Sok-sok tiszteletteljes virtuális kalapemeléssel tartozom még azoknak az embereknek, akik gondoskodnak arról, hogy meglegyen a napi betevő igényes animénk, és itt elsősorban nem is a fansubolókra gondolok - pedig ők is megérdemelnének nem is egy bejegyzést - hanem a rajzfilmek készítőire. Az egyik olyan sorozat, amiben szinte folyamatosan leesett állal bámultam, hogy mekkora mértékű háttérmunkát fektettek bele, az a Kaleido Star. Hogy csak az egyszerűbbekkel kezdjem: a történet nagy része az USÁban játszódik, és emellett még pár más helyszínen pl. Európában, ezeket teljesen hihetően, részletesen és karakteresen rajzolták meg, ami azért szerintem egy szokásos japán kisvároshoz képest nem kis feladat. Mivel Sora, a főszereplő, a Kaleido Stage nevű nagyhírű cirkuszban szeretne fellépni akrobataként, az egész anime élvezhetősége áll vagy bukik a megjelenített előadások minőségén, és ebben sem okoz csalódást; tippem szerint nem kisebb meló lehetett ezeket filmre vinni, mintha magát az előadást kellett volna megszervezni a koreográfiától kezdve a látványon át a díszletekig. Vannak olyan sorozatok, ahol a szereplők felismerését nagyban segíti, hogy folyamatosan ugyanabban a ruhában flangálnak... ekkora melléfogást nem engedhettek meg maguknak a Kaleido Star készítői, gyakorlatilag mindenki mindíg más ruhákban, jelmezekben tűnik fel, amiket, mondanom sem kell, szinte divattervezői minőséggel terveztek meg.
Ugyan igazi cirkuszban elég régen voltam, és nem mondhatnám, hogy különösebb rajongója lennék, az akrobaták mutatványai láttán én is, mint szerintem mindenki, visszafolytom a lélegzetem, és vicces módon ugyanezt az érzést, a teljes beleélést, amikor a néző jobban izgul mint az előadó ott fent több méter magasságban védőháló nélkül, teljesen előhozza a Kaleido Star is. Annyira reálisra sikerült, hogy néha még azon is elgondolkodtam egy pillanatig, hogy "hűű ezt meg hogy csinálták", azután szólalt csak meg az agyam reálisabb fele: "hülye, csak rajzolva van". Persze erre a készítők kicsit rá is játszottak, és megrajzoltak pár olyan jelenetet ami a valóságban nem kivitelezhető, de én ezt nem rónám fel negatívumként a sorozatban.
Az anime egyébként teljesen a sport sorozatok kelléktárából építkezik a kemény munka - sok gyakorlás, és eléred amit szeretnél vonalon, rengeteg vicces jelenettel, de bepillanthatunk azért az előadók közti rivalizálásokba is, amit Sora mindíg kicsit naívan, de rengeteg jóindulattal, pozitív értékrenddel kezel, és pont ezért ajánlható kisebbeknek is, mert jobb emberré tesz. Rengeteget áradoztam már a kidolgozottságról, ebből kitalálható, hogy a rajzok általában is nagyon szépek, és a zenére, szinkronra sem lehet panasz. Kuriózumként megemlíteném, hogy a sorozat első pár része közt bújt el az anime-történelem szerintem eddigi legjobb sírós-hang-szinkronja, ez annyira kiemelkedik még a Kaleido Star általában is jó színvonalából, hogy rögtön vagy háromszor megnéztem, mert nem akartam elhinni. Nem tudom mi történhetett Hirohashi Ryou-val, Sora seiyuu-jával, de hogy nagyon beleélte magát az biztos.
Negatívumokat megint csak magamat megerőszakolva tudnék felsorolni, leginkább annyit, hogy célközönség tekintetében a Kaleido Star nem elég univerzális, a kicsiknek, a cirkusz vagy sportrajongóknak fog leginkább tetszeni, egyszóval megmarad a műfaj határain belül. Nem feszegeti a világegyetem nagy rejtelmeit, vagy komolyabb emberi problémákat, így a súlyosabb témák kedvelőinek nem tudom ajánlani.

Értékelés: 9.1

Linkek:
ANN:
http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Aoianime:
http://www.aoianime.hu/