Azt hiszem, vannak az animékben rejtett klisék, vagy inkább túljáratott témák. Az Evangelion által elindított "nézzük mindennek a szélső állapotát"-helyzetek közül a leggyakoribb a felnőtté válás. Japán szemmel nézve ezek szerint az mindig a félelmeinkkel és a normákkal való ütközés majd a beilleszkedés csodálatos kesernyés játéka, mely során eljutunk az idális komfortállampolgár állapotába, és készek vagyunk heti 48+ órát gürcölni a vállalatért. Persze idáig soha nem jut el a történet.
A Zettai Shounen üde kivétel. A felnőttkor küszöbére érkezett fiatalok nem a burkolt konformitásban találják meg önmagukat, vagy nem feltétlenül abban.
Messziről indít a történet, tizenéves fiatalok különös jelenségeket vesznek észre egy kis vidéki faluban. A háttért adó parajelenségek csak a körítést szolgálják problémáik bemutatásához: ragaszkodás a gyermekkorhoz, az első szerelemhez vagy egy kivénhedt macskához... Később hirtelen váltással előreugrunk az időben, s részben új szereplőket kísérhatünk végig a nagyvárosban, amint szépen megoldják a rejtélyt, s közben saját magukban bukkannak rá arra, miért is érdemes élni.
Nem is érdemes a történetet jobban kifejtenem, a sorozat lényege kizárólag a szereplők érzelmi világán van, és a fejlődésükön. A Zettai Shounen egy különleges sci-fi, ahol a természetfeletti, transzcendens élmény nem öncélú kifejezési eszköz a készítők részéről, hanem csak a cselekménylánc elindítója, amelynek a végén a gyerekek átértékelik a külvilághoz való viszonyukat.
Kicsit konformista sorozat, de közben nagyon őszinte és hiteles. Ami még a legjobb, hogy nem igényel magyarázatot. Ha érted, miért keresi a srác az öreg macskát, megérted; ha nem, akkor nem. A Zettai Shounen kicsit játszik az emlékeinkkel, olyan, mint egy fotóalbum. Ajánlom mindenkinek, aki nem akarja elfelejteni a gyermekkorát.

Értékelés: 9,9

Linkek:

ANN
Aoianime