M@D_FiSt kolléga legutóbbi bejegyzése elég részletesen írt az eddigi anime blogokról. Különös egy műfaj ez - annak ellenére, hogy sokan bűvöljük - nincsen ugyanis igazi tér arra, hogy igazán kreatívak legyünk. Adott egy messzi ország, rajta mindenféle kretén népség, akik felnőtteknek (is) készítenek rajzfilmeket, mi pedig azokon csámcsogunk naphosszat. Tulajdonképpen ez még rosszabb hozzáértés "szempontjából", mint amerikai sorozatokat nézni. Nem elég, hogy baromira semmi közöd ahhoz, hogyan készülnek a filmek, még a saját életeddel sem tudsz annyi párhuzamot összehozni, mint Taki bácsival a Szomszédokból - Taki bácsi egyébként is végtelenül unalmas.

De azok a színes aizék! Az már valami. Letöltöd, és már megy is, illetve ha beszerezted a megfelelő codec-et. Maga a közös hobbink kb. ennyi, ami így leírva baromi kiábrándító. Ehhez jön a többi hasznos találmány, a különböző Meet-ek, Con-ok, és a blogírás, ahol egy kicsit összekötve érezheted magadat a többi debillel, aki még akár húszonévesen is képes animációt nézni.

Hogy miért írok akkor blogot? Az írás összeköt azokkal, akiket ugyanaz megfogott. Legfeljebb kiderül, hogy őt igazából más fogta meg. Vagy igazából nincs is több beszédtémátok. Annyira lényegtelen, egy blog kilépés a jómagam-számítógép-letöltés tengelyből, egy közösségalkotó valami, ami kézenfekvően adódik ahelyett, hogy személyesen is ismernénk egymást. Szóval királyság.