Hiba lenne azt gondolni, hogy a Suzuka egy sportanime, mivel sokkal inkább romantikus történetről van szó, aminek a szereplői éppen véletlenül sportolnak - legalábbis Suzuka, aki elég jó magasugró, és később csatlakozik hozzá Akitsuki Yamato, a férfi főszereplő, eleinte csak azért, hogy többet lehessen a lány mellett. Később kiderül róla, hogy rövidtáv futásban nem rossz, de a sorozat végéig nem sokra viszi ebben a számban. Így a Suzuka-ból hiányzik minden olyan elem, ami miatt sportanimének lehetne hívni, viszont minden adott egy kis romantikához, persze a szereplőknek azért erősen meg kell küzdeniük
egymással és saját magukkal mielőtt végül egymásra találnának.
A történet során sokszor előjönnek a Maison Ikkoku-ra emlékeztető elemek, de a vége felé egyre kevesebbszer és nem zavaró mértékben, azért ebből azt a következtetést levonhatjuk hogy ha nem is mindig igyekeztek a készítők új poénokat kitalálni, azért humorban nincs hiány. Sajnos a grafika néha kicsit gyérre sikerült, határozottan az volt az érzésem, hogy egy-egy jelenethez tapasztalatlan rajzolókat alkalmaztak (vagy csak elkapkodták), összességében jó közepes a látvány, egy 2005-ös sorozatnak ennél sokkal többet kellene mutatnia. A vájtfülűek panaszkodnak a hangminőségre is, én ezt nem vettem észre, ahoz azért eléggé magával ragadó a történet.
A Suzuka nem nyújt semmi kiemelkedő élményt, inkább hoz egy átlagos szintet a romantikus animék között: aki szereti a műfajt, és egy kis kikapcsolódásra vágyik, bátran nézze meg, de ne várjon tőle sokkal többet.

Értékelés: 7.0

Linkek:
ANN:
www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
AnimeAddicts:
animeaddicts.hu/

Érdekes műfaji öszvér a shoujo sportanime, legalábbis viszonylag kevés olyan lányt ismerek, akit komolyabban érdekelne a baseball. Hayakawa Ryo is belefut ebbe a problémába, miközben megpróbálja összeszedni az első középiskolás női baseball csapatot, akik döntőt játszhatnak a Koshien stadionban - arról nem is beszélve, hogy azért Japánban valamivel erősebben él még a tradícionális női szerep mint mifelénk. Egy nagyon tehetséges ember kevés egy csapatjátékban, és itt el is érkeztünk a Princess 9 erősségéhez, mégpedig hogy a sport animék többségéhez képest, ahol általában egy egyéni sportoló útját követhetjük végig, itt sokkal inkább a csapatmunkán van a hangsúly. Egy gyenge láncszemen eldőlhet egy meccs eredménye, de a baseballban mindenkinek jut szerep, ha nagydarab vagy lehetsz elkapó, és ha végképp nem vagy valami sportos még mindig lehetsz manager. Persze ahogy megszokhattuk a műfajtól, a végére itt is bebizonyosodik, hogy kellő szorgalommal és kitartással bármit el lehet érni, pláne ha jó barátok vesznek körül. Nem is lehetne shoujonak nevezni a sorozatot egy kis szerelem és egy marék félreértés nélkül, emellett a karakterek többségének meg kell küzdenie a saját drámájával is, hogy végül elérjék az álmaikat.
A Princess 9 szerintem megállja a helyét a sport és a shoujo műfajban is, azt hiszem egyetlen hátránya abból adódik hogy '98-ban készült - igen, meglátszik rajta. Aki ezt meg tudja neki bocsátani, az egy nagyon vidám, néhol megható, tanulságos, és mindenképpen szerethető sorozattal lesz gazdagabb.

Értékelés: 8.9

Linkek:
ANN:
www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Aoianime:
www.aoianime.hu/

Egy igazi hardcore réteganime, elvetemült sport-anime rajongóknak, ez a Hikaru no Go. Ki kíváncsi arra, hogy Lékó Péterből hogyan lett sakk nagymester? Na és ugyanerre egy olyan egzotikus táblás játék esetén mint a go? Ráadásul 75 részen keresztül? Elsőre soknak hangzik, de nagyon gyorsan végig lehet nézni, hála az izgalmas kihívásoknak, annak a teljesen új világnak, amit a go játszmák és versenyek feltárnak előttünk. Erre rátesz egy lapáttal a szereplők jellemének kidolgozottsága, és az, hogy gyakorlatilag több éven keresztül nyomon kísérhetjük őket, látva ahogy gyerekekből tinédzserek lesznek. Amit a műfajban egy animének tudnia kell, azt a Hikaru no Go bőven túlteljesíti - de egyáltalán nem vállalkozik rá hogy határokat feszegessen. A szokásos közhelyeken túl nem sok mondanivalót tartalmaz, nem kiemelkedően romantikus vagy drámai, inkább néhol humorra gyúrtak a készítők.
Talán jól szemlélteti a szuggesztív hatását a sorozatnak, hogy amióta láttam, nem egyszer azon kaptam magam hogy áruházak játék részlegein merengve nézelődök, hátha meglátok egy go táblát valahol. Valószínüleg meg is venném.
 

Tizenkét évvel az OVA után kezdődött el az egyelőre lezáratlan tv-változat, nagyrészt ugyanazzal a stábbal, ugyanazzal a rendezővel. Mégis újrafeldolgozásról van szó, a sorozat nem ott veszi fel a történet fonalát, ahol az elődje abbahagyta, hanem új fejezetet nyit - ugyanazzal a történettel.
A cselekmény tehát ugyanott kezdődik, azzal a különbséggel, hogy sokkal több mellékszereplő jelenik meg igen lassú, komótos tempóban, gyakorlatilag mindenkinek legalább egy részt szentelve. Persze még a második évad sem jut el odáig, hogy az eredeti manga-folyam valamennyi érdekesebb karakterével megismertessen bennünket, de nem is ez a cél, hanem a manga hozzávetőleges követése - vagyis körülbelül négy évad rossz nyelvek szerint.
Rentgeteg jó és szórakoztató pillanat mellett sajnos nagyon zavaró, hogy az egyes részek színvonala nagyon egyenetlen és rendszertelen, túl sok a filler rész, gyakran több is egymás után. A sorozat humora pedig jó, de a legjobb részek alapvetően egy-egy jól eltalált mellékszereplőhöz kötődnek, és messze nem a két főszereplőhöz. Velük kapcsolatban még zavaró elemek is vannak, mégpedig az, hogy a minden testi kontaktust nélkülöző "szerelmük" amennyire valószínűtlen, jópár részen át annyira idegesítő is.
Ennek ellenére tudom ajánlani az Oh My Goddess!-t, egy jó alapokra készült, technikailag profin kivitelezett sorozat, amelytől azért annyit nyugodtan várhatunk, hogy egy kellemes szórakoztató darab - a hiányosságai mellett is.

Értékelés: 7,7

Linkek:
ANN:
1. évad
2. évad
Aoianime:
1. évad
2. évad

 

A 90-es évek elején jópár kiváló minőségű OVA készült, talán az volt ennek a műfajnak az aranykora - leszámítva persze a tényleg rétegműfajokat, amelyek ma jobban futnak. Az Oh My Goddess! az egyik legismertebb példa. Az eredeti manga 1989 óta fut (!) és idén élte meg a 35. kötetet (!). Mangaként minden idők legsikeresebb "romantikus" seinen sorozata. Emellett legsikeresebb feldolgozása vitathatalanul az 1993-as OVA, pedig tényleg csak egy kis ízelítőt adott a történetből és az egész hangulatából. Egyszerűen látszik rajta, hogy az alkotók szerették, amit csináltak, ez nagy szó.
Az alaptörténet a manga szerzőjének egy másik művéből, a You Are Under Arrest-ből kölcsönzött. Egy egyetemista fiú mit sem sejtve pizzát szeretne rendelni, ám mellétárcsáz. Egy istennő jelenik meg a megdöbbent szerencsétlen előtt, és felajánlja neki, hogy teljesíti egy kívánságát. A fiú óvatlanul azt kéri, hogy az istennő maradjon vele. S lőn csoda, vele marad, kezdetét veszik a végelláthatatlan bonyodalmak istenekkel, démonokkal és egyébb lényekkel, valamint két kedvenc főszereplőnkkel.
Az alig öt részes OVA éppen annyiba enged bepillantást, hogy megismerjünk néhány fontosabb szereplőt, viszont a történetet és a gyengébb poénokat kellő dózisban adagolja, egy pillanatig sem unalmas. Ezzel együtt a tényleg csak bevezetőnek szánt videó-kiadás kiemelkedően jobb, mint a későbbi próbálkozások. Ennyi múlna a tempón és a lelkesedésen? Azt hiszem, legalábbis fontosak.

Értékelés: 8,6


Linkek:

ANN
Aoianime
 

A Nana egy 2006-os anime, 47 részes, és nincs vége. Ebben a formában kicsit nehezen értékelhető azoknak akik nem követik a mangát, ami alapján készült. A sorozat jelenlegi befejezése hagy némi keserű szájízt, és nem sok feloldozást nyújt. Igen, nagyon sokszor csak rossz és még rosszabb megoldások közül választhatunk, sodródunk a sors árjával, azokat bántjuk leginkább, akiket szeretünk, folyton menekülünk és némely szavakat akkor sem tudunk kimondani, ha az életünk múlik rajta - ilyenek vagyunk mi, emberek. A Nana nem tündérmese, nincs deus ex machina, csak a rideg valóság. A dráma már néha kicsit öncélúnak is tűnik, mivel rengeteg feladatot ró a nézőre, hogy megfejtse a mondanivalót, emiatt talán leginkább az öregebbeknek szólna - de hiszen pont ők azok akik már ismerik ezt a világot, és nem feltétlenül vágynak rá, hogy az orruk alá dörgöljék. Bár maga az anime a problémák bemutatására szorítkozik, a megoldásokat nem adja készen, tanulhatunk belőle ha felismerjük a szereplők hibáit, és rengeteg órányi beszélgetésnek adhat témát.
Leginkább azok fogják élvezni, akik nem rettennek meg komolyabb témáktól a shoujo műfajon belül. Én úgy gondolom, hogy nem kevés tartalék van még a nagyon részletesen kidolgozott karakterekben és világukban, a kissé egyedi rajzolási stílust is nehéz megunni, a két zenekar sem szerepelt annyit hogy elegünk legyen belőlük - nagy reményekkel várom a második évadot (ha lesz).

Értékelés: 8.6

Linkek:
ANN:
www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Aoianime:
www.aoianime.hu/

Azt hiszem, vannak az animékben rejtett klisék, vagy inkább túljáratott témák. Az Evangelion által elindított "nézzük mindennek a szélső állapotát"-helyzetek közül a leggyakoribb a felnőtté válás. Japán szemmel nézve ezek szerint az mindig a félelmeinkkel és a normákkal való ütközés majd a beilleszkedés csodálatos kesernyés játéka, mely során eljutunk az idális komfortállampolgár állapotába, és készek vagyunk heti 48+ órát gürcölni a vállalatért. Persze idáig soha nem jut el a történet.
A Zettai Shounen üde kivétel. A felnőttkor küszöbére érkezett fiatalok nem a burkolt konformitásban találják meg önmagukat, vagy nem feltétlenül abban.
Messziről indít a történet, tizenéves fiatalok különös jelenségeket vesznek észre egy kis vidéki faluban. A háttért adó parajelenségek csak a körítést szolgálják problémáik bemutatásához: ragaszkodás a gyermekkorhoz, az első szerelemhez vagy egy kivénhedt macskához... Később hirtelen váltással előreugrunk az időben, s részben új szereplőket kísérhatünk végig a nagyvárosban, amint szépen megoldják a rejtélyt, s közben saját magukban bukkannak rá arra, miért is érdemes élni.
Nem is érdemes a történetet jobban kifejtenem, a sorozat lényege kizárólag a szereplők érzelmi világán van, és a fejlődésükön. A Zettai Shounen egy különleges sci-fi, ahol a természetfeletti, transzcendens élmény nem öncélú kifejezési eszköz a készítők részéről, hanem csak a cselekménylánc elindítója, amelynek a végén a gyerekek átértékelik a külvilághoz való viszonyukat.
Kicsit konformista sorozat, de közben nagyon őszinte és hiteles. Ami még a legjobb, hogy nem igényel magyarázatot. Ha érted, miért keresi a srác az öreg macskát, megérted; ha nem, akkor nem. A Zettai Shounen kicsit játszik az emlékeinkkel, olyan, mint egy fotóalbum. Ajánlom mindenkinek, aki nem akarja elfelejteni a gyermekkorát.

Értékelés: 9,9

Linkek:

ANN
Aoianime
 

Kissé már unalmas és elcsépelt fordulat amerikai vígjátékokban a testcsere. Két ember szerepet cserél, majd bőséges adag helyzetkomikum után megtanulják összetettebben látni a világot, és minden visszaáll a normális kerékvágásba. Közben (persze) jól érzik magukat.
A történet japán adaptációja nem kísérel meg újabb nagyon poénos helyzeteket kiagyalni. Itt ilyenről szó sincsen, szereplőink - egy kislány és őt egyedül nevelő bátyjának volt szerelme - igencsak tragikusan élik meg a cserét, idő kell nekik, hogy megtanulják kezelni új élethelyzetüket.
Hogy ez egy reálisabb szituáció? Persze, és végre erőt önt egy kifáradt filmötletbe új perspektívákkal. A sorozat viszont alakalmazkodik sajnos a szokásos 13 részes formátumhoz, és ennyit egy könnyed, gyakorlatilag háromszereplős kamaradráma nehezen bír el, némelyik rész egy-két alapmotívumra épül és elnyújtott életképekre. Sajnos ezt a hiányosságot pedig nem kompenzálja az animáció részletgazdagsága, vagy a történet egyéb vetületei: ilyeneket keresve sem találni. Egyszerűtörténet, amely kerüli a belemagyarázásoknak még csak a lehetőségét is. Amolyan egyszeri szórakozás, amire nem biztos, hogy pár év múlva is emlékezni fogsz. Ahhoz talán többre lett volna szükség egy leporolt régi történetnél.
Így az Asatte no Houko egy nagyon kedves, romantikus dráma marad egy nagyon is szimpatikus alapkoncepcióval. Jó, hogy van ilyen is.

Értékelés: 7,8


Linkek:

ANN
Aoianime

 

Álljunk meg egy szóra az elején. Az OVA eredeti mangája minden idők egyik legsikeresebb manga-folyama immáron 12 éve az eddig kiadott 14 tankoubon-nal. Az anime-változat sajnos csak feleleveníti azt, amiért ennyien szeretik az eredetit, mégis megér egy próbát. Ha másért nem, kedvcsinálónak abszolút ideális.
Egy tenger által elöntött világban járunk, a víz szépen lassan ellepi az ember lakta területeket. Nem derül ki, mi történt - nem is sajnálkoznak rajta az emberek, élik az életüket. Így tesz Alpha is, aki humanoid robotként egy kávézót üzemeltet messze a még megmaradt városoktól...
A feldolgozás csupán egyes részeket ragad ki rövidsége folytán (2*2 rész) az eredeti folyamból. Ez éppen arra elég, hogy megismerkedjünk egyfajta sztoikus életfelfogással, ami a bemutatott világból, és a szereplőkből árad. A Yokohama Kaidashi Kikou népszerűségének talán ez a titka: a többi seinen-hez képest valódi emberi gesztusokon keresztül mutat be egyfajta komformista világképet, ahol nincsenek igazi nagy konfilktusok, sem világrengető problémák. Van viszont fejlődni akarás, kreativitás és tartalmas - de simulékony - emberi kapcsolatok. Egy nagyrészt hihető világkép árad a sorozatból, valami olyasmi, amire egy nagyvárosi ember vágyik időnként. Nincsenek egymást metsző kapcsolatok, nincsen rohanás, nem bonyolult semmi. Csak nyugalom van, és apró örömök.
Több ilyen kellene, és kevesebb elhibázott próbálkozás, mint amilyen az Aria volt. Egy nagyon klassz OVA, ami után szinte kikívánkozik, hogy legalább belenézzünk a sokkal jobb, és a karaktereket mélyebben bemutató mangába is.

Értékelés: 9,0

Linkek:

ANN
Aoianime
 

Yoko Kamio mangája nem kis népszerûségnek örvend Japánban, és ebbõl adódóan rengeteg féle képpen fel is dolgozták. 2003-ban készült belõle ugyanezzel a címmel anime sorozat, ami erõsen be is ékelte magát a legjobb shoujo sorozatok közé.
Általában elmondható, hogy aki már egy romantikus drámát látott, az mindet látta, mivel nagyjából hasonló elemekbõl építkeznek. A célközönség megszólítása érdekében iskolások a fõszereplõk, és természetesen mindegyikük egy olyan valakibe szerelmes, aki viszont belé véletlenül sem - a szerelmi háromszög kifejezés kicsit néha kevésnek tûnik ide. A dráma is leginkább ebbõl a viszonzatlan szerelembõl építkezik, ennél sokkal mélyebb dolgokat nem érdemes keresni ezekben az animékben.
Amiben a Hana Yori Dango kiemelkedik, azok a karakterek és a környezet. Tsukushi Makino-t ugyanis egy elit iskolába iratták be a szülei, azzal a céllal, hogy hátha kifog magának egy gazdag férjet, ezzel megmentve a családot a teljes csõd szélérõl. Néha már kicsit unszimpatikus is, amennyire meg szeretnének szabadulni a lányuktól, de azért az alkotók kellõ humorral kezelik az ilyen helyzeteket.
A férfi fõszerepet végre nem egy szokásos nyálas vagy töketlen karakter játssza, hanem egy igazi macsó, kellõ mértékû taplósággal és beképzeltséggel fûszerezve, amiket azért szerencsére az elkényeztetettséggel együtt többé-kevésbé kinõ a sorozat végére. A karakterek személyisége jól kidolgozott, reális reakciókkal, könnyû velük azonosulni.
A történetet több fajta érzelmi szélsõség, verekedések és egyéb erõszakosságok is pikánssá teszik, igy lesz a Hana Yori Dango igazi különlegesség a sok romantikus anime között. A mûfajban szinte kötelezõ rengeteg félreértés miatt a nézõ többször legszívesebben üvöltene a szereplõkkel: beszéljétek már meg végre! Épp ezért biztosan vannak akik túl soknak találják az idõhúzást, de a mûfaj szerelmesei nem fognak csalódni.

Értékelés: 9,2

Linkek:
ANN:
http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Aoianime:
http://www.aoianime.hu/