Ismét egy bizonyítékom van arra, hogy nincsenek véletlenek. Úgy ültem le a 3x3 Eyes elé, hogy ezt nem fogom szeretni, hiszen egy horrorért rajongó ismerősöm kérte tőlem, és éppen csak állomásozott egy kicsit a gépen. De itt jött a fordulat, és az első rész után a második, aztán a harmadik, majd a negyedik, és sajnáltam, hogy ebből csak ennyi van. A 3x3 egy példa arra, hogy mit lehet alkotni, ha nem a sorozat hossza a lényeg, hanem a minősége. Igaz a film ebben a tekintetben megintcsak kicsit más mint a mezőny, hiszen a rövid ova-sorozat csak egy apró részletét mutatja meg a 2002-ig futó mangának, ami, ha tekintjük a sorozat 1991-es mivoltát, igen imponáló kor, és már nem is kérdés, hogy mitől is lehetett olyan jó a film amilyen.
A történet mondhatni szokványosan kezd, de bőven fel van dúsítva szokatlan elemekkel. Az alapötlet amire az egész vonulat építkezik, miszerint a főhősnő a benne lévő hatalamas mágikus entitás és kislányi mivolta között lavíroz ismerős lehet más animékből, viszont, megint csak az anime korára tekintettel, kijelenthető, hogy ha nem is más, akkor ez lehetett az eredete azoknak az animéknek amik beugrottak nekünk. Újabb fordulatként, nem kibontakoztatva, vagy elhúzva részeken át, az egyszerű fiú, akit az emberi érzelmei és értékrendje vezetnek, meghal - többször is - hogy rájöjjön végre, többé nem egyszerű ember, és hogy rájöjjön arra is, hogy miért lehet egy hatalmas erejű halhatatlannak mindenek fölött áló vágya eldobni magától mindent ami az emberek fölé emeli avagy éppen azok alá taszítja.
De nem csak a ténylegesen jelen levő fiozófikus szintet feszegető kérdések, a karakterek lelke és érzései is túlzások nélkül, drámajátéknak is beillő tökéletességgel jelennek meg a képernyőn. A filmeknek nem kellettek hosszú belső monológok, sem túlzó ábrázolások, hogy érezzük, izzik a levegő a két főhős között, vagy hogy ugyanúgy tudjunk borzongani amikor a titokzatos alak feltűnik.
A kor színvonalához képest mesterműi színvonalú az animáció, a testábrázolások pedig kifejezetten, néhol magukkal ragadóan emberiek. Az animére azonban, ha valamelyik szervezet vetítési tervei közé kerülnének, ami nem túl valószínű a mai trendek mellett, véleményem szerint egy tizenhatos karika habozás nélkül rákerülne. A vér, és a mortális sebek ábrázolása, csakúgy ahogy a testet érő legkülönfélébb csapások hatására élethűen szakadó ruhák éppen csak kikerülik az időszak tabuit, de ettől még néhol igen meglepő avagy megrázó élményben lehet része annak aki nem készül fel rájuk.

A történet befejezéséről külön szót ejtek, mivel kissé vegyes érzelmekkel gondolok vissza rá. Egyrészt sajnálom, hogy nem követte több anime ennek a mintáját, másrészt viszont eléggé felcsigázott ahhoz, hogy ne legyen jó éjszakám, ami egy egyetemi nap előtt nem szerencsés. Csalódás is van bennem, egy apró csipettel, mivel tudom, hogy a másik ova-sor után nem lesz több ebből a korszakot is alkotott animéből.


Értékelés: 9.5

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts

Páran erre a címre biztos felkapták a fejüket, így még mielőtt bárkinek bármi téves képzelgése lenne tisztázom, ennek a sorozatnak semmi köze nincs a Bleach-hez, a név maga viszont mindennél jobban megilleti, hiszen az eper valóban a történet középpontjában áll, legalábbis egy ideig. Igazi perverz mese, mondhatnám, és túl nagyot nem tévednék vele, hiszen akit az epres bugyi indít be, az... szóval az a főszereplőnk.
Minden azzal az eper-mintás bugyival kezdődik, és nem is egy lány kerül a képbe, hanem egyenesen négy, fölvonultatva a perverziók, avagy mondhatni fétisek egész sorát, de persze a főhős aki körül minden (és mindegyik lány) forog tipikusan tétova karakter, akit bármelyikünk szívesen seggberúgna amikor éppen menekül a neki tetsző lány elől, ahelyett, hogy... szóval tudjuk mi azt.
Az iskolai élet végén kezdődik a történet, és ahogy az lenni szokott, ilyenkor jön az elválás azoktól akiket szeretünk, illetve a találkozás azokkal, akikkel az eljövendőkben szerelembe esünk, azaz így lenne, de mivel sosem lehet ilyen egyszerű, a központi karakter nem tud választani, sőt mindegyik lányt szereti, úgyhogy a 13 rész alatt elterülő hosszú időszak folyamatos lelki problémákkal telik számára, és számunkra is, a kérdés csak az, hogy ez fokozott papírzsepkendőfogyást, avagy a bútorzat károsodását vonja magával.
Az anime képi világa igen egyszerű, és egyértelműen a lányokra koncentrál, aminek, ha az ember hajlamos rá, könnyen bedől, és igen hamar választ egyet a tétova, középen álló karakter helyett. Jellemző a filmre a lassú, hatásvadász szemet legeltető végigpásztázás a leánykákon, főleg olyankor amikor a helyzet fordulni látszik. Látszik, de sosem fordul igazán...

Az Ichigo 100% egy teljes értékű hárem anime, mégpedig egy nő kezei alól, ez pedig érződik a sztorin végig elhúzott romantikus szálakon. Azok akik a sokadik nővadász háremet nézik kissé felüdülhetnek tőle, azoknak pedig akik a romantikát keresik talán ez lehet az első ilyen animéjük, amit végig fognak - avagy tudnak - nézni, minden esetre, aki csöppet sem szereti komolyan venni az animéket, annak lehet egy könnyed délutánja a képernyő előtt.


Értékelés: 7,1

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts

A dating sim adaptációk, és az ide kötődő seinen sorozatok körében nehéz jelentőset újítani. A női szereplők egyfajta ideáltípusok - mivel több is van egy sorozaton belül, lehet keverni - a középpontban álló férfi pedig megmenti őket az érzelmi viharoktól. Végül az egyiket megszerzi magának, mint oltalmazó, vagy szintén mint egyfajta ideálférfi. Ebben nem is lehet változtatni, ha megteszik, kilépnek a műfaji keretből.
Az ef sem ezt teszi, hanem fergetegesen tálal: az egész anime a fenti recept hangulati elemek mesteri kompozíciójával. Két cselekmény az eredeti játék két története szerint halad. Az egyikben egy fiú az identitását keresi, a helyét a világban. A párhuzamos sztori egy lány betegsége körül bontakozik ki: négy évvel ezelőtti balesete miatt emlékezete csak 13 óráig tart, kis notesze segít neki, hogy valamennyire folyamatosan tudjon élni.
A szereplőink körül kibontakozó szerelmi történeteket apró szálak kötik össze, ám ez kevés hangsúlyt kap. Fura módon mindkét szál hangsúlyos, és a kissé ritmustalan váltások köztük egyáltalán nem zavaróak, sőt. Képesek önmagukban is lekötni a figyelmet, de így különösen.
A sorozat legnagyobb erénye mégsem ez, hanem a rengeteg használt képi montázstechnika, az éles kontúrok és a zene összhangja. A látványvilág önmaga hordoz egy hangulatot, ami végigkíséri a nézőt, jóval azután is, hogy végignézte. Nem mondom, hogy 'rabul ejt', de csak azért, mert magát a kifejezést nem szeretem. Inkább azt írom: műfaji mérföldkő, a legtökéletesebb illuzió, amit elvárhatunk.
Negatívumokat nem írok. Ha valakit elkap a hangulata, megnézi, és nem fogja azokat firtatni. Ha pedig nem, akkor nem neki készült. Talán ez az érdekes a dating sim-ben: nem művészet, de nagyon közel áll hozzá. Gyönyörű, de nem közvetít értéket. Nagyra lehet tartani, de célja van: egy hangulatot elhozni. Ebben pedig az ef - Tale of Memories kimagasló.

Értékelés: 9,8


Linkek:

ANN
Aoianime
 

Ha egy fiú barátomról kiderülne, hogy napról napra női ruhákat vesz fel, kisminkeli magát, és így megy ki az emberek közé, hát a legjobb esetben csak nagyon furcsán néznék rá. Problémák adódtak a nemi identitásával? A férfiakhoz vonzódik? Mindenképpen elég perverz dolog, pedig lehet rá nagyon egyszerű magyarázat: az a fajta diszkrimináció, amikor csak azért nem vesznek fel egy neves magániskolába tanárnak, mert nem vagy nő, történetünk főszereplőjét természetesen arra sarkallta, hogy igenis megmutassa, van olyan jó, mint bárki más. Ehhez a döntéshez azért hathatós segítséget nyújtott még hősünk főbérlője, Baa-chan - nem mellékesen a legtökösebb vénasszony (bocs nem tudtam kihagyni) akit animében láttam -, aki szereti mindenáron, akár furfangos módszereket is bevetve kisajtolni a lakbért a lakóitól.
A folytatás kitalálásához nem kell túl nagy fantázia, Hibiki tanárnő/úr kellően beindítja a hormonokat pár fiúnál az osztályában, emellett egyre nagyobb gyanakvással kell megküzdenie az iskola férfigyűlölő igazgatónője részéről, ezekből aztán nem kevés vicces és ciki helyzet adódik ahhoz, hogy a sorozat végéig biztosítsa a szórakozásunkat. Hogy a készítők még tovább borzolják a kedélyeket, az osztályból Fuuko, egy kicsit ügyetlen és éretlen diáklány is egyre jobban beleszeret a tanárnőbe, aki lassan rádöbben, hogy nem hagyják hidegen lány érzelmei - itt kivételesen a nemek még rendben is volnának, csak a korkülönbség zavaró.
Egy ilyen elborult, már-már beteges történetből könnyen válhatott volna egy felszínes, mondanivaló nélküli baromság, de szerencsére nem így lett. A legelső openingtől kezdve az utolsó endingig a sorozat valami olyan hangulatot, olyan mély érzelmeket áraszt, amik mindezen segítenek pillanatok alatt felülemelkedni, hogy a néző csak egy halvány háttérnek lássa azokat a dolgokat, amiken a valóságban esetleg felháborodna. Sokat segít az is, hogy a humoros, aranyos és a megható részeket nagyon jó egyensúlyban kapjuk, és mindvégig tisztában vannak a szereplők a helyzet fonákságaival, egy pillanatra nem állítják úgy be, mintha követendő példa lenne. A Fuuko és Hibiki közt kibontakozó érzelmeknek is vajmi kevés közük van a szexualitáshoz, egy sokkal mélyebb, egymás személyisége, lénye iránti szeretetről van inkább szó, és a sorozat befejezése is a fantáziánkra bizza kettőjük későbbi sorsát.
Bár a grafikai megvalósítás a hasonló korú animék közül nem kiemelkedő, a nagyon hangulatos zenék szerintem sokat dobnak az összhatáson. Összességében azt hiszem, aki át tud siklani az ambivalens, néhol kicsit polgárpukkasztó háttértörténet felett, az egy nagyon kedves és vicces romantikus történetként könyveli majd el a Strawberry Eggset.

Értékelés: 8.3

Linkek:
ANN:
http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Aoianime:
http://www.aoianime.hu/

Ez az a sorozat, amiről akkor is írni kellene, ha nem akarnék, hiszen ennyit minimum megérdemel az animetörténelem egyik leghasfájósabb romantikus sztorija. Nem kell rossz felé gondolni, ezúttal, igaz sajnos csak ritkán adatik lehetőségem ilyesmire, a rekeszizmokra gondoltam. Merthogy a Lovely Complex megmozgatja őket, méghozzá rendszeresen, a maga sajátos és lenyűgözően eredeti stílusával.
Az egész történetet ellepi a kozmikus irónia, már az első pillanattól kezdve, hiszen egy átlagnál magasabb lány és egy átlagnál alacsonyabb fiú folytonos háborúzását és őszinte barátságát látjuk, pillanatonként változó felállásban. Barátaik körében nagyon népszerűek, sőt iskolaszerte hírhedtek folytonos komédiájukról, de belső konfliktusaikról szinte senki nem tud semmit. Legjobban egymást értik meg, de ezt sem mondják ki soha, még akkor sem, ha szépen lassan rájönnek, hogy többet éreznek egymás iránt mint barátságot. A filmek maguk is bemutatják, de sejthetjük is hogy Japánban, és egyébként a mai világban mekkora hátrányokkal indul valaki, aki kilóg az átlagból. A bizonyítási, és elismerés utáni vágy és küzdelem során ébrednek rá a főszereplők, hogy igazából mi is fontos, de ekkor sem maradhatnak ki az epizódokból e fergeteges poénok, sőt.
A cselekmény egy szálon fut, és csak ritkán kapunk aprócska kitérőket, viszont korántsem válik unalmassá, mondhatni a készítők tudták meddig kell nyújtózkodni, hogy ne lógjanak ki a takaró alól. A poénzuhatag eredeti, és szinte teljesen nélkülözi a sablonos animés helyzeteket, ehelyett egy valódi komikus páros folytonos előadásaiba tekinthetünk bele.

A képi világ szinte ugyanolyan intenzitással adja vissza az iróniát, mint maga a cselekmény, és ez is ugyanolyan hatást ér el, mint amaz. A pillanatról pillanatra változó érzelmi ábrázolás, és a túlzó rajzolás bőven megteszi hatását, némafilmként is betegre lehet nevetni magunkat a sorozat képein.
De micel van szinkron, és az egyszerűen nagyon jó, minden egyes érzelem, minden hangszín tükrözi amit látunk, így gyakorlatilag nem meglepő, ha rabul ejt minket az anime, és csak későn vesszük észre magunkat, illetve az eltelt időt, ha vége a sorozatnak.

Ha a műfajt a komédia és a romantika között kardélen egyensúlyozó mutatványként tekintjük, az anime megvalósítására azt kell, hogy mondjuk, a készítők megfordították a kardot, és hagyták az ötleteiket végigszaladni a fokélen. Hála nekik, olyan példányt kapunk kezünk közé a Lovely Complex képében, amiért megéri sokszáz órányi animét végigülni, hogy megtaláljuk, kedvenceink közé emelhessük, és teljes joggal mondhassuk kategóriája egyik kiemelkedő darabjának.
Mindenkinek ajánlott. Legalább egyszer.


Értékelés: 9.6

Linkek:
ANN
Aoianime

Sok-sok tiszteletteljes virtuális kalapemeléssel tartozom még azoknak az embereknek, akik gondoskodnak arról, hogy meglegyen a napi betevő igényes animénk, és itt elsősorban nem is a fansubolókra gondolok - pedig ők is megérdemelnének nem is egy bejegyzést - hanem a rajzfilmek készítőire. Az egyik olyan sorozat, amiben szinte folyamatosan leesett állal bámultam, hogy mekkora mértékű háttérmunkát fektettek bele, az a Kaleido Star. Hogy csak az egyszerűbbekkel kezdjem: a történet nagy része az USÁban játszódik, és emellett még pár más helyszínen pl. Európában, ezeket teljesen hihetően, részletesen és karakteresen rajzolták meg, ami azért szerintem egy szokásos japán kisvároshoz képest nem kis feladat. Mivel Sora, a főszereplő, a Kaleido Stage nevű nagyhírű cirkuszban szeretne fellépni akrobataként, az egész anime élvezhetősége áll vagy bukik a megjelenített előadások minőségén, és ebben sem okoz csalódást; tippem szerint nem kisebb meló lehetett ezeket filmre vinni, mintha magát az előadást kellett volna megszervezni a koreográfiától kezdve a látványon át a díszletekig. Vannak olyan sorozatok, ahol a szereplők felismerését nagyban segíti, hogy folyamatosan ugyanabban a ruhában flangálnak... ekkora melléfogást nem engedhettek meg maguknak a Kaleido Star készítői, gyakorlatilag mindenki mindíg más ruhákban, jelmezekben tűnik fel, amiket, mondanom sem kell, szinte divattervezői minőséggel terveztek meg.
Ugyan igazi cirkuszban elég régen voltam, és nem mondhatnám, hogy különösebb rajongója lennék, az akrobaták mutatványai láttán én is, mint szerintem mindenki, visszafolytom a lélegzetem, és vicces módon ugyanezt az érzést, a teljes beleélést, amikor a néző jobban izgul mint az előadó ott fent több méter magasságban védőháló nélkül, teljesen előhozza a Kaleido Star is. Annyira reálisra sikerült, hogy néha még azon is elgondolkodtam egy pillanatig, hogy "hűű ezt meg hogy csinálták", azután szólalt csak meg az agyam reálisabb fele: "hülye, csak rajzolva van". Persze erre a készítők kicsit rá is játszottak, és megrajzoltak pár olyan jelenetet ami a valóságban nem kivitelezhető, de én ezt nem rónám fel negatívumként a sorozatban.
Az anime egyébként teljesen a sport sorozatok kelléktárából építkezik a kemény munka - sok gyakorlás, és eléred amit szeretnél vonalon, rengeteg vicces jelenettel, de bepillanthatunk azért az előadók közti rivalizálásokba is, amit Sora mindíg kicsit naívan, de rengeteg jóindulattal, pozitív értékrenddel kezel, és pont ezért ajánlható kisebbeknek is, mert jobb emberré tesz. Rengeteget áradoztam már a kidolgozottságról, ebből kitalálható, hogy a rajzok általában is nagyon szépek, és a zenére, szinkronra sem lehet panasz. Kuriózumként megemlíteném, hogy a sorozat első pár része közt bújt el az anime-történelem szerintem eddigi legjobb sírós-hang-szinkronja, ez annyira kiemelkedik még a Kaleido Star általában is jó színvonalából, hogy rögtön vagy háromszor megnéztem, mert nem akartam elhinni. Nem tudom mi történhetett Hirohashi Ryou-val, Sora seiyuu-jával, de hogy nagyon beleélte magát az biztos.
Negatívumokat megint csak magamat megerőszakolva tudnék felsorolni, leginkább annyit, hogy célközönség tekintetében a Kaleido Star nem elég univerzális, a kicsiknek, a cirkusz vagy sportrajongóknak fog leginkább tetszeni, egyszóval megmarad a műfaj határain belül. Nem feszegeti a világegyetem nagy rejtelmeit, vagy komolyabb emberi problémákat, így a súlyosabb témák kedvelőinek nem tudom ajánlani.

Értékelés: 9.1

Linkek:
ANN:
http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Aoianime:
http://www.aoianime.hu/

Angol nyelven szinte minden hozzáférhető, ami animékkel kapcsolatos. Azt azonban nem árt tudni, hogy az egyes portálok gyakran merőben más szolgáltatást nyújtanak, érdemes többet is megismerni közülük. Az a néhány, amit bemutatok, aránylag ismert, sok infot tartalmazó oldalak, kellően eltérő profillal.

Mi is sűrűn linkekljük az Animenewsnetwork oldalait. A talán legnépszerűbb portál elsősorban azoknak ajánlott, akik kedvenc animéikről szeretnének minél több érdekességhez jutni. Külön jó, hogy közvetlen hivatkozások vannak nemcsak a kapcsolódó animékhez, hanem mangákhoz is. Emellett bőséges hírforrás megjelenésekről, készülő sorozatokról.

Animenewsnetwork

Az Anime-Planet sokkal kisebb oldal, egyetlen előnye az 'ajánlások'. A regisztrált felhasználók ajánlhatnak hasonló stílusú animéket az adatbázisból, és ezek összesítve megjelennek az egyes animékhez tartozó adatlapon. Így nyerő azoknak, akiknek tetszett valamelyik anime, és azt a hangulatot szeretnék még visszakapni.

Anime-Planet

Az AniDB nemrég felfutott nagyobb site. Az Animecommenthez talán ez áll a legközelebb: regisztrált felhasználók értékeléseket írhatnak kedvenceikről, amelyek meg is jelennek a megfelelő oldalakon. Erős negatívum, hogy az oldal szerkezete teljességgel áttekinthetetlen, bár akad hozzá egy elég nehezen megtalálható Wiki-felület.

AniDB

AnimeNfo: kicsi felsorolásunk legigénytelenebb kinézetű portálja igazi rajongóknak: adatbázis mindenféle kiegészítő info-val: szinkronok, stb.

AnimeNFo

Az Animeacademy egy jópofának szánt, ízlésesen felépített lap. Alapvetően értékelésekre, kritikákra épül. Jópont, hogy az értékeléseknek megfelelően is lehet keresni. Ha valaki bízik a nemzetközi közönség értékelésében, jó kis ajánlatokat kaphat.

Animeacademy

Természetesen nem maradhat ki a válogatásból a Wikikpédia Anime-portálja. Bőséges és áttekinthető, minden szubjektivitást igyekszik mellőzni. Profi oldal rengeteg amatőrtől, több nyelven: román, francia, angol, katalán, stb. A felül látható lány-figura Wikipe-tan, a portál "jelképe".

A Wikipedia anime portálja

Lehet nézelődni, az ilyen portálokat gyakorlatilag lehetetlen végigolvasni. Gondoljatok bele, ebben azért az AnimeComment mégiscsak jobb...

Ahogy az a névből már sejthető, ez az anime az Onegai Teacher folytatása, méghozzá az átlagtól szokatlanul, teljes vállszélességgel, kölcsönözve minden háttérelemet és annak karaktereit is. Az alkotógárda bele nyúlt a jóba, ugyanis mindent át lehetett ültetni ebbe a filmbe ami eddig jó volt az előző szériánál.
A sztori két évvel lemaradva követi a Teacher történetét. A középpontban a lehetetlenül kék szemű Maiku, a 16 éves árva új életét látjuk, aki kemény munkájával kitört az intézetből és egyedül tartja fenn magát programozói megbízásokból. Az ő otthoni békéjét töri meg a két lány, akiknél, csakúgy mint Maikunál ott van egy-egy régi fénykép, amin a fiú és egy lány látható. Mivel mindegyiküknek ugyanolyan színű a szeme kialakul a patthelyzet, senki sem tudja, hogy ki a fotón szereplő másik lány, avagy ki is Maiku testvére, és amíg a testvér nem-testvér probléma teljesen körvonalazódik, mindkét lány reménytelenül beleszeret a fiúba, aki lassan bár, de ugyanolyan zavart helyzetbe esik mint ők.

Láthatóan ezúttal egy földhöz kötött szituációt akartak kialakítani a készítők, ennek köszönhetően a sorozatban nincsenek zavaróan irreális részletek. Az Onegai Twins indítása eddig a legjobbak közé tartozik azok közül amiket láttam, azonban már az indulás után beleütközött a cselekmény egy kemény hibába. A készítők túlzottan ki akarták hangsúlyozni a tényt, hogy vér szerinti kapcsolat lehet fenn a karakterek között, így gyakorlatilag a második résztől az ötödikig a fő téma nem más, mint a két lehetőség közötti teljesen hiábavaló agitáció, és azok folytonos felemlegetése. Nem tudom eldönteni, hogy ez inkább egy tanítófilm akar lenni arról, hogy testvéreknek mit nem szabad, vagy éppen egy elhúzott "fanservice" azoknak akik az ilyesfajta élvezeteket keresik. A film maga sem ad választ erre, mert a sorozat maga úgy ér véget, hogy kiderül, ki is Maiku testvére, de ez szinte semmit sem változtat azon, ahogy viselkednek egymással, és mindössze az ovában jut el odáig a sztori, hogy megkepjuk a tanmese végét arról, hogy élhet együtt valaki a testvérével és a szeretőjével, úgy hogy egyiket se bántsa, vagy szorítsa háttérbe. Az Onegai Teacherhez képest, ahol az alapok már a sorozat elején le voltak téve, ez erős hátralépés, egyféle provokáció a megszokások ellen, és mint ilyen, eléggé lealacsonyító a sorozatra nézve, mivel itt már erősebb gátakat ugranak át az írók, mint egy tanár-diák kapcsolat.
Az anime megvalósítása ennek ellenére nagyon megkapó, könnyed, összességében szólva, egy esős délutánon a karosszékből, kóla és chips mellé fogyasztható. Nem maradnak ki a kínos poénok, sem az általam mindig rácsodálkozással szemlélt, Japán, perverzitásról szóló poénok. Az animés sarkítások itt is megjelennek, úgy mint a lány aki nekiesik a fiúnak és, hogy-hogy nem, csókkal érkeznek a padlóra, csakhogy egy visszatérőt említsek.

A rajzolás az Onagai Teacherhez hasonlóan kellemes összhatású, azonban a reális hatással bíró színezést leváltották, az általában feketével rajzolt körvonalakat, és az arc több fontos részét, főként a szem körül, sötétkék és lila szinekkel pótolták, csakúgy ahogy az árnyékok is kaptak maguknak pink és lila közti tónusokat, egyértelműen erősítve ezzel az eszményi hatásvadászatot.
A zenék leginkább úgy tűntek fel, hogy rá kellett jönnöm, nem tudnám beazonosítani róluk az animét. Egyszerűen elmennek, mint teve a sivatagban, a szinkronról pedig nincs mit írni, mívesen kerekített szavakkal, ez az alkotás nem fog díjat nyerni egyik téren sem.

Bártan ajánlom mindenkinek, ugyanúgy, mint az Onegai Teachert, mert ez az anime teljes joggal viseli ugyanazt a nevet mint az elődje, mondhatni a lábnyomaiban lépdel. Aki látta azt is, annak lesz igazán teljes ez a sorozat, és az fog elmosolyodni, azokon a pillanatokon is amiken egy egyszeri animéző nem tudna.


Értékelés: 8,8

Linkek:
Wikipedia
Aoianime

Képzeljünk el egy kis városkát. Egy erdőkkel körülvett tó partján, idilli környezetben, mindentől, még az rohanó világtól is elzárva. Ha itt történik valami, még egy nap sem kell, hogy mindenki tudjon róla. Ennek a városkának a középiskolájába jár a középpontban levő kis csapat, akik iskola után is egymással lógva múlatják az időt, ami igen békésen, és persze lassan telik egy ilyen helyen. Ebbe a békébe lép bele az új tanítónő, a csinos és fiatal Mizuho, aki egyből a fiúk központi témájává válik, majd hirtelen ezt a fordulatot egy még nagyobb követi: az éjszaka folyamán az egész város szeme láttára köröz egy UFO a környék fölött. Mindenki felbojdul, sürög a média, és a két váratlan hírt egy újabb követi - a srácok számára - a kis csapat egyik tagja egy szó nélkül eltűnik, és csak másnap kerül elő. Az mindegyiküknek feltűnt, hogy valami történik, de csak Kei tudja pontosan mi is az...

Ez az anime végre bővelkedik komoly és valóban eltárolható mondanivalókkal, amit nem feltétlenül kell visszakonvertálni a való életre, és megfelelő mennyiségű a poénok száma is. Szerencsére a készítők nem ragaszkodtak kitérőkhöz, sem az idő, illetve az epizódszám húzásához, így végül egy igen kiegyensúlyozott animét kapunk, amiről érződik, hogy élvezték a készítését.
A képi világ nagyon őszinte, igaz ez talán nem a legjobb jellemző, de mindenképpen igaz. A testek realisztikusak, és szépek, végre látni igazi eltéréseket, nem mindenki uganarra az alapra készült, sem formailag, sem az arcokat tekintve, és még a hajakra is jutott idő, ami nálam plusz pont.
A zenék meglepően jók, és hangulatteremtők, némelyikük egyenesen szívdobbanásig hat. A film néhány tökéletesen megkomponált pillanatában gyomrunk szinte azonnal mocorogni  kezdhet, azonban az eredeti szinkron némely karakternél kissé eltér az ideáltól, főleg Kei részéről, akinél túlzottan kisfiús hatást értek el, habár ugye ennek is sejtjük az okát, lévén ő a központi kapcsolat kisfiúja.

Őszintén, egy őszinte animéről, ez volt a mottó amihez próbáltam tartani magamat a kritikában. Akit ez elijesztett, annak meg kell jegyezzem, hogy az általam kiemelt dolgok egyáltalán nem lebegnek ennyire a felszínen, az én tevékenykedésem célja az volt, hogy egy rendhagyó filmet olyan oldalról írjak le amit szinte sehol máshol nem lehet megtalálni ennyire koncentráltan.
Mégis, a témák és belefoglalt mondanivaló miatt, van egy korhatár, ami kell ahhoz, hogy a néző felérje ésszel mit is lát, de ez nem vészes. Saját véleményem az, hogy mindenki aki volt középiskolás, vagy éppen átéli ezt a kort, érdemes belekezdenie a sorozatba, mert pár szép emléket, avagy élményt láthat újra.


Értékelés: 9,6

Linkek:
Wikipedia
Aoianime

Mindannyiunkban ott rejlik egy lehetőség, egy kívánság, amit, ha úgy éljük életünk, ahogy azt lehetne, nem a könnyebbik oldalon, nem menekülve a feladatok és problémáink elől, teljesülhet egy kívánságunk. Egy kívánság, ami születésünktől fogva a miénk. Azok adják nekünk akik az időn és téren túlról vigyázzák lépéseinket, figyelik porszemnyi életünket, és szeretik, óvják azokat akik tiszta szívvel élnek...

"Tudom, hogy a film nem más, nem több, mint egy csodás mozi, hogy nem lépnek ki a tükörből istennők, hogy jelenlétükkel fenekestül fordítsák fel az életünket. De hinni attól még akarok bennük, csakúgy ahogy sok másban is. Ennyit változtam azóta, hogy láttam a mozit."

Új év, új hallgatók, új lehetőségek a Motor Klub számára. Úgy tűnik minden rendben megy, és végre egyszer a Nekumi főiskola híresen rendhagyó klubja is népszerű az újak körében, köszönhető ez Keeichinek és Belldandynak, akik összeszokott párként jelennek meg a nyitányon. Nem csoda, hisz ez már a második évük együtt, az idilli környezetben. Azonban, ahogy az várható volt, a Motor Club mégis csak a Motor Club marad, és a nagy lelkesedésből nem marad semmi, csak pár izgatott, avagy - érthető módon - megijedt új tag. De a béke, avagy a játszadozás a sztori "földi" szálaival már itt abbamarad, és feltűnik valaki, akit Belldandy úgy üdvözöl, ahogy Keeichi sem sokszor, és mintegy varázsütésre, nem csak Belldandy, minden végletesen összeomlik, mint a dominók, amiket egy láthatatlan kéz rakott a helyükre, és olyan történet rajzolódik ki a szemünk előtt, ami egyszerűen fájdalmasabb már nem is lehetne.

Hasonlóan a sorozathoz és az ovákhoz, a mozifilm is gyönyörű üzenetet közvetít, de azoktól eltérően, mindazon érzéseket, amiket a több epizódos kiadások részletekben adagoltak belénk, ez a film egyben, egy hatalmas pozitív-energia túladagolásban produkálja. A filmnek érezhető hatása és utóhatása a gyomrunk gumilabdaként való hancúrozása hasüregünkben, továbbá az izgatott szorongás, egésztestes borzongás, és arra hajlamosaknál az ölelésre való hajlam szignifikáns megnövekedése. Kíváncsi vagyok, hogy ezek a tünetek rákerültek-e a DVD kiadás hátsó oldalára, a szokásos apróbetűs szekcióban, mert a helyük az határozottan ott van.
Ez volt az az anime ami végre teljesen és hibátlanul tükrözte mindazt amit az Ah! My Goddessben szeretünk. A mindvégig kitartó szerelem, a szeretet, az egyedüllét és a fájó döntések kellő harmóniája olyan sztorit varázsolt elénk, ami mellett egyszerűen nem lehet elmenni. A készítők tudták mit akarnak alkotni, ami főként azon látszik, hogy minden, a többi Ah! My Goddess animében eltúlzott vagy hangulatromboló elem hiányzik ebből a moziból. Nem tudunk unatkozni, és nem lehet levenni a szemünket a képernyőről, mert ez a film minden pillanatot használ, hogy a végső katarzisban tényleg extázisba essünk attól amit látunk.
Az animáció minősége a legszebbek közé tartozik, amit valaha láttam animék között. Nincsenek elnagyolt részletek, sem túlzó vagy puritán színezések, míg az effektek egyszerűen csodásak, és harmonizálnak az egész képi világgal. Az emberábrázolások még a jóval ezután készült animéket is lekörözik, a mozgás pedig dinamikus és realisztikus.
A zenékről pedig szót sem merek ejteni. A "szokott" kiválóan illő opening és ending mellé mintegy végső, halálos kombó, a gyönyörűen megkomponált angyali kórusének teljesen, hátszőrzetet felborzoló módon zárja le az elmét és végzi be a teljes hipnózist, ami valószínűleg hosszú ideig nyomot hagy minden bámulón.

Hogy említsek negatívumot is, a kezdés nekem kissé furcsácskára sikerült, pontosabban az a része, amikor a holdon levő "börtön" rácsai a Földi gravitációt megszégyenítően zuhantak a mélybe és vertek porfelhőt.

Ez az anime tényleg ennyire jól sikerült? - kérdezhetné bárki látva ezt a nevetséges szőrszálhasogatást.
Igen.


Értékelés: 10

Linkek:
Wikipedia
ANN