Ahogy az a névből már sejthető, ez az anime az Onegai Teacher folytatása, méghozzá az átlagtól szokatlanul, teljes vállszélességgel, kölcsönözve minden háttérelemet és annak karaktereit is. Az alkotógárda bele nyúlt a jóba, ugyanis mindent át lehetett ültetni ebbe a filmbe ami eddig jó volt az előző szériánál.
A sztori két évvel lemaradva követi a Teacher történetét. A középpontban a lehetetlenül kék szemű Maiku, a 16 éves árva új életét látjuk, aki kemény munkájával kitört az intézetből és egyedül tartja fenn magát programozói megbízásokból. Az ő otthoni békéjét töri meg a két lány, akiknél, csakúgy mint Maikunál ott van egy-egy régi fénykép, amin a fiú és egy lány látható. Mivel mindegyiküknek ugyanolyan színű a szeme kialakul a patthelyzet, senki sem tudja, hogy ki a fotón szereplő másik lány, avagy ki is Maiku testvére, és amíg a testvér nem-testvér probléma teljesen körvonalazódik, mindkét lány reménytelenül beleszeret a fiúba, aki lassan bár, de ugyanolyan zavart helyzetbe esik mint ők.

Láthatóan ezúttal egy földhöz kötött szituációt akartak kialakítani a készítők, ennek köszönhetően a sorozatban nincsenek zavaróan irreális részletek. Az Onegai Twins indítása eddig a legjobbak közé tartozik azok közül amiket láttam, azonban már az indulás után beleütközött a cselekmény egy kemény hibába. A készítők túlzottan ki akarták hangsúlyozni a tényt, hogy vér szerinti kapcsolat lehet fenn a karakterek között, így gyakorlatilag a második résztől az ötödikig a fő téma nem más, mint a két lehetőség közötti teljesen hiábavaló agitáció, és azok folytonos felemlegetése. Nem tudom eldönteni, hogy ez inkább egy tanítófilm akar lenni arról, hogy testvéreknek mit nem szabad, vagy éppen egy elhúzott "fanservice" azoknak akik az ilyesfajta élvezeteket keresik. A film maga sem ad választ erre, mert a sorozat maga úgy ér véget, hogy kiderül, ki is Maiku testvére, de ez szinte semmit sem változtat azon, ahogy viselkednek egymással, és mindössze az ovában jut el odáig a sztori, hogy megkepjuk a tanmese végét arról, hogy élhet együtt valaki a testvérével és a szeretőjével, úgy hogy egyiket se bántsa, vagy szorítsa háttérbe. Az Onegai Teacherhez képest, ahol az alapok már a sorozat elején le voltak téve, ez erős hátralépés, egyféle provokáció a megszokások ellen, és mint ilyen, eléggé lealacsonyító a sorozatra nézve, mivel itt már erősebb gátakat ugranak át az írók, mint egy tanár-diák kapcsolat.
Az anime megvalósítása ennek ellenére nagyon megkapó, könnyed, összességében szólva, egy esős délutánon a karosszékből, kóla és chips mellé fogyasztható. Nem maradnak ki a kínos poénok, sem az általam mindig rácsodálkozással szemlélt, Japán, perverzitásról szóló poénok. Az animés sarkítások itt is megjelennek, úgy mint a lány aki nekiesik a fiúnak és, hogy-hogy nem, csókkal érkeznek a padlóra, csakhogy egy visszatérőt említsek.

A rajzolás az Onagai Teacherhez hasonlóan kellemes összhatású, azonban a reális hatással bíró színezést leváltották, az általában feketével rajzolt körvonalakat, és az arc több fontos részét, főként a szem körül, sötétkék és lila szinekkel pótolták, csakúgy ahogy az árnyékok is kaptak maguknak pink és lila közti tónusokat, egyértelműen erősítve ezzel az eszményi hatásvadászatot.
A zenék leginkább úgy tűntek fel, hogy rá kellett jönnöm, nem tudnám beazonosítani róluk az animét. Egyszerűen elmennek, mint teve a sivatagban, a szinkronról pedig nincs mit írni, mívesen kerekített szavakkal, ez az alkotás nem fog díjat nyerni egyik téren sem.

Bártan ajánlom mindenkinek, ugyanúgy, mint az Onegai Teachert, mert ez az anime teljes joggal viseli ugyanazt a nevet mint az elődje, mondhatni a lábnyomaiban lépdel. Aki látta azt is, annak lesz igazán teljes ez a sorozat, és az fog elmosolyodni, azokon a pillanatokon is amiken egy egyszeri animéző nem tudna.


Értékelés: 8,8

Linkek:
Wikipedia
Aoianime