Az Air olyan mint egy álom. Egy szép hosszú és véget nem érő álom. Ha láttam már tündérmesét, ehhez képest nem volt más csak dajkamese apró vágyakról. Az álom, ami nem egy emberről szól, és aminek sosem lesz vége annyira jelen van ebben a sorozatban, hogy arra nem igazán találok szavakat, éppen ezért az ismertetés, és az érzések kibontása elmarad.
A történet egyszerű, és talán ezért olyan szép. Semmi sem bonyolítja meg a szálakat, nincsenek egyre csak felbukkanó régi-új szövevények, csak a régi álmok, amikhez minden lépéssel közelebb és közelebb jutnak a szereplők, csak hogy a sorozat végén rájöhessünk, hogy mi - nézők, rajongók, megszállottak, kinek, hogy tetszik - nem fogjuk látni a végét. A kulcsszereplő végigvezet minket mások álmain, és minden fájdalomra megoldást ad a jelenlétével, ha másmilyet nem is, hát az elmúlást, ami egyben mindig valami újnak a kezdete.

Az animék sűrűn használnak szimbólumokat, de ezek sajnos csak arra jók, hogy a nézők rájöjjenek, mi is fog történni, vagy hogy kinek milyen a jelleme, hogy lehessen besorolni őket valahová. Az Air ezen a téren fantasztikusan építkezik, a készítők pedig nem csak belenyúltak a jóba, bizonyítja számomra ezt a Kanonban is felépített szimbólumrendszer. Az Air  szimbólumai, megintcsak eltérve a megszokottól, ezúttal nem csak az animék terén, nem anyagiasult tárgyakban a legerősebbek, hanem két megfoghatatlan általunk alkotott fogalmat kötnek össze, olyan módon, hogy egyetlen döntést se érezzünk könnyűnek. A szeretet-halál, a magány-élet, az álom-elmúlás és a boldogság-továbblépés szimbólumpárok a legerősebb és a legtöbbet jelen levő szimbólumok, körülbelül ebben a sorrendben bontakoznak ki a sorozat folyásában. Ahogy mindegyik szemszögből végignézhettük a történetet, láthatjuk és érthetjük meg hogy az álomnak ez csak egy apró fejezete volt, és rögtön kezdődik egy másik.

A képek gyönyörűek, és a rajzolásban is tükröződik az álomszerűség. Minden jelenet alkalmazkodik az adott hagulathoz, és a szinekkel néha nem lehet betelni. A készítők szerecsére nem rondítottak bele a sorozatba durván kirívó grimaszokkal, vagy túl intenzív, leegyszerűsített részletekkel.
Az opening gyönyörű. Ha hasonlatot keresnék az időzítésére és a hangulatára, akkor azt mondanám, olyan mintha egy kicsi ékkövet foglaltak volna minden rész elejébe vele, továbbá a pár részekbe ékelt muzsika is kiváló hangulatvarázs. Ezekhez képest az ending kissé lapos, hatástalan, a szinkron pedig kellemesen standard, olyan Japán.

Örök álmodozóknak és föld fölött járóknak kötelező, a romantikát kedvelők, habár nem egészen az a műfaj, szerintem elpityerednek pár megérintő momentum alatt. Mindent egybevéve a film nem gyerekjáték, és néhol igen-igen elgondolkodtathatja az embert. Kezdő animésként vagy túl fiatalon nem ajánlom. Nem minhta lenne jogom bármiféle hegyibeszédet tartani a "te-még-nem-értheted" fajtából, inkább egyszerűen azt mondom, a hatása nem lesz meg, márpedig ez a sorozat erősen épül a hatásokra amiket átad nekünk, és ezek miatt emlékszünk majd rá sokáig.

Értékelés: 9,8

Linkek:
ANN
Aoianime

Adott egy titokzatos középiskolás fiú, akiről semmit sem tudunk, csak azt látjuk már a sztori legelején, hogy a srác nagyon tud verekedni. Öt vagy tíz nem számít, bot vagy kés szintúgy, ő mindenkit megcipőz, azaz, hogy meg és leüt, mivelhogy az övé az ördögi jobb, aminek ütéseit már-már mindenki féli vagy legalább ismeri a városban.

Hogy ez az erő avagy önbizalom honnan ered, senki sem tudja, még ő maga sem, csak szenved. Habár ezt legtöbben csak igen későn veszik észre mert mindezt éretlenül és kamasz fiú módjára, és persze animésen sarkítva teszi, nem is beszélve a többször is megjelenő pornómániájáról.
A folytonos keresés "A Lány" felé egyre vakabbá teszi a fiút, és amellé hogy kamaszosan válogat, már az első résztől kezdve kérdéses hogy inkább az ágyába vagy maga mellé akar valakit.
Ugyan a kezdés után nem sokat várnánk, valami nagyon meglepő történik, és egy reggel megtörténik a csoda, csak kissé másképp, mint azt hinnénk. Az ördögi jobb helyét egyszerre átveszi egy lányka, és az élet száznyolcvan fokos fordulatot vesz.

Igaz sok 'spoilert' írtam le, többet nem akarok, mert az anime megér egy misét. Ez a sorozat végre nem a nyálcsorgatós évekig húzható -jajdeodavagyunkegymásért- sem pedig az állandóan tétovázó főhősök sztorija. Nem a világ válik rosszá, és a főhős sem győzi le a világot a végén, mert nem mindig kell egy egész világnak szembeszállni egy kapcsolattal, hogy az megfulladjon vagy eleve el se kezdődhessen, így minden szál visszatér oda ahonnan indult, és mindenkinek a saját hibáival kell szembenéznie a végén. Talán ezek, de talán a többi érdeme, mert van neki jópár, vitt odáig, hogy nem bírtam felállni előle, és reggel ötkor dőltem az ágyba felismerésektől zúgó aggyal, mosolyogva. A sorozat érdeme, hogy nem hosszú, de én mégis sajnáltam, hogy ebből a minőségből nincs több.
Egy manapság nagyon aktuális témát dolgoz fel a film néhol bohókán, bele-belekapva más témákba is, tündérmesésre színezve a képet. A koncepció, hogy kiválasztunk valakit, de ő nem figyel ránk, nem eredeti ötlet, úgy ahogy egyetlen szerelmi sztoriban sincsenek eredeti ötletek, de ennyire jól megfogni őket ritkán sikerül.

Aki szereti a romantikus meséket de túl jól ismeri a szerelmi problémákat, annak kifejezetten ajánlanám, hogy derüljön egy kicsit mindannyiunkon, és talán tanuljon is egy kicsit, habár ez az a téma amiről úgyis mindegy mennyit tudunk...

Értékelés: 9,2

Linkek:
ANN
Aoianime

Vigyázat, a LoveCom ártalmas az egészségre! Ellentétben az Evangelionnal vagy a Lainnel, amiknek hosszas boncolgatása mentális problémákhoz vezethet, ez a rekeszizmokat támadja meg, és akár fulladást is okozhat. Aki vevő a vizuális humorra, az garantáltan percenként fogja lepauzolni, hogy egy-egy jól eltalált rajzon nyugodtan fetrengve röhöghessen, amíg a görcs elmúlik.
Maga a történet dramaturgiailag a szokásos romantikus elemekből építkezik, a Karekano vagy a Bokura ga Ita fordulataihoz képest nem nyújt sok újdonságot. Az, hogy mégis egyedi tud lenni, egyértelműen a karaktereknek köszönhető: Koizumi Risa egy (japán viszonylatban) nagyon magas lány, Otani Atsushi pedig egy alacsony srác, kettőjük között majdnem 20 centi különbséggel. Régóta nagyon jó barátok, és folyamatosan ugratják egymást, ami miatt aztán nehezen jut eszükbe, hogy elmélyítsék a kapcsolatukat. A történet kicsit tovább követi hőseink életét a megszokottnál, egészen a főiskolai felvételikig, ez alkalmat ad betekinteni kicsit olyan problémákba mint a pályaválasztás vagy a párok szétszakadása ahogy távoli iskolákba veszik fel őket - azért ne gondoljunk túl nagy drámákra se, nem ez a sorozat fő profilja.
A grafikai kivitelezés nagyon szép, egészen addig amíg a szereplők el nem kezdenek jócskán eltorzult pofákat vágni, éppen ez az ellentét teszi nagyon mulatságossá. Külön élmény, és a hangulathoz nagyban hozzájárul, hogy a történet Osakában játszódik, így sok karakter Kansai nyelvjárásban beszél - aki már látott pár animét és hozzáedződött a Tokiói beszéd dallamához, nehezen fogja bírni vigyorgás nélkül azokat a szófordulatokat, amiket a "vidéki" beszéd produkál.  A szinkron szintén kiemelkedő, ilyen hangokat animében nem is tudom mikor hallottam utoljára.
Valószínüleg a komolyabb, tartalmasabb animék kedvelői nem lesznek elájulva a LoveCom-tól, de a romantikus vígjáték kategóriában eddig ez az évezred egyik legjobb sorozata.

Értékelés: 9,1

Linkek:
ANN:
http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Aoianime:
http://www.aoianime.hu/

Azt hiszem, vannak az animékben rejtett klisék, vagy inkább túljáratott témák. Az Evangelion által elindított "nézzük mindennek a szélső állapotát"-helyzetek közül a leggyakoribb a felnőtté válás. Japán szemmel nézve ezek szerint az mindig a félelmeinkkel és a normákkal való ütközés majd a beilleszkedés csodálatos kesernyés játéka, mely során eljutunk az idális komfortállampolgár állapotába, és készek vagyunk heti 48+ órát gürcölni a vállalatért. Persze idáig soha nem jut el a történet.
A Zettai Shounen üde kivétel. A felnőttkor küszöbére érkezett fiatalok nem a burkolt konformitásban találják meg önmagukat, vagy nem feltétlenül abban.
Messziről indít a történet, tizenéves fiatalok különös jelenségeket vesznek észre egy kis vidéki faluban. A háttért adó parajelenségek csak a körítést szolgálják problémáik bemutatásához: ragaszkodás a gyermekkorhoz, az első szerelemhez vagy egy kivénhedt macskához... Később hirtelen váltással előreugrunk az időben, s részben új szereplőket kísérhatünk végig a nagyvárosban, amint szépen megoldják a rejtélyt, s közben saját magukban bukkannak rá arra, miért is érdemes élni.
Nem is érdemes a történetet jobban kifejtenem, a sorozat lényege kizárólag a szereplők érzelmi világán van, és a fejlődésükön. A Zettai Shounen egy különleges sci-fi, ahol a természetfeletti, transzcendens élmény nem öncélú kifejezési eszköz a készítők részéről, hanem csak a cselekménylánc elindítója, amelynek a végén a gyerekek átértékelik a külvilághoz való viszonyukat.
Kicsit konformista sorozat, de közben nagyon őszinte és hiteles. Ami még a legjobb, hogy nem igényel magyarázatot. Ha érted, miért keresi a srác az öreg macskát, megérted; ha nem, akkor nem. A Zettai Shounen kicsit játszik az emlékeinkkel, olyan, mint egy fotóalbum. Ajánlom mindenkinek, aki nem akarja elfelejteni a gyermekkorát.

Értékelés: 9,9

Linkek:

ANN
Aoianime
 

Álljunk meg egy szóra az elején. Az OVA eredeti mangája minden idők egyik legsikeresebb manga-folyama immáron 12 éve az eddig kiadott 14 tankoubon-nal. Az anime-változat sajnos csak feleleveníti azt, amiért ennyien szeretik az eredetit, mégis megér egy próbát. Ha másért nem, kedvcsinálónak abszolút ideális.
Egy tenger által elöntött világban járunk, a víz szépen lassan ellepi az ember lakta területeket. Nem derül ki, mi történt - nem is sajnálkoznak rajta az emberek, élik az életüket. Így tesz Alpha is, aki humanoid robotként egy kávézót üzemeltet messze a még megmaradt városoktól...
A feldolgozás csupán egyes részeket ragad ki rövidsége folytán (2*2 rész) az eredeti folyamból. Ez éppen arra elég, hogy megismerkedjünk egyfajta sztoikus életfelfogással, ami a bemutatott világból, és a szereplőkből árad. A Yokohama Kaidashi Kikou népszerűségének talán ez a titka: a többi seinen-hez képest valódi emberi gesztusokon keresztül mutat be egyfajta komformista világképet, ahol nincsenek igazi nagy konfilktusok, sem világrengető problémák. Van viszont fejlődni akarás, kreativitás és tartalmas - de simulékony - emberi kapcsolatok. Egy nagyrészt hihető világkép árad a sorozatból, valami olyasmi, amire egy nagyvárosi ember vágyik időnként. Nincsenek egymást metsző kapcsolatok, nincsen rohanás, nem bonyolult semmi. Csak nyugalom van, és apró örömök.
Több ilyen kellene, és kevesebb elhibázott próbálkozás, mint amilyen az Aria volt. Egy nagyon klassz OVA, ami után szinte kikívánkozik, hogy legalább belenézzünk a sokkal jobb, és a karaktereket mélyebben bemutató mangába is.

Értékelés: 9,0

Linkek:

ANN
Aoianime
 

Yoko Kamio mangája nem kis népszerûségnek örvend Japánban, és ebbõl adódóan rengeteg féle képpen fel is dolgozták. 2003-ban készült belõle ugyanezzel a címmel anime sorozat, ami erõsen be is ékelte magát a legjobb shoujo sorozatok közé.
Általában elmondható, hogy aki már egy romantikus drámát látott, az mindet látta, mivel nagyjából hasonló elemekbõl építkeznek. A célközönség megszólítása érdekében iskolások a fõszereplõk, és természetesen mindegyikük egy olyan valakibe szerelmes, aki viszont belé véletlenül sem - a szerelmi háromszög kifejezés kicsit néha kevésnek tûnik ide. A dráma is leginkább ebbõl a viszonzatlan szerelembõl építkezik, ennél sokkal mélyebb dolgokat nem érdemes keresni ezekben az animékben.
Amiben a Hana Yori Dango kiemelkedik, azok a karakterek és a környezet. Tsukushi Makino-t ugyanis egy elit iskolába iratták be a szülei, azzal a céllal, hogy hátha kifog magának egy gazdag férjet, ezzel megmentve a családot a teljes csõd szélérõl. Néha már kicsit unszimpatikus is, amennyire meg szeretnének szabadulni a lányuktól, de azért az alkotók kellõ humorral kezelik az ilyen helyzeteket.
A férfi fõszerepet végre nem egy szokásos nyálas vagy töketlen karakter játssza, hanem egy igazi macsó, kellõ mértékû taplósággal és beképzeltséggel fûszerezve, amiket azért szerencsére az elkényeztetettséggel együtt többé-kevésbé kinõ a sorozat végére. A karakterek személyisége jól kidolgozott, reális reakciókkal, könnyû velük azonosulni.
A történetet több fajta érzelmi szélsõség, verekedések és egyéb erõszakosságok is pikánssá teszik, igy lesz a Hana Yori Dango igazi különlegesség a sok romantikus anime között. A mûfajban szinte kötelezõ rengeteg félreértés miatt a nézõ többször legszívesebben üvöltene a szereplõkkel: beszéljétek már meg végre! Épp ezért biztosan vannak akik túl soknak találják az idõhúzást, de a mûfaj szerelmesei nem fognak csalódni.

Értékelés: 9,2

Linkek:
ANN:
http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Aoianime:
http://www.aoianime.hu/

Ritka az a sorozat amiről ennyire nehéz objektíven írni. A Full Moon wo Sagashite erejéből márpedig semmit nem vesz el sem az idő, sem az újranézés: mindig üt. Mindig talál. Pont sziven.
Mitsuki minden vágya, hogy énekes legyen. Torokrákja miatt, melyet csak bonyolult műtéttel lehetne eltávolítani, erre vajmi kevés esélye van. Miután két shinigamitól megtudja, hogy alig egy év van hátra az életéből, teljes erejével az álmai valóraváltásába kezd.
Eleinte leginkább a shinigamik varázserejéből, és a valóságba való beillesztésükből fakadó komikumra épít a sorozat, de pár rész elteltével egyre komolyabb témák is terítékre kerülnek a humor mellett. A történet több drámai csúcsponton át építi fel azt a végletes feszültséget, mely alól a néző - szokás szerint - csak az utolsó részben kap feloldozást, egy olyan elemi erővel megható katarzisban, hogy macsó legyen a talpán akinek száraz marad a szeme.
A történetben nagy szerepet játszik a zene, és Mitsuki karrierének építése is. A zeneipart európai szemmel nézve kicsit furcsának tűnik, hogy néha egy-egy single kiadásával sztár lehet valaki, ettől függetlenül a sorozat kiemelkedően jó és igényes számokkal büszkélkedhet - beleértve az openinget és az endinget -, melyek nagyban hozzájárulnak a hangulatához.
Bár a rajzolás technikája hagy némi kívánnivalót, főleg a távolban lévő karakterek esetében, azért felveszi a versenyt a hasonló korú animékkel. Az 52 rész egyáltalán nem tűnik soknak, természetesen akad néhány töltelék is köztük.
Mindent összevetve a Full Moon wo Sagashite több korosztály számára is élvezhető, szinte univerzális történet: a kisebbeknek egy szép mese a szerelemről és álmaink megvalósításáról, az öregebbeknek pedig egy megrázó anime jellemfejlődésről, sorsról, kitartásról és önfeláldozásról.

Újabb Satoshi Kon-alkotás kerül terítékre, ezúttal személyes kedvencem, a Paranoia Agent. A sorozat masszív társadalomkritikájával és abszurd történetvezetésével méltán érdemelte ki a "japán Twin Peaks" címet.
Egy rejtélyes támadó körül bontakozik ki a történet: egy baseballütős fiatal sorra üt el embereket Tokió-szerte, az áldozatok pedig alig tudnak valamiről beszámolni, csak egy árnyat látnak görkorcsolyával elsuhanni. Maga a történet csupán keretként szolgál a japán nagyvárosok frusztrált és megviselt lelkivilágú figuráinak bemutatásához. Itt semmi sem az, aminek látszik, de ezeknek a tényeknek semmi jelentőségük a kibontakozó nyomozás szempontjából: mindenki a saját démonaival küzd és megpróbálja a maga hasznára fordítani az eseményeket.
A Paranoia Agent nagy erénye, hogy nem esik túlzásokba, nem veszi annyira komolyan magát, hogy elhiggyük: egy velejéig romlott helyen vagyunk, amelyen nem csak nem lehet, de nem is érdemes segíteni. A megismert karakterek már-már bántóan valóságosak, egy igazi városi környezet termékei, nem egy negatív érték megtestesítői.
Még valami: nem ajánlom mindenkinek. Elsősorban annak fog tetszeni, akik felszínesnek találták a Mátrix álomvilág-illuzióját. Hiszen az igazi illuzió bennünk van, nem kényszeríti ránk egy külső erő. Magunknak hazudunk - sugallja Satoshi Kon. Ebben pedig nagyon is van megszívlelendő.

Satoshi Kon természetesen legújabb filmjével sem okozott csalódást, s egy igen intelligens alkotással lepett meg mindenkit.
A Paprika legnagyobb erénye talán az, hogy miközben szórakoztat és szellemileg is megmozgatja a nézőt, teljesen hülyére veszi. Ezt persze a szó átvitt értelmében. Már ha valaki csak az intrót végignézi, nyilvánvalóvá válik a dolog. A vizuális játék itt tömény manipuláció, minden rosszándék nélkül:
www.youtube.com/watch

A rendező szokásához híven álomképekre húzza fel filmjét. S teszi mindezt úgy, hogy a virtuális és való világ párhuzamba állítása legalább olyan frissességet és újdonságot hoz magával, mint annak idején a Lain vagy a Mátrix. Ez pedig nem kis dolog. Előre persze nem jelenthetjük ki, hogy Kon megkoronázta életművét, de annyit legalábbis igen, hogy magasra állította a mércét. Montázs a köbön.
Sajnos nem volna teljes a kép, ha nem írnék egy aprócska negatívumot. A játékidő túl szűkre szabja a teret. Nem az elmosódó és kissé érdektelen cselekménynek, hanem, hogy a néző egyszerre képes legyen a filmet lenyelni és feldolgozni. Hiába alszol rá egy jót, meg kell nézni többször. Ez nem egyértelmű gond, de legalábbis érdekes.
Egy azonban biztos: a Paprika-t látni kell.

Értékelés: 9,8

Linkek:

ANN
Aoianime