Nem tartozik szorosan ide, de van egy nagyon cuki műsor a Viasat3 adásán, a Szeretem a testem. Az évad utolsó adásában egy anime-rajongó szerepelt, s mint a mesékben, rút kiskacsából...
[Sajnálatosan a videót azóta eltávolították...]
Hogyan kerül ez ide? Arra szeretnék rávilágítani, mi kapcsolat az szegényes szociális élet és bizonyos hobbik között. Animét nézni, doushinjit rajzolni, mangákat gyűjteni, programozni, gportálon honlapot csinálni nem menő, mert többnyire nem társasági arcok művelik. Milyen irányú a kapcsolat? Tyúk vagy tojás? Nem, a dolog ennél egyszerűbb. Vegyünk egy embert, akinek nehéz kontaktust teremtenie másokkal, nem érti a metakommunikációt, és középiskolásként már elképesztő tehernek érzi, ahogy átnéznek rajta. Naná, hogy nem a cool-listán köt ki, mint a legnagyobb partiarc. Inkább vágyik egyszerű dolgokra, és foglalkozik az (önfejlesztés helyett) online hobbikkal. Semmi kockázat, az avatar meg jól néz ki.
Az anime-nézés és a többi cucc nem ciki, csak könnyebben emészthető azoknak, akiknek az élet túl bonyolult. Nézzétek meg ezt a videót, remélem, segít másoknak is, akik nem mernek az utcára lépni, és nem merik felvállani magukat. Animét nézni menő!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.