Meredten nézett ki az ablakon, gondolatai a mérhetetlenül fájdmas mélységbe rántották, amelyből nincs kiút. A piszkos-sárga tapéta helyenként már levált a falról, hasonlóképp, mint ahogy egykori életének díszes cukormáza is lemállott  maga mögött hagyva ezt az őrült, bizarr, torz valóságot.

A lerobbant londoni lakás a külváros egyik elhagyatott negyedében állt. A késő délutáni szürkületben lassan leszálló köd bebújt az árkádok alá, végigkúszott a falak tövében mindent tejes fehérséggel vonva be. A lány az ágyon gubbasztott, nemrég ébredt fel. Úgy érezte, hogy lassan minden ereje elhagyja. Kisírt szemei újra könnybelábadtak, amint tudata ismét kitisztult a 3 napi folyamatos alvás után. Nem tudott erőt venni magán, csak bámult ki a mindent felfaló ködbe és az azt követő alkonyba, közben csorogtak a könnyei. Néha keservessen zokogni kezdett, ez mégjobban felemésztette a maradék erejét is.

-Saya! Felébredtél? Jól vagy? – hallatszott egy lágy, ámde kemény hang a szoba ajtaja felől. A lány nem akart válaszolni, minden amire szüksége van, az az, hogy békén hagyják.

-Semmi bajom, de kérlek hagyjál.

-Már egy hete nem ettél rendessen. Hoztam ennivalót. – próbálkozott a férfi, de nem hallott választ. -Leteszem az ajtó elé. Kérlek, egyél. Most elmegyek egy rövid időre. Ha kellek, csak mondd ki a nevem – ám erre sem érkezett válasz. A tálcát az étellel a földre akarta letenni, de látta, hogy minden irányba csupa kosz a padló, ezért a szemközti komód mellett döntött. Ha kinyitja az ajtót, pont rá lát majd. Felegyenesedett és megindult a lefele a lépcsőn.

-----

-Nankurunaisa ? – riadt fel Saya. Furcsa álma volt, drága öccsét és apját látta, amint lassan távolodnak tőle az Okinawai tengerparton. Próbált utánnuk futni, hogy megállítsa , hogy megölelhesse őket, de csak egyhelyben futott, kiáltásait pedig nem hallották. Viszont ott állt mögötte valaki.

-Még erre sem vagy képes? Milyen kétszínű vagy! Megígérted, hogy megvéded őket, erre tessék, az egyik már meg is halt! – a háta mögé nézve egy hosszú hajú árnyat látott. -Nővérkém. Annyira szánalmas vagy! Miért ragaszkodsz ennyire hozzájuk? – szólt ismét  az árny, majd hangossan felnevetett. – Nem tehetsz semmit, mert nem akarsz tenni semmit. Mert nem vagy képes rá! Micsoda igazságtalanság, hogy Joel téged tartott maga mellett és nem engem... De én bosszút álltam. Hahahaha....! Hála neked.... hiszen te engedtél ki....

-Diva! – mondta ki a nevet először tagoltan, ahogy átvillant rajta a felismerés, hogy ki az ki gúnyolódik rajta, majd elöntötte a kétségbeesés.

-Én nem ezt kartam!  - mentegetőzött Saya, majd térdre rogyott. – Én nem... én csak...én csak... jót akartam.

-Jót? Nővérkém, te bármit teszel is, csak rosszat hozol másokra. Vegyük pédául szegény Hajit... Te, elkényesztett kis fruska, a te hibádból zuhant le és halt meg! Persze neked semmi se szent, örök kárhozatra ítélted, magad mellé láncoltad. Nem is tudom, hogy miért engem hívtok szörnyetegnek, mikor rád jobban illik ez a jelző!

-Halgass el! Kérlek, halgass el! – zokogott.

-Mit csinálsz? – zengett egy ismerős hang, de ez nem Diváé volt. – Miért nem harcolsz?

-Kai! – tört fel Sayaból a sóhaj. – Nem tudok! Nem vagyok képes rá!

-Kelj fel! – lépett közel hozzá a fiú, majd karjánál fogva felrántotta a földről és magához ölelte.

-Ó, Kai, mindent tönkre tettem! Már nem tudom többé, hogy ki vagyok , hogy mit tegyek.

-Hát elfelejtetted? Nankurunaisa! Ez mindig visszavezet hozzánk. Apához , Rikuhoz és hozzám.

-Kai! – nézett fel fivérére. – Olyan távolinak tűnik minden... Olyan bizonytalannak...

-Kedves nővérem, hát nem emlékszel? Semmi sem lehetetlen, és minden bajon túljutsz majd. De ez küzdelem  és persze áldozatok nélkül nem megy. Apa és Riku is így kivánná. Ha nem jutsz túl magadon, akkor a saját létezésed bizonytalansága fog megölni.

-Nankurunaisa?

-Igen. Nankurunaisa.

Úgy tűnik, Miyazaki a Nauszika és a Laputa után rövid időre nyugalmasabb vizekre evezett. Ennek bizonyítéka a Totoro után egy évvel, 1989-ben megjelent Kiki, a boszorkányfutár is.
A fiatal boszorkányok 13 éves korukban elhagyják a szülői házat, hogy egy évig tanoncként egy másik városban próbáljanak szerencsét. Kiki az óceánpartra vágyik, egy nagyvárosba, így egy szépnek ígérkező estén felpakolja apja öreg rádióját és fekete macskáját, Jijit, és útnak indul. Meg is találja álmai városát, ám a beilleszkedés nehéz: úgy tűnik, az emberek nem látják szívesen a kis boszorkányt, és Kikit is kételyek és félelmek gyötrik. Végül egy kedves asszony, Osono befogadja magához, ha a kislány cserébe besegít a pékségben, amit férjével közösen működtet. Mivel Kiki a repüléshez ért a legjobban, elhatározza, hogy csomagszállító futárszolgálatot indít. Ekkor kezdődnek az igazi kalandok, és tanúi lehetünk mindannak a bizonytalanságnak, kétkedésnek, de az új barátságoknak és örömöknek is, amelyek a felnőtté válás rögös útját végigkísérik.
Az újabb Miyazaki- mű témája tehát ezúttal egy 13 éves lány elindulása azon az úton, amelynek végén felnőtté érik. Láthatjuk, hogy az eleinte lelkes Kiki milyen könnyen elbizonytalanodik és hitét veszti, amit talán a fekete cica állandó kételyei és szkepticizmusa fejez ki a legjobban. Aztán ahogy Kiki egyre inkább beletanul a munkába, megszokja az egyedüllétet és elmúlik a magánya, Jiji is elnémul.
A másik érdekes szereplő Tombo, a kedves, de olykor csipkelődő fiú, aki él-hal a repülésért, a repülőgépekért, és mindenáron Kiki bizalmába szeretne férkőzni. Ha engem kérdeztek, én valahogy így tudnám elképzelni a fiatal Miyazakit, amint bámul mindent, ami az égen száll, és bicikliből fabrikál magának repülőgépet.
Az idő előrehaladtával a grafika animéről animére egyre szebb lesz, de szerencsére megtartja azokat a stílusjegyeket, és kedves karaktereket, amikért annyian imádják a Ghibli stúdió alapítójának munkáit. Különösen jól sikerült az óceán partján elterülő városóriás megrajzolása: olyan európai települések építészeti stílusából merített ihletet, mint Párizs, Stockholm, vagy más svéd, dán és ír városok.
A sztori ezúttal nem saját: Kadono Eiko azonos című regénye alapján készült, bár a történetet Miyazaki erősen átdolgozta, amivel kivívta az írónő nemtetszését. Az eredetileg epizodikus történetet ahhoz, hogy a vásznon is kerek egészet adjon, Miyazaki új részletekkel és történésekkel gyarapította, valamint a saját szája íze szerint formálta. Nem ismerem az eredetit, de szerintem a végeredmény magáért beszél, aki szereti Miyazaki békésebb műveit, annak ez az anime is kellemes kikapcsolódást és időtöltést fog nyújtani.

 Értékelés: 7,8

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

Japán címén a Kimi Aruji de Shinjutsi ga Ore de, a kezdő anime abban a kritikasorozatban, amit Public Kihikomori kollega már jó előre bereklámozott. A japán jelenség (habár csak egy a sok közül), a vérfertőző kapcsolatokról szóló anime és mangaalkotások szinte már külön tematikai besorolást érdemlő kategóriája kerül górcső alá, így a kritikák mellé ezúttal cseppenként kerülni fog mindabból, amit a téma kutatása során sikerült tapasztalnom, illetve nem maradhat ki mindaz, ami vélemény formájában szárad majd a lelkemen. Előre szólhatok, az én véleményeim általában sok szót hagynak maguk után.
Kezdjünk hát neki...

Ez az anime még talán a legkevésbé tartozik az ideillők közé, hiszen magát a vérfertőző kapcsolatot mint szimpla tényt kezeli, és ez a szál nem is vesz ki sokat a történetből. Ettől lesz számomra őszinte, és cseppet sem orrbamászó. A stílus nem engedi meg nekünk a gondolkodást, és csak a sokkolás a célja, illetve a társadalom jelenlegi állapotának görbített nagyító alá vétele. Ha valahol lehet igazán mélyenszántó gondolatokat szülni, az majd később lesz.
Addig is, ha mindenképpen a társadalomtudományoz akarok nyúlni, maga a megjelenő kapcsolat két, meglehetősen eltérő Japán viselkedésformából tevődik össze. Az egyik a ma is tapasztalható 'kawaii' kultúra, amikor a cukiság kifizetődő, és nagyon is vonzó, aminek lehet élni, a másik pedig egy mára igen ritkán jelenlévő hagyomány, még a régi Japán idejéből. Ez a hagyomány, tudományosan magyarázva nem más, mint a család összetartásának, és a  családban lefektetett szerepek tudatalatti biztosításának módja. A múlt század közepén még bevett szokás volt ugyanis, hogy az apa halála esetén a családfővé váló fiú átvette a szerepét, és lánytestvérét asszonyaként kezelte tovább, hogy a köztük a családban levő egyenlő viszonyt megszüntesse.
Ha jól megfigyeljük az animét, akkor egyértelművé válik, hogy a két idősebb nővér ténylegesen egyenrangú lehetne (ezt bizonyítja még a tény, hogy mindketten pénzkeresők), amennyiben az idősebbik elfogadná a fiatalabbat, ehelyett ő játékként, és eszközként tekint rá, hogy megmaradjon "A Nővér" szerepében.

Háttéranyagok:
Lloyd Demause: The Universality of Incest
The Journal of Psychohistory, Fall 1991, Vol. 19, No. 2

A téma következő írása
 

Amikor befejeztem az első részt, úgy éreztem magam, mint a tévénéző, aki elől elváltották a csatornát, pont amikor belemelegedett volna a filmbe, amit néz. A fejemben egy darabig még ott maradt a kérdés:

Ez mi?

Paródia. Hamar kiderült ez is, és a kételyeim oszlani kezdtek, de ott volt bennem a kisgyerek is, aki félt, hogy elveszik tőle a játékát, amint elkezdtem aggódni, hogy a sorozat nem lesz eléggé hárem, illetve nem kapja meg azt az ecchi-mennyiséget, amiért örömmel vettem bele a megnézendő animék listájába. Nos, szerencsére ezt sem sokáig kellett, hiszen elég hamar olyan minőségű fanszervízt is kaptam az arcomba, hogy később úgy éreztem, például a kis vörös hajú szolgálólányt meglátva, hogy egy jellegzetes latin pornófilmből lépett elénk. Mi több, nem is kellett sok, úgy kezdtem érezni, hogy azokat a filmeket akár a házban is forgathatták volna...

Teljesen más téma, de feltétlenül pozitívum, hogy a film esetében nem kell figyelni a klisékre. Főleg mivel, hogy azokra épít. Igaz, hogy pár klisé határozottan hentai eredetű, de egye fene, a komikum így is ütős, az arzenál sok sok jelentős animét jegyez, jól párosítva a helyzeteket az importált motívumokkal. Emellé a komikum fő forrása természetesen főhősünk, aki minden elképzelhető helyzeti poénon átesik avagy átrepítik, ami a paródiák tárgyait jellemzi, illetve gyarkran szinte direkt mihozzánk beszél, és kér soha-meg-nem-érkező segítséget. Mi meg röhögünk rajta.
Aztán pedig akár örömködhetünk, mert vannak apró kis romantikus pillanatok, és sírhatunk, mert itt is eljön a pillanat, amikor a dolgok komolyba fordulnak, és a klisépanel egy sávon elénk rakja a drámai végkifejletet.

Hogy-hogy nem, azért ebbe is bele tudtak tuszakolni egy kis fanszervízt és még több poént. Ezek a Japánok tudnak valamit. Az pedig teljesen más kérdés, hogy ebből Japánon kívül csak éhenhalni lehetne tisztességesen...

Az anime rajzolás tekintetében hozza az átlagot, illetve azt, amit egy komikumra koncentráló sorozattól várunk. A chibik és a gyerekrajzok gyakoriak, a poénért mindent. Kivéve persze egy dolgot: a fanszervízt, merthogy abból van bőven ugyebár, és nem is utolsó minőségben...
A hangzás tekintetében szintén van mit említeni, mégpedig abban a tekintetben, amiben a Golden Boyt is érdemesnek találtam anno, a hangokat adó szinkronszínészek előtt ismét, és már sokadjára megelmelem a kalapomat. Remélem elér hozzájuk, mert az a mennyiségű levegő, amit kiordibáltak magukból, nem maradhat köszönet nélkül. Érthető miért is ők a világ egyik legjobb szinkronnemzete.

És persze az ilyenkor szokásos kis privát ajánló... Tulajdonképpen nem ajánlom senkinek. Ne nézzétek meg. Túl elborult. Nevetni lehet rajta, de akkor is.

'Zettai muri!'

Értékelés: 9,8

Linkek:
Wikipedia
Aoianime

Sziasztok!

Mivel még mi, a blog szerzői sem találkoztunk még személyesen, július 4-én pénteken tartunk egy kisebb találkozót Budapesten. A program kétféle lehet:

- Jó idő esetén találkozó a Blahán, a kútnál 13:00-kor. Innen a Filozófusok kertjébe megyünk tovább. Kaját, piát mindenki hozzon magával, és ott majd szétosztjuk. Nem készülünk semmi különösebb programmal, de ha van jó ötleted, szívesen látjuk.

- Rossz idő esetén elmarad a a tali (eső, jégeső, cunami).

Várunk Titeket szeretettel:

Az AnimeComment csapata

Ha unatkoztok, és még az AnimeComment is lapos, akkor itt van két másik blog:

Japán csajok minden nap:

Ehhez most mit fűzzek hozzá? Primitív, egyszerű és hatásos. Szóval tetszik.

Japán hülyeségek:

Mintha csak kitalálták volna, mi hiányzott a mi blogunkról. Dizájn center és mindenféle baromságok ömlesztve a felkelő Nap az anime hazájából.

A következő Miyazaki- anime a sorban az 1988-as Totoro – A varázserdő titka. Egy mindenféle rejtett utalástól és mögöttes tartalomtól mentes, imádnivalóan aranyos gyerekmesének lehetünk részesei, ha rászánunk erre a műre másfél órát.
A történet főszereplője a 11 éves Satsuki és 4 éves húga, Mei. A kislányok édesapjukkal a zajos Tokióból egy új házba költöznek az erdő mellé. A költözésnek szomorú oka van: édesanyjuk súlyos beteg, már rég nem jöhetett haza a kórházból, és az ő számára szeretnének ideális körülményeket teremteni majdani hazatérte után. Mei élvezi az új helyzetet, napközben az udvaron játszik, vagy a fák közt barangol, és összebarátkozik annak védőszellemeivel, a szőrmók totorokkal. A különös varázslények nem mutatják meg magukat akárkinek, a felnőttek előtt például láthatatlanok. Satsuki is ég a vágytól, hogy találkozhasson a furcsa szerzetekkel, és a szerencse mellé pártol: a legnagyobb totoro egy nap megáll mellette a buszváróban, elviszi az édesapja esernyőjét, felszáll egy macska alakú buszra, előtte azonban búcsúzóul még néhány elültethető magot ad ajándékba.
A Totoro igazából nem szól semmi különlegesről: bemutat egy ideális kis családot, a segítőkész szomszédokat és kiemel egy rövid időszakot életükből. Nincs harc, akció, megoldandó probléma – bár az édesanya elvesztésétől való félelem beárnyékolja a gyerekek boldogságát, a történet végére ez a veszély is elhárulni látszik. A természet tisztelete itt is megjelenik, de nem a korábbi példázat- stílusban, hanem a szereplők viselkedésében, természetszeretetében köszön vissza.
A seiyuuk igazán kitettek magukért: a két kislány viháncolását, sikítozását, kiabálását a lehető leghitelesebben sikerült visszaadni. A grafika a Miyazakitól megszokott színvonalat hozza, bár az öreg nagyinak kivételesen nincs kampós orra. Nagyon vicces volt, hogy egyes szereplők mennyire nagyra tudják tátani a szájukat, és Mei igazán aranyosra sikerült.
Ezt az animét a lehető legnyugodtabb szívvel ajánlom a legkisebbek figyelmébe, biztos vagyok benne, hogy érteni és szeretni fogják. Az idősebbek pedig igyekezzenek gyerekszemmel nézni, különben könnyen abba a hibába eshetnek, hogy irreálisnak titulálva a mesét apróságokon kezdenek kötekedni.
És hogy vajon csak a két kislány élénk képzeletéből léptek elő a koromcicák, a totorok és a macskabusz, vagy tényleg léteznek csodák és varázslények? Úgy gondolom, ezt döntse el mindenki saját maga.

Értékelés:10

Linkek:
Wikipedia
Aoianime

Az Inuyasha kétségtelenül az elmúlt évek egyik siker- animéjének számít hazánkban. Ezt mutatja az a tény is, hogy több tévécsatorna vetítette, szinkron készült hozzá (hogy milyen, arról ne vitatkozzunk), sőt elkezdték kiadni DVD-n is. Nézzük hát meg egy kicsit közelebbről, hogy mi tette ilyen sikeressé ezt a sorozatot!
Az alaptörténetet valószínűleg sokaknak nem kell bemutatni: Higurashi Kagome átlagos japán diáklány, akinek családja egy ősi szentélyt gondoz. Egy nap Kagomét egy rejtélyes démon berántja a szentély kútjába és egy számára eddig ismeretlen világban köt ki: a feudális japánban, ahol még léteztek és az emberekkel együtt éltek az ősi sintó vallás istenei és szellemei. Az első élőlény, akivel Kagome találkozik, egy alvó félszellem, Inuyasha, akit 50 évvel ezelőtt egy átokkal egy fához szegeztek. Miután a lány feloldja az átkot, kiderül, hogy eddig testében lapult a nagyhatalmú Négy Lélek Ékköve, amely birtokosának végtelen hatalmat adhat. Az ékkő azonban egy szerencsétlen baleset folytán összetörik és darabjai szétszóródnak a vidéken, így hőseink kénytelenek együtt útra kelni, hogy a gonosz lények előtt gyűjtsék össze az ékkőszilánkokat.
A történet a mostanában divatossá vált módszerrel operál: a shounen és shoujo határain ingadozik, így mindkét nem képviselőinek érdeklődését képes felkelteni. Láthatunk vérremenő élet- halál harcokat, izgulhatunk megannyi kibontakozó és egy múltban gyökerező szerelem sorsáért, vannak aranyos pici szeretnivaló vagy éppen vicces figurák, szép fiúk és szép lányok. A sok különböző erősségű, stílusú és motivációjú ellenfél változatossá teszi a történetet és a harcokat (személyes kedvencem a Shichinintai ellen folytatott nagyszabású küzdelem), és közben kellemes kikapcsolódást és szép perceket nyújthatnak a romantikus vagy épp humoros epizódok.
Véleményem szerint viszont az Inuyasha nagy hibája, hogy túl hosszú. Ez elsősorban azért baj, mivel (talán még mindig futó mangáról lévén szó) a készítők kénytelenek voltak jó néhány filler- epizódot beiktatni a sztoriba, ami valljuk be, az esetek nagy többségében a minőség rovására megy. Az eleinte izgalmas sztori helyenként át- átcsap végtelen rétestésztába, én bevallom, a vége felé már sokszor úgy voltam, hogy „csak gyűrjük, már nincs messze a vége”. Ezen kívül a századik rész felett már az idők kezdete óta egy helyben toporgó és semerre sem haladó szerelmi kapcsolatoktól is felállhat a jóérzésű néző hátán a szőr.
Minden hibája ellenére azonban Inuyasha kalandjai tagadhatatlanul képesek arra, hogy lekössék a fiatalabb tinikorosztályt, és kellemes szórakozást nyújtsanak nekik, vagy a hasonló történeteket kedvelő idősebb társaiknak.

Értékelés:7.8

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime