Sajátos dolog úgy felépíteni egy sorozatot, hogy gyakorlatilag mindent máshonnan veszel át, túl sok mindent nem is akarsz kifejezni, a végeredmény mégis jó lesz, sőt, szerethető. Ez a Sola alkotóinak teljes mértékben sikerült.A történet alig néhány szereplőt vonultat fel, egy kisvárosban játszódik. Egy fiatal srác belebotlik egy furcsa lányba, akivel másodjára éppen akkor találkozik, mikor egy idegen üldözi őt. A lány sikeresen megmenekül, és beköltözik egy időre a sráchoz. Természetesen azt is hamar megtudjuk, a csaj természetfeletti képességekkel rendelkezik (de ismerős valahonnan)...
A történetvezetés szépen lassan folydogál tovább néhány érdekesebb fordulattal. Megismerhetjük hőseink múltját, és életcélját, a sztori végén még egy feltűnően japán bölcseletet is kapunk: a halált el kell fogadni, ez a természet rendje, és az nem maga a megsemmisülés. Meglepő ezek után, ha azt mondom, hogy a sorozatot mégis nagyon ajánlom?
Talán éppen azért, amiért a Yokohama Kaidashi Kikou-t is szereti a magamfajta városi: egyfajta jó kis pozitív életszemlélet, némi sztoikus nyugalom, és apró dolgok az életben, amelyeknek (tényleg) érdemes örülni.
Ez kissé szubjektív, de nem lennék meglepve, ha mások is gondolnának erre. A Sola-ban semmi sincsen, amire azt mondanám, hogy kiemelkedő. Rengeteg sztorielem máshonnan lopott, és itt is találkozhatunk a természettfeletti események-kevés szereplő párosítással. (Szülei senkinek sincsenek, Japánban mindent áll a TB.) Mégis, egy jó hangulatú, kedves kis sorozat, amit pár óra alatt le lehet darálni, egy próbát biztosan megér.
Ha másért nem is, akkor a sorozat zenéje miatt biztosan érdemes.
Értékelés: 8,0
Linkek:
ANN
Aoianime
Nem titkolom, nagyon megörültem, hogy az Animax sugározni kezdte a Fullmetal Alchemist-et. Nem csak azért, mert a kedvenc shounen animém. Ez A Legjobb, ha szabad így mondanom.
Folytatom a legutóbbi bejegyzést a második résszel.
Újabb dating-sim adaptáció kerül terítékre, ezúttal a félresikerült újító fajtából. A School Days bizonyos értelemben úttörő vállalkozás, jelentősen eltér a korábbiaktól. Ami talán a legfeltűnőbb, hogy szereplőiben - amellett, hogy sok tekintetben borzasztóan klisések - semmi követendő vagy értékes sincsen.
Mint már egy korábbi poszt-ban említettem, Shinkai Makoto munkásságát összességében elég nagyra tartom, és nem éppen az egész estés filmjei miatt...
(Vigyázat, spoiler!)
A Kanon - annak ellenére, hogy alapvetően egy szokásos randiszimulációs játék anime-változata - igen jól szerepel a különböző portálok értékeléseiben. Pedig nem gyakori, hogy egy bishoujo 8,74-et kapjon az Animenewsnetwork-ön. A technikailag profi kivitelezés fontos, de ebben azért láthatunk bőven hasonlóakat.
Egy lány álmában zuhan lefele, s találkozik egy fekete madárral, akit megszólít. A különős álom véget ér még a földet érés előtt. Egy fallal körbevett városban találja magát feltűnően kedves korabeliek között. Nem emlékszik semmire az álom előtti életéből, s mint kiderül, a körülötte lévők sem, ők is hasonlóan kerültek oda, s haibane-knek nevezik magukat. A sorozatban szépen felépül az őket övező világ, és kibontakozik a szereplők személyes tragédiája.
Kritikákat olvasva az egyik legszélsőségesebben megítélt animesorozat. Tegyük hozzá, teljes joggal. Egyik oldalon állnak a saját rajongói honlapot szerkesztők, másikon a magukat tapasztalt animenézőknek tartó fanyalgók. Nem a kompromisszum kedvéért, de mindkettőnek teljesen igaza lehet. A történetet ezúttal nem írnám le, a linkeken ezt nálam jóval profibban megteszik, inkább csak értékelném az Elfen Lied-et.