Már vagy egy fél órája csak képeket keresel a google-ben. Tetszik, mi? Rajzolt lány. Szép, formás, sehol egy hiba. Ha van, az is csak szexepil: azért van szemüvege, hogy arra gerjedjél.
Jól ki van ez találva. Soha sem voltál sikeres a lányoknál. Persze, azt sem értetted, miért nem. Nem mintha az emberi kapcsolatokkal olyan jól elboldogultál volna. Fájt bevallani, hogy csak zavarod a sikeresebb arcokat, ugye? Egyszerűbb a többi lúzerrel nyomulni, így legalább senkinek nem tűnik fel, hogy irtó béna a hajad és sportolnod is kellene valamit. Bulizni sem mész, egyébként is tök gáz. Emberek zenére vonaglanak és piálnak, baromság, anyád is mondta, hogy csak idétlenség az egész, majd kinövik.
Egyébként is, mit kezdenél velük? Olyan lekezelőek, és nem is túl kedvesek veled. Nem tudnak mit kezdeni a hobbijaiddal, csak a lúzer haverjaid. Nekik is gáz a sérójuk, de legalább kedvesebbek, nem szólnak be ilyen felszínes baromságok miatt. Magadban azért élvezkedsz, ha nekik sem jön össze valami, akkor legalább nem Te vagy a legszerencsétlenebb ezen a földön.
...még mindig a képekkel szerencsétlenkedsz. Semmi gond, csináld csak... ne kapd fel a vizet, én csak mondom, mit művelsz. Az zavar, hogy valaki kimondja, mi a helyzet. Persze, nem vagy hozzászokva. Aki szóba áll veled, az túl balfasz, hogy észrevegye, amikor betűröd a polót a nadrágod alá. A netes dolgaidról különben sem tud senki, az a te magánügyed.
A rajzolt csaj nem utasít vissza. Szőrtelen, szagtalan, steril, mint a monitorod. Hazudj még magadnak.

"Pfúúú, ezt nem mondod komolyan?" Kérdezte egyik - amúgy elég toleráns - haverom, mikor megtudta, anime blogot írok. Kb. felnőttnek mondható, elég nyitott emberek vagyunk mindketten, azért annyira nem lepett meg a reakciója.
Volt már egy párszor, hogy egy beszélgetésben nem árultam el, mi a hobbim, és így dumáltunk a témáról. Kicsit őszintébbek ilyenkor az emberrel, nem érzik, hogy vissza kellene fogniuk az előítéleteiket. Kaptam tehát hideget-meleget.
Magyarországon sikk úgy gondolni az online szubkultúrákra, mint megannyi anticszociális ember laza gyülekezetére. Vallásos hevületben égnek, undorító szokásaik vannak. Nem megvetést érdemelnek, mert nem tehetnek róla. Beteg emberek, függők. A sorozatjunkies nagyon jól megfogta anno a legerősebb sztereotípiát: ha nehezen érthető szokásod van, és az számítógéppel kapcsolatos, akkor az csak beteges függőség formájában létezhet.
Persze akadnak sorozatrajongótól különböző képzetek velünk kapcsolatban, például feltételezik, nagyon sok közös pont van az emo-val. Ez persze félreértés: az emo öltözködési stílus közvetve Japánból jön, de itt véget ér a közös kaland. (Vagy mégsem: Death Note? Megvan Misa-Misa?)
Én is elsősorban a hazai merev konformizmusból vezetném le ezeket. A megelőző évtizedekben nagyon megtanulták az emberek, hogy kerüljék ki a rengátokat. Veszélyesek, nagy pofájuk van. Innentől egyenes út vezet az előítéletes gondolkodásig. A szüleink generációja (többnyire) akkor sem tolerál egy szubkultúrát, ha történetesen a gyerekeik kerülnek bele. "Ő az enyém, ő kivétel, de a többség furcsa és önveszélyes. Félresiklik az életük".
Legyünk türelmesek velük. Éppen elég, ha a saját generációnkat toleranciára neveljük. Nekik is el kél a segítség, ahogy elnézem.

Ma egy elég érdekes blogbejegyzésre bukkantam az Index címlapján, a portál könyvesblogja akadt rá egy hentai mangára. A cikk egyáltalán nem volt furcsa, végülis valami ilyesmit lehet várni egy viszonylag nyitott olvasótól, aki nincsen otthon az adott kultúrában.
m.anna annyit látott a hentai-ból, hogy valamiféle szexuálisan elfojtott kultúrális közeg számunkra aberráltnak tűnő terméke. Nincs is ezen mit csodálkozni, ebben alapvetően egyet is lehet érteni vele. Csak éppen kicsit problémás, ha úgy foglalkozunk egy idegen kultúra termékével, ha kiragadjuk a környezetéből, és a helyi viszonyoknak megfelelően próbáljuk meg értelmezni. Ami miatt ezt a bejegyzést írtam, az mégsem a konkrét bejegyzés. Az animével foglalkozó magyar web ugyanezeket a hibákat elkövetni, ami azért elég meglepő.
Gondoljunk csak a kicsit igényesebb magyar portálokra. Szinte fel sem merül, milyen volt az alkotások eredeti fogadtatása. Az animéknek illetve mangáknak a magyar rajongók kizárólag annyi értelmet tulajdonítanak, amit helyi szinten, élvezeti értékük mellett ér. Se többet, se kevesebbet. Arról sem szeretnek tudomást venni, hogy az általuk nézett animációk zöme az eredeti helyen (Japánban) valóban valamiféle fétist hivatott kielégíteni.
Éppen emiatt fordulhat az elő, hogy a magyar nézők számára keverednek a műfajok, és nem igazán különböztetik meg a férfi otakuk számára készült gimnazistákról szóló fétisparádékat a valóban tizenéveseknek szánt sorozatoktól. A megkülönböztetés pedig indokolt, erre utaltam már a korábbi bejegyzéseimben is.
Erre pedig teljesen alkalmatlan a televíziókban használt korhatár-megjelölés, amikor az Animax is bőven követ el hibákat. Ami megoldás lehet, az az, ha ismerjük a műfajokat, és azoknak megfelően választunk néznivalót/olvasnivalót.
A végére mégis lenne egy megjegyzésem az indexes cikkhez: a 'mangapornó' kifejezésről szokjunk már le, van rá elfogadott, egyértelmű kifejezés, amit egyébként m.anna használt is, szinoním kifejezésként.

Szomorú tény, hogy az amerikai sajtóban szárnyakra kapott a hír, miszerint egy tíz éves fiú hétfőn meghalt, miután utánozni próbálta a Naruto című sorozat Gaara-ját. A srácot öt barátja temette el saját kérésére arccal lefelé, majd amikor észrevették, hogy valami nincs rendben, a szülőkért rohantak. A fiút azonnal kórházba szállították, másnap hajnalig küzdöttek az életéért, de végül nem tudták megmenteni.

El kell mondjam, nagyon sajnálom az ilyen eseteket, mert nagyon is tudom, hogy egy élet, főleg egy gyereké, nem pótolható, és nem is történhet ennél rosszabb egy szülővel.
Mindazonáltal, mint animerajongó, már érezni vélem egy kibontakozó szenzációhajhász, animeellenes médiahullám előszelét, és hogy félelmem beigazolódni látszik, máris említhetem az index.hu-t ami elsőként hozott le magyar cikket az esetről, viszont az idegen nyelvű híradásokkal ellentétben, a megjelent írás kicsit más látószögben írja le az eseményeket, 'természetesen' az animére koncentrálva.
Már a cikk címében - Egy anime miatt halt meg a 10 éves fiú - nyilvánvaló a célzás, már-már beszél az írója helyett, de mivel jelen írás fő témája nem az említett cikk korrigálása illetve elemzése, hanem a jóval fontosabb, és már régen aktuális problémákra való megoldás keresése, ezt a részletet másokra, avagy későbbre hagyom.

Ahogy írtam, fontos, és már régóta aktuális, de elnapolt a helyzet, amit a fiú halála felvet. A kérdéskör, merthogy igazából nem is egy témáról van szó, hanem egészen az animék megítélésétől, a hozzáálláson át a hatásukig mindenről, megérdemelné végre a saját, nyílt, köztudatban lezajló vitáit, azonban erre vajmi kevés az esély, amíg a társadalom nagyobbik részének nem nyílik meg az érdeklődése a kérdés iránt.
Hogy miért írok mégis? - Nos, ha adódik lehetőség, akkor lépni kell, mert a lehetséges másik oldal csak úgy hallattathatja hangját, ha lesz konkrét témaindítás, amit azoktól várhatunk, akik törődnek, vagy törődni akarnak a problémával.
Lássuk hát...


Manapság az animék robbanásszerűen növekedő népszerűsége nem csak Magyarországon, de az egész világon tapasztalható, és ahhoz képest, hogy többségünk animéken nőtt fel, csak töredékéről tudjuk, hogy valóban azok is voltak, amikről pedig tudjuk, azokról azért tudjuk, mert rossz híreket kötött hozzájuk a média, mondhatni megbélyegződtek, és ezáltal az egész stílus tiltólistára került Magyarországon, olyannyira, hogy az előítéletek még mindig a köztudatban keringenek.
Ezekben az eseményekben az a szomorú, hogy korántsem az animék hibáiból következtek be, hanem az előregondolás hiánya miatt. A Dragon Ball sorozatok esetén, amikről valószínűleg minden magyar hallott már, ez a hiba abban jelent meg, hogy kisgyerekek által nézett rajzfilmként kezelték, és abban az időpontban is vetítették, miközben a sorozatok, stílusukból adódóan a 12-18 éves korosztály számára készültek.

Ez a probléma vezet a következőhöz, hiszen Magarországon mindössze párszázezren tudják helyesen, hogy mit is jelent az anime, és még kevesebben azt, hogy mit is képvisel valójában. Hogy röviden szemléltessem amire célzok, felteszek egy kérdést, amire mindenki könnyen válaszolhat: Hogyan magyarázhatjuk el legrövidebben, hogy mi is egy anime?
Ha a válasz az volt, hogy mese, akkor el kell, hogy mondjam, nagyon rossz úton járunk. Az a kategória, amit mi itthon mesének hívunk, azt japánul Kodomonak hívják, és körülbelül annyi a köze van az animeklutúra többi részéhez, mint Óznak a Terminátorhoz, vagy a Dirty Dancinghez. Amazok animáltak, ezek pedig kamerás alkotások, de ezen túl nincs bennük sok közös.
Mindezek után: az anime, mint név nem más, mint az animáció szó rövidítése, a stílus pedig legmegfelelőbben az 'animációs film' megnevezéssel kategorizálható, és ugyanúgy tartalmazza az összes zsánert, mint a nyugati, kamerás alkotások.
Egyszerűen összefoglalva - mindaz, ami Amerikában, Hollywoodban végbe ment az előző század kezdetétől, az Japán számára, a Második Világháború után kezdődve, az anime kifejlődését jelentette. Az anime kialakulásáról, hátteréről és történetéről összefoglalóan és röviden olvashatunk a wikipédia megfelelő oldalán, ami nagyban segíthet a helyzet megértésében.

De ne kalandozzunk el túlzottan a mondanivaló fő irányától, mert még hátra van egy általam említett fontos téma, mégpedig az animék hatása. Ha akarjuk korlátozódhatunk csak a gyerekekre, de nem feltétlenül szükséges, mivel minden nézőt, tehát minket is érint, és befolyásol, a hatását mi is érezzük.
Erről a hatásról azonban nincs mit írni. Azért mondom ezt, mert mindannyian nagyon jól ismerjük őket, vagy legalábbis nagy részüket, a többiről pedig csak hallottunk, nagy szerencsénkre. Mindannyian tudjuk, hogy a manapság "minden napra egy tucat" akció és horrorfilmek, drámák, thrillerek, krimik milyen hatással vannak ránk, milyennel lehetnek gyerekeinkre, és biztosan hallottunk már pisztollyal ámokfutó, vagy bandaháborút "játszó," aztán abban meghalt srácokról, esetleg éppen különlegesen kegyetlen, gyerekek által végrehajtott gyilkosságokról. Ha arra keressük a választ, hogy ezek a tettek honnan származtathatóak, akkor azonnal jöhet a válasz: a filmekből. És nem tévedtünk vele egy fikarcnyit sem, mivel a gyermekek manapság úgy nőnek fel, hogy az általunk elfogadott filmek világában bármit láthat.
Félreértés ne essék, nem akarom az animék fényét emelni azzal, hogy "úgymond" feketítem a filmeket, amire egyébként sincs szükség, mindössze arra hívom fel a figyelmet, hogy amíg egy gyermek halála miatt médiakampány kezdődik az animék ellen, addig naponta halnak meg gyerekek az általunk elnézett, meglátni nem akart, vagy még rosszabb, megszokott körülmények között Európa és Amerika szerte.
Japánban és a Távol-Keleten ez a helyzet éppen fordított, az animék a fő problémaforrások, és minden más az idegen, de ott az ilyen és hasonló helyzetek megítélése műfajtól független, és az emberi tényezőkön van a hangsúly, az Európai/Amerikai ok-kutató, és az okokat domináltató szemlélet helyett.


Ha össze szeretném foglalni mindazt, amit a cikkben leírtam, azt mondhatnám, valószínűleg a legtöbb animét kedvelő társam nevében, hogy dühítő/bántó/fájó - vérmérséklettől függően - az a hozzáállás, amivel a mai közvélemény, a média hathatós támogatásával és nem egyszer félrevezető, ostoba megnyilvánulásaival, viszonyul az animekultúrához, csak úgy, ahogyan más rétegkultúrákhoz is, mindössze azért, mert ezek nem részei a már megszokott kultúrális környezetnek, amiben élünk.
Ebben a helyzetben nem tudok mást tenni, megértem azokat a rajongókat, akik nem szeretik emlegetni kedvenceiket, avagy minden-mindegy alapon senkivel nem akarnak közösködni, és megmaradnak egyedülálló animésnek.
Reményeim szerint legalább pár, eddig nem világos tényre sikerült rávilágítanom az írással, és már-már szimplán álmodozom arról, hogy tudtam tenni egy lépést egy kellemesebb, elfogadhatóbb kapcsolat felé az animék világa, és kicsiny életterünk között.



Kapcsolódó linkek:

Média:
Index - az index.hu emlegetett cikke
KomoTV -a hír egy angol oldal tolmácsolásában
Youtube - híradó részlet, interjúk és helyszíni közvetítés angolul

Az animékről átfogóan, a Wikipédia segítségével:
Wikipedia - magyarul
Wikipedia - angolul

A különböző médiák hatásai, agresszió és halál gyerekkorban:
palya.hu - szakdolgozat a média hatásairól magyarul
greatschools.net - tudományos eredmények a témában angolul
New York Times - cikk a gyermekhalálozásról angolul