Tíz év múlva...
Öt év múlva...
Lehet, hogy holnapunk sem lesz. A legtöbb amit tehetek az az, hogy úgy élem az életem ahogy csak lehet.
Az életed, vagy akár csak a holnapi ebéd, senki sem tudhatja pontosan mi lesz...

De ígérd meg, hogy visszajössz!

Olyan delikvenseknek, mint a magunkfajta, aki azért néz meg számtalan hentait is, hogy találjon jó átvezetőt a műfajok között, beszédtémának, avagy éppen bevezetésnek  az animék ezen szegletébe, szinte találni se lehetne jobb kezdést a  hentai témában, mint a Kite.
A film remeken egyensúlyoz a hentai, és a nyitott, japán stílusú korhatáros filmek megszokott sémái között. Vannak akiknek ez is hentai, illetve vannak, akik számára a szexjelenetek önmagukban még nem teszik azzá, és inkább látnak bele -joggal- remek, pörgős akció-drámát az alkotásba.
A sztori érzete kifejezetten japán, túlzó és néhol hézagosan logikus, de ez nem zavarja fel semennyire a történet élvezhetőségét, és a csattanó végül így is tud csattanni, akár többször is, hogy végül, az utolsó percben is gerjedjen bennünk egy erős adrenalinlöket, avagy tátva maradjon a szánk.
A történet fő szála, a két fiatal kapcsolata, akármennyire is sablonos, pont a szexualitás, és az adott helyzet, mondhatni a film zsánere miatt érdekes fűszerezést kap, és olyan helzeteket hoz képernyőre, amiben az animáció talán világelső, és ha mégsem az, hát látni szeretném azt a filmet, ami ilyen intenzitással adja vissza ugyanezeket az érzéseket mindössze ötven perc alatt.

Grafikailag a Kite szintén dícsérendő példa, hiszen az egyértelműen japán vonások a nő- és lányalakok ábrázolásán egyáltalán nem voltak túlzóak, és a mértékek sem voltak érzékelhetően irreálisak, sőt az elkapott pillanatképek kiemelkedő része megjegyezhetően kellemes volt. Szeretnék ilyen minőséget látni hentai filmekben máshol is, sőt, ha lenne, talán szivesebben bújnám azt a részét is az animációknak.
A hentai másik rákfenéje, a csengőn hangzó élvező fejhang, itt is jóval alább van véve, így a hangok ezen tónusáról is elmondható, hogy végre képes kellemes hatást elérni.
A zene egyértelműen jó választás, kellően kirángatja az összképet a megszokott, leragadt hentai, sőt még az anime-érzésből is, és hatásosan mutatja meg, hogy egy banda, élén egy jó szakszofonnal mennyire sokszínű hatást tud kelteni.

"Az összkép- és hang egyszerűen lebilincselően jó, kár hogy pornó." Kikívánkozik sokmindenkiből, akár akaratlanul, akár mások hatására, vagy mások előtt. A Kite elénk rak egy jó nagy adagot a saját igazságából, és ha másra nem, arra jó, hogy leteszteljük vele, mennyire vagyunk feszélyezhetőek egy tökéletesen odaillő szexjelenettől, habár a Kite jelenetei még csak rövid montázsok az igazi hantaihoz képest.

Értékelés: 8,6

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

Úgy bizony! Az elmúlt időkben egyre többször vetődött fel, a yuri és yaoi mellett, hogy írhatnánk a hentai témában is, így hát már csak idő kérdése volt, mikor is kezdünk neki.
A témák nehezek, hiszen gátlásos kis nemzetben élünk, és ebből legtöbbünkre nagyon sok ragadt, így bizonyára nyögvenyelős lesz az indulás, és persze kétséges is, hogy hányan örültök majd neki, de bízunk benne, hogy szóltok, ha valami nagyon nem tetszik.

Persze a hentai, yuri és yaoi rovatok nem valószínű, hogy kinn virítanak majd a nyitóoldalon, ehelyett innen lehet majd elérni az írásokat, hogy mégis legyen útbaigazítás az írásainkra szomjazóknak.

A kínálatot frissítve, habár ebből a műfajból sem törekszünk világuralomra, de megjelennek a blogon a lolicon és a shotacon rovatok, szintén csak innen elérhetően. Mondanom sem kell ez mit is jelent; minden olyan cikkünk elérhető innen, ami a témába vágó animékkel foglalkozik.

Mondanom sem kell, minden teljesen anonim, és nem sértődünk majd meg ha nem, illetve álnéven kommenteltek, hiszen tudjuk, nálunk, Magyarországon senki sem szokott ilyesmit nézni.

Mi sem szoktunk...

Kevés olyan anime van, aminek a népszerűségét semmivel nem tudtam eddig megmagyarázni. Az Onegai Teacher ilyen a javából: teljesen középszerű, nincsen semmi, ami kiemelné az egy-egy fétisre épülő sorozatok elég émelyítő világából - mégis viszonylag ismert.

Az alapszituáció egy mérsékelten szellemes vígjáték felütés: egy vidéken lakó fiatal srác (középiskolás, más nem is lehetne) szomszédságába egy igazán vonzó hölgy költözik, akinek természetesen segítségére siet a pakolásnál. Egy véletlen folytán kiderül: a hölgy valójában földönkívüli, és ketyeréi segítségével többféle különleges képességgel rendelkezik. A srác valahogy hazakeveredik, és másnap az iskloában azzal szembesül, hogy az új osztályfőnöke a tegnap megismert földönkívüli. Hogy ebből még mennyi bonyodalom lesz!

A történet általában kiszámítható, és sok klisével rendelkezik (élképesztő öltözékű rokonok, szertárba bezárt pár, stb.), és érdekes módon a mellékszálak a legfigyelemreméltóbbak. Némelyik a sorozat hangvételétől nagyon elütő témákat feszeget, mint az antiszociális viselkedés lehetséges okai, vagy a túl korai szexuális élet okozta lelki problémák. Habár ezek az értékelhető momentumok javítanak az összképen, teljesen eklektikussá teszik a történetet, amelynek fővonala végig giccses és fantáziátlan.

Egy középszerű sorozat, ha valakinek felkeltette az érdeklődését maga a sztori, akkor érdemes lehet megnézni, a grafikára és a technikai kivitelezésre nincsen panasz.

Értékelés: 6,8

Linkek:
Wikipedia
Aoianime

Chihiro átlagos 10 éves kislány, aki szülei mohósága és önkontroll- hiánya miatt ijesztő szituációba kerül: apja és anyja ugyanis eszik a szellemek ételéből, így büntetésből disznóvá válnak, a kislány pedig a különös szellem- fürdővárosban ragad. Szerencsére egy fiatal fiú, Haku segítségére siet, és elárulja neki: ahhoz hogy életben maradjon és visszakapja a szüleit, munkát kell vállalnia. Chihironak a korántsem kedvességéről híres boszorkány, Yubaba engedélyére van szüksége, hogy a fürdőjében dolgozhasson, amit nagy nehezen sikerül is megszereznie, azonban a megpróbáltatásoknak itt még nincs vége: a szellemek rossz szemmel nézik jelenlétét, a legundorítóbb munkákat végeztetik vele, és még a szívének kedves Haku élete is veszélybe kerül. Szerencsére azonban barátai és segítői is akadnak, és Chihiro végül tiszta szíve, kedvessége és céltudatossága segítségével megoldja saját, és mindenki más problémáját.
Bevallom, nem ez a kedvenc Miyazaki animém. Bevallom, mikor először láttam, nem hatott meg, nem is nagyon értettem. Íme, Miyazaki kitalált egy történetet egy kislányról meg egy csomó szellemről és a jószándék végül győzedelmeskedik. Női főszereplő pipa, randa boszorka pipa, fiatal, segítőkész fiú pipa, erkölcsi tanulság a szülők szörnyű jelleméről, az anyagiasság veszélyeiről, az egymásra figyelés és elfogadás fontosságáról pipa, szép képek, képzeletbeli lények, csodás elemek, jó zenék pipa. De mitől olyan nagy cucc ez a film? Miért kapott Oscart meg annyi más díjat?
Ami hiányzik a megszokott Miyazaki- skálából, az a főhősnő heroikussága. Chihiro eleinte nyűgös, később félénk, aztán béna, majd akaratos, de úgy általában számomra elviselhetetlen (azt mondják, az ember ki nem állhatja a hozzá hasonló hibákkal rendelkezőket :P). Aztán olvastam egy interjút Miyazakival, amiben többek között a Chihiroról nyilatkozik. Elmondja, hogy egy olyan animét akart készíteni, ami a 10 év körüli lányok problémáiról, a korosztály viselkedéséről szól, és a főszereplő csak olyan dolgokat visz véghez benne, amire egy hasonló korú átlagos kislány is képes lenne. Aha. Kezdett tisztulni a kép. Szóval a Chihiroban egy jellemfejlődést követhetünk végig, aminek során a kislánykorból lassan- lassan kilépő karakter képessé válik arra, hogy a felelősségteljes és céltudatos felnőttkorba vivő útra lépjen.
Így már érthetőbbé vált számomra a dolog, de ettől a film még nem lett kedvencem. Ha Miyazaki- alkotásokat versenyeztetnék egymás között, azt hiszem, a Chihiro valahol a lista végén kullogna. Nem mintha rossz lenne, vagy élvezhetetlen, esetleg gyerekes. Egyszerűen csak nem érintett meg. De mindenképpen érdemes arra, hogy aki még nem látta, adjon neki egy esélyt.

Értékelés: 7,5

Linkek:
ANN
Aoianime
Wikipedia

Elvben nem kapcsolódik szorosan a blog témájához, de gondolom, sokan szerettek mangát is olvasni, és esetleg nem csak netről letölteni. Ha otthon próbáltok meg beszerezni, az elég súlyos összegbe kerül és nagyon könnyen nagyot koppanhatsz.

Nézzünk meg két népszerű beszerzési módot. A Trillian amerikai kiadású képregényeket rendel meg itthonra, és azt tisztes felárral értékesíti. Elvben bármit meg tudnak rendelni, és egy-két hónapon belül át is veheted az üzletükben. Én mégsem ajánlom őket, mert egyrészt óriási felárral dolgoznak (eredeti ár közel kétszerese), másrészt pofátlanul hanyagok a rendelés felvételében. Az enyémet többször is sikerült elfelejteniük, illetve egyszer eladták másnak, amit kértem. Az utolsó alkalommal is személyesen mentem be, mire a faszi megkért, hogy a biztonság kedvéért még regisztráljak a honlapjukon is. Nem hiszem, hogy ennek ennyire bonyolultnak kellene lennie.

A másik népszerű a Bookline. Elég sokmindent rendelhetsz, ám a kínálat baromi hézagos, gyakori, hogy egy-egy tétel hiányzik egy sorozatból.

Nincs mit tenni, külföldről kell rendelni/hozatni. Ha hazahozatod, az barom drága, érdemesebb nyugat-európából rendelni, ha él kint bármilyen ismerős, akkor a dolog egyszerű, és nem drágább, mintha az USA-ban vennéd meg. Így 5-8 euróból kijön egy tankoubon, ami azért mégiscsak jobb ajánlat, mint az otthoni lehetőségek.

Ma egy egészen kivételes film kerül terítékre. A Chihiro máig az egyetlen anime, amelyet Oscar-díjjal jutalmaztak, egyben a második egész estés film a díj történetében, amely a kitüntetésben részesült (az első a Shrek volt). Ennek önmagában nem érdemes annyira figyelmet szentelni, van azonban néhány elég fontos vonzata, amire szeretném később felhívni a figyelmet.

Chihiro a szüleivel meglátogat egy évekkel azelőtt elhagyott vidámparkot. A szülők - mit sem törődve kislányukkal - elveszítik őt, Chihiro pedig kétségbeesve veszi észre, hogy a vidámpark kezd átváltozni egy lényekkel teli világgá. Rövidesen társasága is akad, és kénytelen felismerni, hogy az emberek világából átkerült a kami-k, vagyis "istenek" birodalmába, családja pedig fogságba esett...

A Chihiro messze nem a legjobb alkotása Miyazakinak, ám az amerikai közönség számára ismerős motivumokkal dolgozik egyrészről (az elveszett lány ismerős lehet az Alice csodaországban és az Óz, a csodák csodája című alkotásokból), ugyanakkor a tájékozatlan nézőket sokkolja a japán animációtól egyáltalán nem idegen képi brutalitás, és a komplex motivumrendszer, a karakterek meglepő összetettsége.

Az, hogy az anime elismertsége idáig váratott magára, valószínűleg annak köszönhető, hogy az egész estés filmért csak 2001-ben ítélték oda az első díjat, a már régóta létező rövidfilmes műfaj pedig kelet-európában sokkal inkább teret nyert a 70-es 80-as években, mint a forrásokkal sokkal jobban ellátott japán stúdiókban. Gondoljunk csak Rófusz Pál szintén Oscar-díjas rövidfilmjére, A légy-re.

A díj tehát sokkal inkább a filmművészeti irányzat, mint magának a filmnek az elismerése, és a nagyban hozzájárult az anime 2000-es években történő térhódításához. Természetesen a filmet megnézésre ajánlom mindenkinek, egy tipikus Miyazaki-film fejlődő női karakterrel és sok-sok fantáziával, gyönyörű animációval.

Értékelés: 9,0

Linkek:
Aoianime
ANN

A két fiatal a parkban lebzselt. A kellemesen cirógató szellő és a melengető nap mindkettejüknek a nyarat juttatta eszébe, ettől pedig egyre csak törtek elő a nyár élményei. A szótlan percek csak teltek, és csak akkor vették észre, hogy múlik az idő, amikor a nap sugarai már nem érték el őket.

-Hideg van - mondta egyikük, még mindig az égboltot bámulva.
-Mostanában mindig - ő a lábait átkarolva ült lentebb, és meredt a kihalt játszótér felé.
-Vége, igaz? - felültében ránézett a barátra, követte a tekintetét a játszótér felé, majd a közeli, komoran ágaskodó toronyépületek felé, és didergősen összefonta karjait.
-De az iskola is jó...
-Mindig fázom az iskolában.
Amikor a másik a játszótérről végre visszanézett, pont elkapták egymás tekintetét, majd feltápászkodtak a földről, hogy elindulhassanak hazafelé.

A megálló előtt hangzott újra szó.
-Akkor holnap - azzal elindult a gyalogút felé, míg a másik hosszan nézett utána, olyan érzéssel, mintha ezzel az elválással valami más is véget ért volna...

Hát igen, ismét itt a nyár vége, illetve az új tanév kezdete, és vele az ősz. Sokunkkal történtek és történnek fontos változások, s kinek ez több, kinek kevesebb szabadidőt enged. Az AnimeComment egy éves lesz, mi pedig újra a gépeink elé ülünk, hogy megtöltsük írásokkal a listáinkat ebben az évben is, és csak remélhetjük, hogy akad elég nézni és megosztanivalónk.

Reméljük, hogy mindannyian élveztétek a nyarat, a semmittevést, de legalábbis a jó időt, és persze reméljük azt is, hogy a barlangszezonban most is újra előkapartok minket a fiókokból. Köszönjük nektek az idáig tartó hálás olvasgatást, és reméljük, hogy kellemesen töltitek majd az oldalon perceiteket.

Az AnimeComment csapata

A Suzumiya Haruhi-ról kritikát írni sok szempontból igazi veszett fejsze nyele. Tipikus, hogy aki már látta, elég szélsőséges véleménnyel van róla: vagy rajong érte, vagy egy felfújt merchandise-nak tekinti mindenféle érdemi tartalom nélkül. Talán nem mondok meglepőt, engem mindkét vélemény hidegen hagy. A Suzumiya Haruhi no Yuutsu egy kellemes kis sorozat a light novel feldolgozások kedvelőinek. Ennyi.

Történetünk egy eminens gimnazista lány körül bontakozik ki, aki egyik osztálytársát magával rángatja egy új klub alapítására. A rendkívül akaratos lány körül kicsit mintha állna a levegő, nincsenek barátai, és vegetatív módon reagál a körülötte lévő emberekre, ez némileg felkelti a kiszemelt áldozat, Kyon érdeklődését, aki végül "örömmel segít" felkutatni az újabb klubtagokat. Végül össze is áll egy kisebb társaság, lesz saját klubszobájuk. A kissé erőltetett jellemű főhősnőnk pedig igyekszik kalandokat generálni maga körül egy jól láthatólag kissé ingerszegény társasággal.

A végeredmény, ha nem is zseniális, de kikapcsol. A sorozat minden epizódja túl komolyan vett baromság, valami miatt mégsem fordul az egész blődlibe. Néhány apró elem, mint a teljesen ostoba főhősnő, és Kyon cinikus belső monológjai segítenek, hogy egy élvezhető sorozat kerekedjen ki az egészből. Persze, nem érdemes túl sokat levonni az egészből: cél a szórakoztatás, hiába is keresünk utalásokat valódi középiskolai élményekre, ugyanis különcnek lenni nem ilyen, ahogy itt bemutatják, hiteltelen az egész.

Még egy gondolat egy sorozat értékéről: a körülötte lévő felhajtás, a különböző kiegészítő termékek száma és milyensége teljesen lényegtelen a sorozat élvezhetősége szempontjából. Akit ez mégis zavar, előbb nézzen animét és csak utána olvasson Wikipédiát.

Értékelés: 8,0

Linkek:

Aoianime

ANN

Morgan után szabadon, azaz mondhatni szinte semmi nem változik. Mindössze az üzenet más.

Luffy és Zoro ebben az arcban bemutatják, hogy ezek után mit várhatunk tőlük, persze mindenből nem kapunk, de az arc lényege ezúttal nem a verekedés köré fonódik, hanem olyan apróságok köré, amik egyszerre fényt derítenek Luffy lelkének egy részére, ami szerint egy kutyus bántalmai elegek, hogy megcipőzzön egy rettegett kalózkapitányt. Nomeg, persze itt kezd kibontakozni egy kevés abból, amit Luffy múltjáról tudunk, amitől a fan rendesen megőrül, hiszen nagyon okosan, parányit adagolnak az emlékekből, hogy semmivel ne tudjunk többet igazán.

A grafika és a hang még itt sem az igazi, gyakorlatilag a régies színvonal maradt, amiről sosem bírtam eldönteni, hogy afféle paródia a régi sentaiok felé avagy ennyire futotta a készítőktől.

Aki szereti a sorozatot, az bizonyára ezeknél az epizódoknál érzi először a bizsergést, vagy éppen az adrenalint, minden esetre az biztos, hogy ezek után a részek után, már nincs megállás. A lendület túl erős, és a hajlamosak innentől napokig elbújhatnak a monitor mögé...

Értékelés: 6,8

Link: One Piece Wikia

Ehhez a filmhez írást előkészíteni különösen problémás volt, már csak azért is, mert a megtépázott kép, amit elénk festenek az animék - és valljuk be nem ezek a legmegbízhatóbb életképek - olyan mértékű ostobaságot sejtetnek a japán oldalon, hogy az kezd hihetetlenné válni. Minden esetre az anime elköveti azt amit idáig csak nagyon kevés társa, egészen az ágyig kíséri a problémát, illetve nem törődik a következmények valódiságával, mindössze azzal, hogy a szokványos elemekből építkező romantikát mindenek elé helyezze. Az átlagos széplelkű polgár már  biztosan fogja a fejét a legelején, és talán nem is nézi végig a filmet, a kutató lélek pedig tudomást sem vesz róla, egyesek meg tartogatják, nézegetik és csöndben rajonganak érte.

Már írtam az incest filmek hatásáról, általánosan megállapodás nélküli rendezéséről és  az értékrendszerekről amik között érezhetően lavíroz a zsáner. Nos, ez az anime nem lavíroz, helyette inkább teljesen magáévá teszi a romantikus stílus összes jegyét és mindenre fittyet hányva mutatja be két tinédzser szerelmét, akik éppen testvérek. Hogy a Japán társadalom miért lett ennyire érzékeny a szerelem iránt, az kifejezetten érdekes kérdés, ha mást nem is, most azt biztosra vehetjük, hogy ezen fenomena a nyugatnak köszönhető, és ahogy azt Japánban szokás, minden korlát ami számunkra létezik nem akadály, és a szerelem mint felsőbbrendű cél mindent felülbírál. Még a vérkapcsolatot is, ami pedig, ismerve a Japán hajlandóságot az ilyen jellegű kapcsolatok felé, mégsem annyira meglepő?

Akkor minek, vagy kinek készülnek ilyen filmek? Nem nekünk. De arról is megnyugtathatom a kedves olvasókat, hogy nem is csak a 'loli-incest-perv' vonal számára készült az anime, illetve a manga, ami egy hasonló kaliberű sorozat esetén legalább az esetek hatvan százalékában  fiatal nők kezében, polcain köt ki.

A téma következő írása
 

Önző és meggondolatlan. Imádom ezt a srácot. Annyira életszagú a történet, hogy néha elfog a gondolat, nem volt-e valóságból merített az egész...

Még talán ez is elképzelhető. Az egész film álom-, avagy emlékszerű, amiből mindig kimarad a rossz, és csak a jót látni, talán még szebben is, mint az valóban volt. Ez akár a romantikus filmek sajátja is lehetne, de emellé az anime elénk rak pár elvetemülten hús és vér tinédzsert, akik saját magunk, vagy inkább a mostani fiatalság hibáira emlékeztetetnek minket unos-untalan. A hévvel teli, önző és senkivel nem törődő viselkedés, nomeg a már-már látható szerelemfelhők jó munkát végeznek, és a legkitartóbbakon kívül szinte mindenki azonnal képes eltekinteni a tény fölött, hogy a párocskánk éppenséggel testvérpár is egyben.

Az animáció minősége kitűnő, a részletes környezet igen megkapó. Az egyetlen erős szépséghiba az arcok egyszínűségén, illetve szokatlan rajzolásában rejlik, amit egy darab animáció esetén lehetetlen igazán megszokni. Ami elmaradhatatlan még, az a gyakori fülledt hangulatú ábrázolás, illetve a mindent elhalványító szerelmespár képe, néhol pedig zavaró lehet, hogy szinte senki mást sem látunk a főszereplőinken kívül a filmen.

A hangok minőségére nincs panasz, a szinkron pedig sztenderd. A film semmi kirívót nem nyújt pár tessék-lássék, kellemes romantikus - mi más is lenne - zenén kívül.

Akinek szabad ideje van, és látni akar egy tanulópéldányt a romantikus filmes hatásokról, illetve letesztelné mennyire fogékony egy kicsit Japános környezetbe rakott diákszerelemre, az vesse bele magát. A viccet félretéve: gondoljuk meg, bele akarunk-e kezdeni, főleg ha eleve nem vagyunk vevők a romantikára, vagy a semmitmondásra, mert ebben a filmben főleg ez a kettő található.

Értékelés: 6,6

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime