Nem, ez nem az a bejegyzés lesz, amiben az ikszedik animés MMORPG fog bemutatásra kerülni, és sajna ez a bejegyzés még csak nagyon szofisztikált sem lesz; azt hiszem a téma és a kategória visszafogta az agyamat. Amit viszont hoztam, az egy rövidebb szódobálás az RPG-k és az animék kapcsolatáról, illetve megint egy pár sor az RPG-k és az animék kapcsolatáról.
Azok kedvéért, akik nem tudnák mik is az RPG-ként rövidített szavak (mert jóval többen vannak, mint hinnék), az első esetben a rövidítés a rote-playing game, a másodikban pedig a role-playing game angol kifejezésekhez kapcsolódnak.

A rote-playing game és az anime egy általános párosítás, aminek az eredménye mindig a napjainkban, bizonyos korosztályokban, teljesen általános internetes közösségi játékok egy speciális vállfajaként jelenik meg. Ezek a játékok két fontos dolgon alapszanak, természetesen az első az anime, mint stílus, és mint megannyi fangörl fiatal rajongásának tárgya, a másik pedig az anime-kult interneten való központosulása. Ezt a kettő pontot, és az online játékok térnyerését összeadva jutunk el abba a mai helyzetbe, hogy pár perc keresgéléssel tucatnyi online anime játékot találhatunk, egyszerű letölthetőséggel, sablonsztorival, cuki reklámképekkel, amik aztán elvisznek bennünket egy néha akadozó, kicsit alulgrafikált, környezetszegény szerverre, ahol aztán egy kicsit kockás, kicsit hibás anatómiájú, de legalább bugyivillogtató nagyjából anime karaktert személyesíthetünk meg. Különös módon ezekben a játékokban nincsen a kinézet választásnál például kövérítés (kivéve a plüsszerű karaktert, ami egyébként kuma meg kawaii~), normális frizurát nem lehet választani, ugyanúgy, ahogy normális ruhák sincsenek túl sűrűn.
Ezekben a játékokban tehát a játékosok dolga nem más, mint előre elkészített feladatok megoldása. Ezek során általában össze kell gyűjteni pár elrabolt/elvesztett dolgot a megbízónak, vagy le kell vadászni neki pár állatot/ellent. Ezekhez mindhez ugyanaz a megoldás vezet: a karaktert el kell juttatni a megfelelő területre, és megfelelő mennyiségű és hevességű kattintás után megszerezhetjük a feladathoz kellő tárgyakat/öléseket. Emellett az anime rpg kínál még egyéb lehetőségeket is. Ezek gyakorlatilag megegyeznek a chattel, annyi különbséggel, hogy itt lehet a virtuális életre kivetített énünkkel affektálni a mondandónkhoz.
Rote-playing gamet játszani egyszerű. Általános feltételei, hogy a játszani akaró rendelkezzen számítógéppel és sok idővel, illetve kevéssé fáradékony karral a kattintgatáshoz.

A másik kategória, a role-playing game és az anime keveredése már teljesen más eset, viszont ez is csak bizonyos generációkra és csoportokra jellemző. Az egyik ilyen csoport, akik ismerik a szerepjátékot, mint szellemi elfoglaltságot (nem pedig a számítógépes játékkategóriát). Mivel a szerepjáték, mint hobbi jóval ritkább, mint az anime, ez már régebb óta helyet talált magának az interneten. Köszönhetően a háló távolságot lerövidítő lehetőségeinek, a szerepjátékok kommunikációt és leírásokat igénylő, hosszas folyamata használni kezdte a fórumok rendszerét, így kialakítva olyan játékos közösségeket, akik leírásokkal alakítják a játékok menetét. Az anime, mint populáris média ehhez formához már csak az imputot adta, és a fórumokhoz szokott szerepjátékosok, anime irányú rajongásukban elkezdtek az animék világaiban játszani, történeteket mesélni saját karaktereik részvételével.
A megnövekvő népszerűség miatt ezek a fórumok hamar megteltek újabb és újabb játékosokkal, majd általában ugyanilyen hamar ürültek is. Az ok egyszerű: ezekhez a játékokhoz szükséges a játékos számítógépén és idején kívül még pár dolog; helyesírási és fogalmazási készség, kreativitás, képzelőerő, racionális és logikus gondolkodás sem árt, illetve játékunk tárgyának legalább megfelelő ismerete, azonban, ami ezeknél is fontosabb, ezek a játékok kitartást igényelnek ahhoz, hogy lassú menetüket elviseljük.
Mindezen okok miatt a fórumos szerepjátékok igen ritkák, az animével kapcsolatos szerepjátékok pedig különösen unikumszámba mennek. Nem ritka, hogy állandó szerepjátékos hobbisták nagyon jól ismert játékok folyamata közben fogyjanak ki annak lassú lendületéből, viszont egy olyan fórumon, ahol az állandó játékosok lassulása mellett még a folyamatosan regisztráló és megérteni, utánaolvasni, gondolkodni sem hajlandó alkalmi lelkesedéssel rendelkező játékosok megjelenése állandóan várható és tapasztalható, pláne nagyon nehéz stabil fogást találni. Ha viszont megtaláljuk, akkor remek időket tölthetünk el pár másik emberrel, egy teljesen más szintre juttatva rajongásunkat; alkotó, gyakorló fanok leszünk, saját emlékeinket is hozzáadjuk az élményeinkhez.

Mint animefan (egyértelműen) és szerepjátékos, jómagam az utóbbi játékformáért vagyok oda, viszont annak viszontagságai miatt eddig pötyögni se mertem volna ilyesmiről. Az írás így is megkérdőjelezhető elmeállapotú lett, viszont most legalább tudok jó hírrel szolgálni a szubkult szófosás mellé; az új év szörfözgetései közben sikerült találnom egy olyan közösséget, ami az írás olvasása közben nagyon bólogató olvasóknak mindenképpen megér egy misét, annak kitartóan lelkes szerkesztői, és jó játékfelfogása, nomeg már szép számú állandó játékosai miatt.

Naruto Gundan

Jó játékot mindenkinek!

Nem tartozik szorosan ide, de van egy nagyon cuki műsor a Viasat3 adásán, a Szeretem a testem. Az évad utolsó adásában egy anime-rajongó szerepelt, s mint a mesékben, rút kiskacsából...

[Sajnálatosan a videót azóta eltávolították...]

Hogyan kerül ez ide? Arra szeretnék rávilágítani, mi kapcsolat az szegényes szociális élet és bizonyos hobbik között. Animét nézni, doushinjit rajzolni, mangákat gyűjteni, programozni, gportálon honlapot csinálni nem menő, mert többnyire nem társasági arcok művelik. Milyen irányú a kapcsolat? Tyúk vagy tojás? Nem, a dolog ennél egyszerűbb. Vegyünk egy embert, akinek nehéz kontaktust teremtenie másokkal, nem érti a metakommunikációt, és középiskolásként már elképesztő tehernek érzi, ahogy átnéznek rajta. Naná, hogy nem a cool-listán köt ki, mint a legnagyobb partiarc. Inkább vágyik egyszerű dolgokra, és foglalkozik az (önfejlesztés helyett) online hobbikkal. Semmi kockázat, az avatar meg jól néz ki.

Az anime-nézés és a többi cucc nem ciki, csak könnyebben emészthető azoknak, akiknek az élet túl bonyolult. Nézzétek meg ezt a videót, remélem, segít másoknak is, akik nem mernek az utcára lépni, és nem merik felvállani magukat. Animét nézni menő!

Van egy életünk, aminek nagy részét az animék előtt töltjük. Ha mégsem ez a legtöbb, mert ez is könnyen előfordulhat, mégis olyan helyet foglal el bennünk, és környezetünkben, ami sok mindent meghatároz, néha érezni, túl sokat is. És nem csak negatív oldalai vannak. Azokról hallunk annyit, hogy nem is emlegetjük szivesen, de ettől függetlenül, van nem egy ok, hogy nézzünk, olvassunk, találkozzunk, rajzoljunk, írjunk, csevegjünk a keleti csodáról és persze ő mellette minden másról. Mert az animék, avagy az érdeklődés teret ad, érdeklődést formál, s ezzel párhuzamosan csoportot is. Eljárni a meetre, a barátokkal hazafelé megbeszélni az élményeket, nevetgélni, okot adni még és még egy találkozóra, elmenni más városokba, jelmezt készíteni, nyelvet tanulni, őszintén érdeklődni tanulunk, tapasztaljuk milyen vonzó is egy olyan világ, amiben érdekel is az, ami körülvesz minket.
De ennek egyszer vége. Általában az iskola végeztével kezdődik, egyszerre csak kevés lesz az időnk, illetve ha nem is lesz kevés, csak másképpen hívjuk azt, ami eddig szabadidő volt, már nem tudjuk vagy akarjuk animékra költeni. Valami párhuzamosan megváltozik azzal, hogy elköltözünk, magunk gondoskodunk az életünkről és a párunkéról, dolgozunk, és nincsenek szülői és iskolai kötelezettségek, amik innen, a saját fotelünkből nem is tűnnek annyira rossz kötöttségeknek. Igen, el is jön az idő, amikor nem átallunk olyat kérdezni magunktól, kinőttük-e az animéket, vagy meguntuk-e az irreális, alig hihető klisés sztorikat varázslatos lányokról és mindent túlélő hősökről és szerelmekről. Az élet bizony kemény, és ez a gondolatainkon is rajta hagyja a nyomát, az idő vasfoga ilyenkor már  koponyánkba törik és folyton emlékeztet minket, felnőttünk, nem lehetünk gyerekek, akik meséket néznek. Mert ilyenkor hirtelen előkerülhet önmagunknak ez is, mesének nevezzük az animét megint, mint ahogy húsz éve lassan a Dragon Ballal is tettük.

Nem célom a fejbekólintós igazságmondás, tehát nem fogok igazat adni a szátokba, és nem fogom teljes szívvel kijelenteni, hogy gyerekek is maradunk, az animék pedig mély értelemmel bírnak és megérik egy élet hosszára. Korántsem. Inkább azt mondom, hogy ha történnie kell történni fog, bármi is az, mindössze azt nem szabad elfelejteni, hogy hova pakoltuk el a cédéinket és dévédéinket, kinek adtuk kölcsön, illetve melyik szegletében hagytuk a régi otthoni szobában. Ha az anime egyszer az életünk részévé vált, akkor is maradjon az, ha tíz év múlva mindenki röhög a mai trendeken, mert ma és tegnap volt valamink, amit ezeknek az idióta képsorozatoknak köszönhettünk, és talán azóta is köszönhetünk, akár életünk végéig.

Értékelés: szentimentális marhaság

Linkek:
lazalom.blog.hu