Hősünk imádta a zenét maximumra véve, karját a lehúzott ablakon kilógatva vezetni autóját. Verőfényes nap volt, az összes ablak on át ömlött a levegő a száguldozó autóba, de az emberünk háta csak-csak odaizzadt az üléshez.
Hamar elege lett az egészből. Egyébként sem saját maga miatt ült az autóba, és az élvezetesebbik részén már rég túl volt. A gondolatok, amik mostanában egyre és egyre eltakartak előle minden mást újra előjöttek. Nem csoda, unatkozott már.

Túl sok mindennel vettem magam körbe mostanság... Folyton mintha kifolynának a markomból a dolgok, mintha túl sok lenne mindaz ami rajtam van...
És fáradt is vagyok, nomeg lusta. Főleg most, hogy...

Gyors fék. Megint majdnem megcsinálta. Az előtte levő kocsi már régebben megállt a pirosnál, de ő elbambult. Nagy sóhaj után alrébbrakta a gondolatait, majd leellenőrizte a környezetét a tükrökben. Nyugodtabban dőlt hátra, majd adott gázt a zöldnél, hogy száz méternyire leállhasson megint.
Kopp.
A tetőről jött erős koppanást nem lehetett nem hallani. Hősünk körbenézett, hogy valaki nem áll-e a kocsi mellett, amikor jött a többi koppanás. Az egyik éppenséggel az első ablakon. Jókora esőcseppek voltak, és a figyelmeztetés után jött is az ostrom. Az autóban ülő fiú előrébb hajolt, hogy megnézze az eget, de már alig látott ki a vízzel borított ablakon.
A sor megindult, az ablaktörlők mozogtak, a srác pedig még mindig nem nagyon tudta elhinni, hogy nem látta, hogy beborult. A következő lámpánál, jobban megnézte magának az eget, de alig látott nagy esőfelhőt, mire pedig újra elindult a sor az eső ahogy jött, elállt.
Hősünk az ablakokat újfent lehúzva, karját kitéve nevetett. Ilyet sem látott sűrűn, de ez ráfért már saját, felhős gondolataira. Emellett pedig elhatározásra jutott. Ahogy hazaér elintézi, hogy legyen végre egy gondtalan hete pihenni. Már látta is maga előtt, mit is ír majd.



Micsoda átkozott hőség...

Csak vigyázva kezdjünk bele a Futari Ecchibe, mert ő aztán az igazi díszpéldánya a sűrű, mélyrózsaszín romantikának tejszínhabbal, keverve egy kis, enyhén szólva is túlfűtött erotikus történettel, amivel semmi baj sincs, hacsak nem prűd az ember.

A történet maga nagyon egyszerű, nem is szól másról, mint az újonnan házasodott párocska életéről, ugyebár vérbeli ecchiként főként a nemi életéről, amit mindenáron fel akar dobni mindenki a maga módján, és minden beszélgetés végül a szexualitásban ér véget. Legalábbis ez az érzés lepheti el a nézőt, amikor végignézi a négy részt.
Ez tipikusan Japán sűrítés, amit bizonyára csak ők értékelnek igazán, de ha jobban belegondolunk talán azért alakultak ki odaát ennyire specifikus zsánerek, hogy amikor az élet egy pontjáról szólnak a munkák, akkor tényleg csak abból a témából lehessen hallani, látni történeteket, amik így sokkal jobban beleélhetők, felfoghatók, és nem utolsó sorban továbbítható minták, közösségi értékeket formálnak és közvetítenek. Kicsit ténylegesen tanítófilm utánérzet maradt bennem a végén, főhőseink szexuális élete fejlődik, és ezzel párhuzamosan apróbb problémáikat is sikerül megoldaniuk, miközben mindig hallunk vagy látunk 'új' szexualitással kapcsolatos tényeket a részek során.
Amik mégis kiemelik a sorozatot az erős mellékes érzésekből, azok a benne elszórt apró kis jelenetek, ahol a valóság átcsúszik az animált világba. A lopott pillanatok, ismerős érzések, amik láttán mindannyian elpirulunk és örülünk, hogy ilyen filmet nem nézünk társaságban, jellemzőek a filmre, és csúcspontjai az epizódoknak, amikben szerepelnek.

Mit is lehetne mást mondani egy ecchi animációjára, mint, hogy nem túl részletes, és nem is igazán időszerű, kivéve azokat a bizonyos jeleneteket, és általában a női testeket, amik unos-untalan ruhátlanul bukkannak elő szemeink előtt.
Illetve, természetesen a hangok sem kapnak központi szerepet, leszámítva azt a mindig visszatérő hajszálvékony nyögdösést, amit a Japán hölgyikék produkálnak az ágyban. Mondhatom, mostmár enyhe frusztráltsággal, hogy igen szivesen tanulmányoznám a hangok valódiságát élőben is.

Azt tudnunk kell még, mondhatni hasznos információként, hogy a filmek is, csakúgy ahogy az ihlető mangák, nőknek szánt alkotások, így ha az ember fia nem megszállott ecchiért, avagy női nemért rajongó egyén, akkor nem sok mindent lát majd meg a műben.
Még valami: Ecchi, tehát korhatár, azonban a tanító jellegre való tekintettel mégsem túl szigorú, amennyiben szülők is olvasnak minket - amiben sajnos nem vagyok olyan biztos, mint abban, hogy többen is fogják olvasni ezt a cikket is, akiknek még könyv kell a fenekük alá...

Sziasztok!

Már régóta nem írtunk Nektek a blog alakulásáról. Néhány újítással kapcsolatban tesszük most ezt meg, amely remélhetőleg sokaknak tetszeni fog.

1. Elkészült a blog FAQ-ja, melyet a továbbiakban "a blogról" rovatban érhettek el. Ugyanott olvashatjátok szerzőink bemutatkozásait is, illetve ott kérdezhettek tőlünk.
2. Elindult egy új topic az Aoianime fórumában, ott is beszélgethetünk a blogról.
3. Beindult a csapat második blogja, az AnimeArt, ahol főleg az animékkel és mangákkal kapcsolatos kreatívabb dolgokról olvashattok: fanart, OST, cosplay, AMV.
   
4. Már 113 kritika a blogon!
5. A havi oldalletöltések száma 13.000 felett. Köszönjük!

A következő képért pedig én kérek elnézést:

Mint arról már elég sok helyen cikkeztek, a Key három dating simjét közel egyidőben két stúdió is feldolgozta. Ezek a játékok megjelenésének sorrendjében a Kanon, az Air és a Clannad voltak. Közös tulajdonságuk, hogy a Kyoto-féle változatok jellemzően népszerűbbnek bizonyultak. Na de miért? Egy saját verzió következik, aki nem ért velem egyet, kommentelje be nyugodtan, kíváncsi vagyok más változatokra is.
A Suzumiya Haruhi körüli hype elég jól megfogja, mire is gondolok. Végy egy nem túlzottan bonyolult adaptált történetet, és tálald kicsit vontatottan, mégis szórakoztatóan, rengeteg keresztutalással, amit a halandó néző nem vesz észre, de a rajongók imádni fognak. Ehhez adjál hozzá néhány sablonos karaktert, akik kitöltik a műsoridőt. A lényeget a végére hagyd, az lehet igényes is. Mindezt tedd úgy, hogy a grafika csúcsminőségű, a legjobb seyuu-gárdával dolgozol, minden legyen a legjobb fajta. Ne gyártsál túl sokat, inkább helyezz hangsúlyt a marketingre.
Ha össze kellene foglalnom, a Kyoto egyszerűen ügyesebben marketingeli a sorozatait, és azok egész egyszerűen jóval ismertebbek, mint a Toei azonos című, és jóval rövedibb feldolgozásai. Emellett sokkal jobban rájátszik a játék rajongótáborára, és igyekszik apróbb elemekkel és szimbólumokkal összekötni a műveket. Ilyen trükk volt az is, mikor a Kanon befejezése után közvetlenül beharangozták a Clannad-ot, kísértetisen hasonló karakterdizájnnal.
Félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy a Toei rosszabb lenne. Ha visszaolvassátok az írásaimat, a kép elég vegyes. Csak annyit mondok, az, hogy miért népszerűbb a Kyoto, annak egész egyszerűen kevés köze van az animéi tartalmához. Ha korábban nem nagyon hallottatok a Toei-féle feldolgozásokról, ugyebár az sem véletlen. Ez utóbbi stúdió egyébiránt sokkal hosszabb múltra tekint vissza. Talán emiatt ennyire merevek?
További érdekes kérdés, hogy mi lesz a következő feldolgozás. Az én tippem a Tomoyo After, a Clannad Tomoyo-fejezetének folytatása. Itt egy opening:

Íme, befejeződött a Visual Art's nagy sikerű ds-adaptációinak harmadik darabja. Mint már írtam korábban, nem vártam tőle túl sokat. Csalódnom kellett - pozitívan - kissé meglepett, hogy a szokásos dating sim-koncepcióból valami értékeset is ki lehet hozni. Nos, lehetséges, úgy tűnik.
A kiinduló szituáció megegyezik a Clannad moziváltozatáéval.
Lényeges különbség azonban, hogy a főszállal párhuzamosan futva több kisebb történet is kibontakozik - természetesen egy-egy lány körül, amelyeknek többsége egy klisének felel meg. Találkozhatunk túl határozott lánnyal, belassult zsenivel, szóval csupa kawaii-nak szánt, szórakoztató csajjal, akik ugye-tudjuk-miért-vannak-a-történetben.
A mozival szemben nem is ez az igazán érdekes, hanem a Nagisa-fejezet sokkal jobban kibontásra kerül, és ez az a momentum, ami kiemeli a sorozatot a szokásos történetvezetésből. Nagisa családi háttérrel való összeütközése igazán értékes részeket tartogat, és nagyon komoly morális problémákat veszeget. A következő generációnak továbbadhatjuk-e a feladatainkat, álmainkat? Fontos prébléma ez, és meglepő módon a Clannad túlzott érzelgősség nélkül nyúl a témához, a szerepek nincsenek túllihegve, hitelesnek tűnik az egész.
Sajnos ez nem feledteti a alárendelt sztorik felületességét, de azokban is lehet értelmes gondolatokat találni, amelyek lekötik az ember figyelmét. Az valamennyire szerencsés is, hogy az értékesebb részek a sorozat végefelé kerülnek elő.
Tomoya hátterére az első évadban nem derül fény, de a történet ezzel nem is fejeződik be... A sztori látszólag nagyjából lezárult, ám lesz folytatás. A játék fejezeteit egy 2008. július 16-án forgalomba kerülő OVA, és egy ősszel induló második évad, a kissé áthallásos című Clannad After folytatja, állítólag 12-13 új résszel, és lényegében azonos stábbal.

Értékelés: 9,8

Linkek:

ANN
Animeaddicts
AniDB

Néhány hónapja írtam a Clannad készülő sorozatváltozatáról. Mint az már megszokhattuk, a Toei is saját verzióval hozakodott elő a Key dating sim-jei közül. Tegyük gyorsan hozzá, nem bántuk meg ezúttal sem.
Az eredeti játék sztorija, mint az Air movie esetében is, egy fejezetre, illetve annak folytatására szűkült le. Ez persze azzal járt, hogy a film hangulata jelentősen eltér attól, amit a sorozat alapján várhatnánk, nincsenek viccesnek szánt mellékszereplők tömegei, és hiányzik az egy fejezet-egy megmentendő lány klasszikus felépítés is.
Ehelyett a két főszereplő kibontakozó kapcsolatát ismerhetjük meg. Nagisa, a betegsége miatt a gimnáziumból egy teljes évet kihagyó lány megismerkedik a kissé zaklatott családi hátterű Tomoya-val. A diáklány azt tervezi, újraindítja az iskolai színtársulatot, amelyhez Tomoya és barátja segítségét kéri. Az újjáalapítás természetesen sikerül némi nehézségek után, és kedvenc párunk is összejön. Ám a pár nem várt nehézségek elé néz Nagisa súlyos betegsége miatt...
A történet során kibontakozik egy, Tomoya hátterét meghatározó családi tragédia, mely igencsak megkeseríti a srác életét. A konfliktus feloldása persze borítékolható, Tomoya kénytelen szembenézni az életét övező tragédiákkal, és leszámolni a saját maga köré felhúzott falakkal.
A Clannad Toei-féle változata dráma, néhol túlzottan is leegyszerűsített cselekménnyel. Én személy szerint erősen hiányoltam, hogy Nagisa családi hátterét is erősen lerövidítették, az ő konfiktusa erősen háttérbe szorul érthetetlen módon. A többi mellékszereplő néhány percre tűnik fel többé-kevésbé fontos jelenetekben, viszonylag illeszkedve a mozi szerkezetébe.
A fenti kritika ellenére egy viszonylag jól sikerült mozival van dolgunk, amelyből többet is ki lehetett volna hozni. A sorozat érdemi része, a családi konfliktusok, és a családhoz való hozzáállás kérdése itt túlzottan is leegyszerűsített formában tárul elénk, gyakran már csak a végeredményt nézhetjük. A formai kivitelezés a szokásos klassz minőség, élénk színek, jó seiyuu-k. Ajánlom azoknak, akik nézték a sorozatot is, anélkül sajnos nem tartogat túl sok érdekességet.

 

Értékelés: 7,6

Linkek:

ANN
Anime-Planet

Az Air igen sikeres tv-változata mellett igen kevés figyelmet kapott a Toei-féle egész estés feldolgozás, meglehetősen érthetetlen módon. A válasz persze nyílvánvaló: A Kyoto sorozatai erősen karakter- klisé- és alapszimbólumorientáltak, sokkal jobban lekötik a szórakozásra vágyó nézőket.
A Toei az eredeti történetnek csupán a főszálát vetíti elénk. Egy meglehetősen ügyes bábos fiú, Yukito egy kisebb kikötöővárosba ér, ahol megismerkedik egy helybeli lánnyal, Misuzuval. A lány különös módon azt kéri tőle, hogy töltsön el vele egy kis időt. Némi kajáért és szállásért a srác bele is megy a dologba, elkíséri a lányt nyári kutatómunkát végezni, a helybeli templomban körülnézni. Eleinte mégsem igazán kelti fel az érdeklődését, mígnem Misuzu az álmairól mesél neki... Talán ő az a lány, akit a felmenői is kerestek, mindhiába..?
A mozi nemcsak szerkezetileg rövidíti a cselekményt, rengeteg nézőpontot áthelyez, és nagyban leegyszerűsíti a sorozat már-már zavaróan bőkezű szimbólumrendszerét. Végig Yukito nézőpontjából követjük az eseményeket, nem látunk semmilyen természetfeletti jelenséget - leszámítva persze a középkori legenda bemutatását - az események nagyon gyorsan lezajlanak.
Ez alapján azt is hihetnénk, a Toei egyszerűen egy szerelmi történetként mutatja be az Air-t, de nem erről van szó. A repülő lány legendája itt egészen egyszerűen nem keveredik az általunk látott történettel, a cselekmény sokkal jobban koncentrál a végzetszerű találkozás és a beteg lány viszonyára, mint a kissé terhesnek tűnő mellékszálakra.
Formailag nem lehet panaszunk, a grafika és az eredeti szinkron kitűnő. A szemfüles nézőnek az is feltűnhet, hogy hiányoznak a sorozatból megismert elképsztő méretű szemek is, és a filmben nem szerepel aranyosnak szánt, ám végtelenül irritáló kiskutya sem.
A moziváltozat nekem egy formailag sokkal letisztultabb, szebb történetet tárt elém, mint a sorozat, felelsleges sallangok és az eredeti dating sim formátumból megmaradt, teljesen funkciótlanul a levegőben lógó mellékszálak nélkül. Ajánlom mindenkinek, különösen azoknak, akik a másik változatot már látták.

Értékelés: 9,4

Linkek:
ANN
AniDB
Animeaddicts
 

Aki még nem hallott volna róla: mától kezdve több héten át az MTV Miyazaki magyarra (is) szinkronizált filmjeit vetíti szombatonként.
A fantasztikus és újító kezdeményezést ma Chihiro nyitja, itt is van a link. A filmeket sajnos csak az m2-n adják le, de aki nem rendelkezne a csatornával, a vetített filmek DVD-n is forgalomba kerültek. Érdemes!
A címre linkelve az Aoianime vagy az AnimeComment vonatkozó lapján találjátok magatokat.

Sokak szerint a Code Geass volt 2007 legjobb animéje, ami nyilván elég szubjektív kategória, de azért be kell lássuk, hogy van benne valami. Az akció műfajban legalábbis mindenképpen említésre méltó, rendesen megszorongatja a Gurren-Lagann-t is, ráadásul amellett, hogy minden mecha rajongó igényét kielégíti (és azért nem túl tolakodóan, de egy rakás fanservice is fellelhető benne), elég komoly témákat feszeget, és drámában sincs hiány.
Lelouch és Suzaku, akikről eleinte csak annyit tudunk, hogy nemesi származásúak, egy elit iskolában futnak össze Japánban - mégpedig egy olyan Japánban, amit pár nap alatt leigázott Britannia a fejlett technológiájának, vagyis leginkább a változatosság kedvéért Knightmare Frame-eknek nevezett mecháknak köszönhetően. Mindkettőjüknek, és a sorozat többi főbb szereplőjének is lapul azonban az álarca alatt pár meglepetés: Lelouch az anyja halálát szeretné megbosszulni, és egy élhető, új világot szeretne teremteni a tolószékbe kényszerült kishugának. Céljai elérésének érdekében a legrövidebb út szerinte Britannia lerombolása, amihez elég hathatós segítséget nyújt egy titokzatos neonzöld hajú lány azzal, hogy átadja neki a Geass nevű képességét, amivel a fiú bárkinek, akivel szemkontaktusba kerül, képes kiadni egy parancsot, amit mindenképpen végre fog hajtani. Suzaku ugyanakkor japán származása ellenére csatlakozik a Britanniai hadsereghez, hogy egy teljesen más úton vívja ki az elismerést és a békét a népének. Természetesen a seregben betöltött szerepéről egy szót sem szól sokáig a legjobb barátainak sem, ugyanúgy, ahogy Lelouch is titkolja, hogy Britannia lerombolásához japán terrorista csoportokkal kötött szövetséget.

Bizony, igaza van annak, akinek a Geass képességről eszébe jut a Death Note, és a két sorozat hangulata máshol is eléggé hasonló: azzal, hogy mindenkinek megvan a maga rejtett élete, amiben gyakorlatilag ellenségei egymásnak, ugyanakkor a harctéren kívül a legjobb barátok, eléggé fotelba szögező feszültséget tudnak teremteni, amikor a néző a tíz körmét lerágja, hogy vajon mikor jönnek rá, hogy ki is a másik valójában. Ugyan a főszereplőnek sokáig Lelouch tűnik (végülis ő kapta a misztikus erőt), a történet előrehaladtával egyre ellenszenvesebb kezd lenni, ahogy a saját céljainak eléréséhez egyre több embert áldoz fel, és egyre inkább csak egy elkényeztetett úri gyerek játékának tűnik, amit a japán néppel művel.
Suzaku viszont eleve mindíg sokkal ügyesebb és nyíltabb volt, nem az az őrült tudós típus, és bár megvannak a múltjának a sötét árnyékai, egyre inkább átveszi a pozitív hős szerepét. A Code Geass szereplőire tehát egyáltalán nem jellemző, hogy fekete-fehérek lennének, mindegyikük egy összetett személyiség, különböző származással és ranggal, politikai meggyőződéssel és világnézettel.
Lelouch szinte sakkbábukként bánik az emberekkel, és intelligenciájának köszönhetően az egész sorozatot egy intellektuális, fordulatos irányba húzza el a karaktere, sajnos az anime legmeglepőbb és legdrámaibb csavarintása viszont a levegőre épül, már-már deus ex machina szinten: akkora véletlen kellett hozzá mint egy ház, és előtte is, utána is megakadályozható lett volna - hacsak nem éppen erről van szó, egy felsőbb hatalom beavatkozásáról, ami pillanatokra baljós vigyorok, emlékek és ábrák képében megjelenik, de pont amikor a tetőfokára hágna az izgalom, a sorozatnak egyszercsak vége, és az egyszeri otaku a sarokba vágja a távirányítót és káromkodva csatlakozik a második évadra messiásként várók népes táborához. Hát vagy ez lesz az évszázad egyik legnagyobb blöffje, vagy 2008 végére kerekíthetünk egy kicsit felfelé az értékelésen.



Technikailag az anime megvalósítására nem lehet panasz, a karakterek szépek, nyúlánkak, légiesek, az akciójelenetek jól animáltak, a zene kellően fokozza a hangulatot, de egyébként semmi kiemelkedőt ne várjunk - úgyis túlzottan el leszünk foglalva a történettel ahhoz, hogy ilyen kis részletekkel törődjünk, még úgy is, hogy a cselekmény egy kicsit lassan hömpölyög. Sajnos akad jónéhány filler rész is a sorozatban, furcsa, hogy összefoglalóból is kettőt tettek bele, majd kiderül hogy lesz-e elég szufla a történetben két évadra.  A karakterdizájnról jut eszembe, aki ismeri a Happy Tree Friends-et, az néhol eléggé vigyorogni fog, ahogy ezek a nagyszemű, szépen rajzolt karakterek fröcsögő vér közepette gyilkolásszák egymást. Ja igen, legalább 12-es karikás az anime, az előbb említettek miatt, és azért a történet sem túl könnyen érthető a kisebbeknek. Aki viszont szereti a morális problémákat, a csavaros történetet, az intellektuális macska-egér játékot, vagy szimplán csak a bazi nagy harci robotokat, az kezdheti is nézni.

Értékelés: 9.4

Linkek:
Wikipedia
ANN
Aoianime

Aki látott már igazi, régi japán filmet, az tudja mekkora élmény tud lenni az a számunkra egzotikus ábrázolásmód, amit egy szamurájos film megragad. Az általam olyan szivesen említett stílusbeli őszinteség általánosan jellemzi őket, bármit is kelljen ezért látnia a nézőknek...
A Ninja Scroll ettől semennyire sem tér el, és már az első percektől kezdve eszközként használja a történetbe írt szörnyűségeket és nyíltságot, hogy kizökkentsen bennünket nyugodt, elemző látásmódunkból.

Amikor még élnek, sőt az emberek között járnak a démonok, akkor játszódik a cselekmény, mi pedig láthatjuk mi is történik, ha valaki kiáll ellenük. Történetünk nem sokkal több, mint az érzelmektől mentes rónin küzdelme mindennel és mindenkivel című klisépanel újraszínezése, azonban a szinezés itt valahogy úgy sikerült, hogy megéri megnézni, sőt élményszámba is megy a film. Ennek az egyik fő oka, a már említett őszinte szituációkon és ábrázolásokon kívül, a második főszereplő, aki mintegy időzített bomba tűnik fel folyton, majd az anime végén ő okozza az igazi katarzist, mondhatni mindennek új jelentést ad, többek között képes újra érző emberré tenni a rónint.

Habár a film nem éppen mai, az animáció minősége pazar, a rajzolás stílusa pedig igen egyedi, többször is remekül vissza tudja adni a kívánt hatást, főleg a negatív karakterek esetén. A karakterrajzolásról is szólni kell, hiszen az alkotásban szerepeltetett arcok igen ritkán látható kompozíciók az animekultúrában, szálkásan és durván, anatómiára fittyet hányva kifejezve mindent, amit az adott karakterről sejthetünk...
A szereplők hangjait hallva a sokat látott animés kollegák közül páran bizonyosan arra a benyomásra érezhetnek rá, ami valahogy emlékezteti az embert a nyolcvanas-kilencvenes évek hollywoodi alkotásaira, a kissé régies, alig  beleélt szövegelés hallatán.
A film zenéi figyelmet érdeklő gyűjteményt alkotnak a maguk feltűnően sokszínű stílusforgatagával. Gyakorlatilag nehezen lehetne két teljesen ugyanolyan stílusú darabot említeni közülük, ami talán megmagyarázza, hogy miért is volt olyan változatos a film tempója a maga mindössze másfél óráján belül is.

A film mondanivalója nem lélek vagy elmebomlasztó, így könnyeden fogyasztható, szinte bármilyen állapotban, de a hatások erősítéséért, avagy az illúzió eleve lerombolása ellen még tehetünk ha sötétben nyomjuk be a lejátszóba.
Szigorúan korhatáros, mégpedig a szokványos ORTT-s okok miatt, hogy milyen szám menjen a karikába, azt meg döntse el mindenki magának, egy biztos, akinek a karika biztosan figyelmeztetést jelent, azt ezúttal tényleg jobb kizárni a tévészobából.



Értékelés: 8,5