Az NGE talán a legnagyobb szekunder irodalmat kitermelő anime. Sokak szerint erősen rá is nyomta bélyegét az őt követő időszak televíziós sorozataira. A vélekedést én is osztom. Jelentőségénél fogva hosszabban is foglalkozom vele. Az első részben a japán animációra gyakorolt hatásáról írok.
Első megközelítésben az Evangelion egyértelműen sci-fi, annak is sok szempontból a fősodrába tartozik. Jövőben, posztapokaliptikus világban játszódik a cselekmény, a Földön, az emberiség technológiailag egy komoly sokk után kezd magához térni. Ekkor éri egy - ismeretlen - külső invázió az angyalok személyében. A megoldást új fejlesztésű félig élő óriásrobotok jelentik, amelyeket kizárólag 14 év körüli gyerekek képesek irányítani.
It érkezünk el az első fontosabb ponthoz. A sci-fi megszokott motívuma a morális teher alatt álló főszereplő (Pl. Lem: Solaris), aki azonban sohasem gyerek! Hikari Shinji egy súlyos traumával terhelt gyermekkor végén érkezik el feladatához - a többi kiszemelthez hasonlóan - és nem is képes ennek a kihívásnak egyből megfelelni. A sorozat részei során a kiforratlan személyiség és a morális terheltség közötti feszültség kisebb kilengésekkel lényegében fokozatosan erősödik benne. Az Evangelion egyik kulcsmomentumává így az önmeghatározás kezdeti fázisa válik. A vállalhatatlan felelősség és a menekülés közti választás adott körülmények között nem fair, Shinji csak ezt tudja, így a választást igyekszik kitolni. A két lehetséges befejezést tárgyalja az eredeti tv-sorozat és a kicsit később elkészült mozifilm.
Az Evangelion második sarkos pontja a szimbólumrendszere. Itt nem lehetnek illúzióink: itt összefüggéseket keresni lehet, csak éppen nem lehet. Ahogy a Star Wars-t is erőltetett párhuzamba hozni a hidegháborúval, úgy itt is meg lehet magunkat nyugtatni: nincs itt szó semmilyen mitológiai koncepcióról, ahogy ezt az alkotók is belátták. A motívumrendszer lényege sokkal inkább abban áll, hogy divatot teremtett az animében a műfajok keverésére. A 90-es években megszokott tiszta műfajú, B-kategóriás sorozatok ideje lejárt. Lassan már az a meglepő, ha egy szamuráj-sorozatban csak a zene üt el a klasszikus kiviteltől (Samurai Champloo). Ez egy nagyon fontos tendencia, amire rányomta bélyegét az Evangelion, de vigyáznunk kell: mindössze külső formáról van szó.
Mindkét vonatkozásában az Evangelion kiemelkedően nagy hatásúnak bizonyult. A 90-es évek legjelentősebb sorozatát tisztelhetjük benne. Egyben a régi, tiszta műfaji filmeknek adott kegyelemdöfést is. Egy elemet, amivel az anime fejlődése jelentősen letért a filmekéről.
Első megközelítésben az Evangelion egyértelműen sci-fi, annak is sok szempontból a fősodrába tartozik. Jövőben, posztapokaliptikus világban játszódik a cselekmény, a Földön, az emberiség technológiailag egy komoly sokk után kezd magához térni. Ekkor éri egy - ismeretlen - külső invázió az angyalok személyében. A megoldást új fejlesztésű félig élő óriásrobotok jelentik, amelyeket kizárólag 14 év körüli gyerekek képesek irányítani.
It érkezünk el az első fontosabb ponthoz. A sci-fi megszokott motívuma a morális teher alatt álló főszereplő (Pl. Lem: Solaris), aki azonban sohasem gyerek! Hikari Shinji egy súlyos traumával terhelt gyermekkor végén érkezik el feladatához - a többi kiszemelthez hasonlóan - és nem is képes ennek a kihívásnak egyből megfelelni. A sorozat részei során a kiforratlan személyiség és a morális terheltség közötti feszültség kisebb kilengésekkel lényegében fokozatosan erősödik benne. Az Evangelion egyik kulcsmomentumává így az önmeghatározás kezdeti fázisa válik. A vállalhatatlan felelősség és a menekülés közti választás adott körülmények között nem fair, Shinji csak ezt tudja, így a választást igyekszik kitolni. A két lehetséges befejezést tárgyalja az eredeti tv-sorozat és a kicsit később elkészült mozifilm.
Az Evangelion második sarkos pontja a szimbólumrendszere. Itt nem lehetnek illúzióink: itt összefüggéseket keresni lehet, csak éppen nem lehet. Ahogy a Star Wars-t is erőltetett párhuzamba hozni a hidegháborúval, úgy itt is meg lehet magunkat nyugtatni: nincs itt szó semmilyen mitológiai koncepcióról, ahogy ezt az alkotók is belátták. A motívumrendszer lényege sokkal inkább abban áll, hogy divatot teremtett az animében a műfajok keverésére. A 90-es években megszokott tiszta műfajú, B-kategóriás sorozatok ideje lejárt. Lassan már az a meglepő, ha egy szamuráj-sorozatban csak a zene üt el a klasszikus kiviteltől (Samurai Champloo). Ez egy nagyon fontos tendencia, amire rányomta bélyegét az Evangelion, de vigyáznunk kell: mindössze külső formáról van szó.
Mindkét vonatkozásában az Evangelion kiemelkedően nagy hatásúnak bizonyult. A 90-es évek legjelentősebb sorozatát tisztelhetjük benne. Egyben a régi, tiszta műfaji filmeknek adott kegyelemdöfést is. Egy elemet, amivel az anime fejlődése jelentősen letért a filmekéről.
Értékelés: 10
Linkek:
Aoianime (sorozat)
Aoianime (End of Evangelion)
ANN (sorozat)
ANN (End of Evangelion)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.