázezren tudják helyesen, hogy mit is jelent az anime, és még kevesebben azt, hogy mit is képvisel valójában. Hogy röviden szemléltessem amire célzok, felteszek egy kérdést, amire mindenki könnyen válaszolhat: Hogyan magyarázhatjuk el legrövidebben, hogy mi is egy anime?
Ha a válasz az volt, hogy mese, akkor el kell, hogy mondjam, nagyon rossz úton járunk. Az a kategória, amit mi itthon mesének hívunk, azt japánul Kodomonak hívják, és körülbelül annyi a köze van az animeklutúra többi részéhez, mint Óznak a Terminátorhoz, vagy a Dirty Dancinghez. Amazok animáltak, ezek pedig kamerás alkotások, de ezen túl nincs bennük sok közös.
Mindezek után: az anime, mint név nem más, mint az animáció szó rövidítése, a stílus pedig legmegfelelőbben az 'animációs film' megnevezéssel kategorizálható, és ugyanúgy tartalmazza az összes zsánert, mint a nyugati, kamerás alkotások.
Egyszerűen összefoglalva - mindaz, ami Amerikában, Hollywoodban végbe ment az előző század kezdetétől, az Japán számára, a Második Világháború után kezdődve, az anime kifejlődését jelentette. Az anime kialakulásáról, hátteréről és történetéről összefoglalóan és röviden olvashatunk a wikipédia megfelelő oldalán, ami nagyban segíthet a helyzet megértésében.

De ne kalandozzunk el túlzottan a mondanivaló fő irányától, mert még hátra van egy általam említett fontos téma, mégpedig az animék hatása. Ha akarjuk korlátozódhatunk csak a gyerekekre, de nem feltétlenül szükséges, mivel minden nézőt, tehát minket is érint, és befolyásol, a hatását mi is érezzük.
Erről a hatásról azonban nincs mit írni. Azért mondom ezt, mert mindannyian nagyon jól ismerjük őket, vagy legalábbis nagy részüket, a többiről pedig csak hallottunk, nagy szerencsénkre. Mindannyian tudjuk, hogy a manapság "minden napra egy tucat" akció és horrorfilmek, drámák, thrillerek, krimik milyen hatással vannak ránk, milyennel lehetnek gyerekeinkre, és biztosan hallottunk már pisztollyal ámokfutó, vagy bandaháborút "játszó," aztán abban meghalt srácokról, esetleg éppen különlegesen kegyetlen, gyerekek által végrehajtott gyilkosságokról. Ha arra keressük a választ, hogy ezek a tettek honnan származtathatóak, akkor azonnal jöhet a válasz: a filmekből. És nem tévedtünk vele egy fikarcnyit sem, mivel a gyermekek manapság úgy nőnek fel, hogy az általunk elfogadott filmek világában bármit láthat.
Félreértés ne essék, nem akarom az animék fényét emelni azzal, hogy "úgymond" feketítem a filmeket, amire egyébként sincs szükség, mindössze arra hívom fel a figyelmet, hogy amíg egy gyermek halála miatt médiakampány kezdődik az animék ellen, addig naponta halnak meg gyerekek az általunk elnézett, meglátni nem akart, vagy még rosszabb, megszokott körülmények között Európa és Amerika szerte.
Japánban és a Távol-Keleten ez a helyzet éppen fordított, az animék a fő problémaforrások, és minden más az idegen, de ott az ilyen és hasonló helyzetek megítélése műfajtól független, és az emberi tényezőkön van a hangsúly, az Európai/Amerikai ok-kutató, és az okokat domináltató szemlélet helyett.


Ha össze szeretném foglalni mindazt, amit a cikkben leírtam, azt mondhatnám, valószínűleg a legtöbb animét kedvelő társam nevében, hogy dühítő/bántó/fájó - vérmérséklettől függően - az a hozzáállás, amivel a mai közvélemény, a média hathatós támogatásával és nem egyszer félrevezető, ostoba megnyilvánulásaival, viszonyul az animekultúrához, csak úgy, ahogyan más rétegkultúrákhoz is, mindössze azért, mert ezek nem részei a már megszokott kultúrális környezetnek, amiben élünk.
Ebben a helyzetben nem tudok mást tenni, megértem azokat a rajongókat, akik nem szeretik emlegetni kedvenceiket, avagy minden-mindegy alapon senkivel nem akarnak közösködni, és megmaradnak egyedülálló animésnek.
Reményeim szerint legalább pár, eddig nem világos tényre sikerült rávilágítanom az írással, és már-már szimplán álmodozom arról, hogy tudtam tenni egy lépést egy kellemesebb, elfogadhatóbb kapcsolat felé az animék világa, és kicsiny életterünk között.



Kapcsolódó linkek:

Média:
Index - az index.hu emlegetett cikke
KomoTV -a hír egy angol oldal tolmácsolásában
Youtube - híradó részlet, interjúk és helyszíni közvetítés angolul

Az animékről átfogóan, a Wikipédia segítségével:
Wikipedia - magyarul
Wikipedia - angolul

A különböző médiák hatásai, agresszió és halál gyerekkorban:
palya.hu - szakdolgozat a média hatásairól magyarul
greatschools.net - tudományos eredmények a témában angolul
New York Times - cikk a gyermekhalálozásról angolul