Kritikákat olvasva az egyik legszélsőségesebben megítélt animesorozat. Tegyük hozzá, teljes joggal. Egyik oldalon állnak a saját rajongói honlapot szerkesztők, másikon a magukat tapasztalt animenézőknek tartó fanyalgók. Nem a kompromisszum kedvéért, de mindkettőnek teljesen igaza lehet. A történetet ezúttal nem írnám le, a linkeken ezt nálam jóval profibban megteszik, inkább csak értékelném az Elfen Lied-et.
A sorozatban korszakalkotó művet látni erős túlzás. Klisépanelekből mások is építkeznek, ez önmagában említésre sem méltó. Minthogy az sem, hogy itt talán a legdivatosabbakról van szó. A fétisorgiába bőven belefér az összevert, lilahajú kislány, egy természetfeletti új faj, de még a "főgonosz" ostoba figurája is. Akkor miért ez a népszerűség? Mi viszi el a hátán a bugyuta karaktereket és az ellentmondásos történetvezetést?
Az Elfen Lied a jól megkomponált hangulatelemekkel emelkedik ki a mezőnyből. Az opening zseniális felütés. Klimt montázsok, és latin nyelvű ária - biztosan sok vér fog folyni: és rögtön folyik is! Az antik dráma új köntösben érzetet végig fentartja a sorozat, és nem is nyújtja hosszúra. A 13 rész pont elég, hogy az amúgy szórakoztató történet ne váljon unalmassá és hiteltelenné.
Amelyek a sorozat gyenge pontjai, azok a kicsit nehezen emészthetőek a karakterek és a motivációik. A mutáns főhős rengeteg szenvedésen megy keresztül, kitaszítják, és egy moralitás nélküli pusztító szörnyeteggé változik, aki csak néhány emlékfoszlány és a véletlen játékának köszönhetően nem öl meg mindenkit maga körül. Gyakorlatilag minden szereplő vagy sodródik a véletlennel, vagy végtelenül banális céljai vannak, mint világuralom, vagy egyszerűen csak élni akarás. Így válik egy viszonylag érdekesen induló sztori több helyen is érdektelenné, és zagyvasággá.
Kár, hogy kilóg a lóláb. S varázsütésre el is készült a zseniális giccs, amit látni kell. Talán azt mondanám, az anime Tarantino-i készíthették.

Értékelés: 6,5

Linkek:
ANN
Animeaddicts

Megjegyzés: az aoianiméről nemrégiben lekerült az értékelés. Khaos kritikája itt.

Filmnek nem igazán mondanám. Talán inkább egy sketch, vagy egy kísérleti alkotás. Az ír függetlenségi háború alatt falvakat fosztogatnak angol katonák. A faluból egy ötéves kislány egy legendát követve felkeresi a fekete hajú lovagot, hogy egy könyvért cserébe megmentse a falut. S a lovag elfogadja a könyvet, lemészárolja az útjába kerülő katonákat, és kellemes zongarakíséret keretében visszatér az imádott könyvhöz. És nevet, tisztán, őszintén...
10 perc mese, felnőtteknek.
Kreált legenda.
Stílustanulmány fekete-fehérben.
Jó időtöltés egy behavazott téli estére.
...és rájössz, mit hiányoltál a 300 című filmből.

Értékelés: 8,4

Linkek:

ANN
Aoianime

Kicsit illuzióromboló leszek. A FLCL nem tömény baromság, és nem paródia - bár néha emlékeztet rá. Egyszerűen egy szürreálisan tálalt történet egy fiatal srácról, aki szépen rájön, hogy a gyerekkora véget ért.
Hamár szürreális, kezdjük az álommal: A Naota 12 éves Naota épp az USA-ba kiutazott bátyja hajléktalan barátnőjével tölti az idejét egy elképesztően unalmas kisváros hídja alatt. Mikor a lány elmenne, megjelenik egy kismotoros nő, és leüti a gitárjával. A srác élete felbojdul, az ütés helyén kipattan a fejéből két robot, a nő beköltözik a szobájába, és kezdetét veszi a 6*30 perces tébolyda, felváltva a valóság és az álom képeivel.
A kettő keverése egyáltalán nem szokatlan Japánban, a képi formák ömlesztése a mangakultúrában is elég elterjedt. A FLCL-ben inkább az ehhez tapadó montázsok elképesztő ereje, ami kiemeli a sorozatot a mezőnyből.
Emellett egy fergeteges vígjáték azoknak, akiknek már a Brian élete is alapműnek számít.
Ezzel még nem mondtam sokat, a FLCL kivitelezése minden szempontból csillagos ötös. Igazán tetszetős nem annyira élénk kézzel rajzolt grafika és egy baromi jó kísérőzene dobja még fel a sorozatot a The Pillows közreműködésével. Sokak szerint maga a zene az, ami megadja a sorozat hangulatát, én inkább azt mondanám, a fentiek, így együtt.
A FLCL világában egy dolog a cselekmény, a valóság kibogozása a néző dolga. Nézd meg, merülj el az álomban, és fejtsd vissza az élményt. Mint egy Dali-kép, vagy bármi a szürrealista kiáltvány eszmevilágából. Csak itt Japánt polgárpukkasztják.

Értékelés: 9,8

Linkek:

ANN
Aoianime

Főszereplőnk, Satou Tatsuhiro igazi antiszociális lény. Napjait egyszobás kis albérletében tölti, kerülve minden emberi társaságot. Az ingerszegény világában már a bútorokat is lassan megszemélyesíti magában. Ám egy napon találkozik egy különös lánnyal, és az azt követő hónapokban szinte átsöpör az életén napjaink Japánjának összes idióta és veszélyes szubkultúrája...
A sorozat a kevés számú seinen vígjátékok műfaját gyarapítja. Ezen belül egy szinte tökéletes szatírája a társadalomból kiszakadt fiatalok lelkivilágának. Különösebb moralizálás nélkül. Mert itt annak nincsen helye. S mint egy epizódban kiderül, a hősi halálnak sem, ha úgysem viszel semmilyen értéket a sírba.
Ez a kis remekmű elképesztő skálákon mozog a sírva vígadástól az önfeladás gondolatáig. Kőkemény realitásérzékkel, és gyakran egészen felkavaró módon. Egészen kivételes kijelentés ezt mondani egy animációs filmre, de a Welcome to the NHK képes arra, hogy az embert érzelmileg a végletekig kimozgassa.
Ebben rejlik a sorozat varázsa, s talán ez egyben a gyenge pontja is. Hihető, hogy mindez a képtelenség egyetlen szerencsétlennel megtörténjen? Végülis nehezen. Ezzel együtt 2006 legjobb vígjáték animéje, kiemelkedő szinkronnal és kifejezetten esztétikus karakterdizájnnal.

Értékelés: 9,6

Linkek:

ANN
Aoianime

Két kéz remegve üti a billentyűzet gombjait, s éjfélkor megnyílik végre a honlap – magyar fordításban a Pokoli Kapcsolat. Ha valaki beüti egy általa gyűlölt személy nevét pontban éjfélkor, eljön hozzá Enma Ai, aki egy babát ad a kezébe nyakában a vörös zsinórral. „Ha meghúzod a zsinórt, azonnal pokolra kerül ellenséged. De vigyázz: ebben az esetben halálod után Te is.” Így lehetne tömören leírni Ai ajánlatát. A sorozat részein át rengeteg ember történetét kísérhetjük végig szenvedéseiktől a zsinór meghúzásáig vagy a baba visszaszolgáltatásáig. Az epizodikus felépítés mellett általában egy emberi történetre kerítenek sort, s közben megismerhetjük Ai és három segítőjének kilétét is.

A történetvezetés eredménye rengeteg mellékszereplő pörgetése, és a főkarakterek lassú kifejtése. Ez mégsem vezet vontatottsához, az egyes történetek részletesen átgondoltak és hitelesek, emiatt a Jigokou Shoujo nem válik egy pillanatra sem unalmassá. Az ismétlődő motívumok – a baba átadása, a szabályok elmondása és a pokolra küldés körülményei – mind fontos kellékek, melyek szerepe Ai valódi személyének felfedésénél válik igazán világossá. A monotóniából sikeresen emeli ki a sorozatot a professzionális és gazdag aláfestő zene valamint a szinkronok.

Ettől még önmagában nem válna érdekessé a sorozat – kiváló hangokkal és mesteri kivitelezéssel máshol is találkozhatunk. Ami érdekes, a moralitás feltűnő hiánya. Nem csupán az juthat pokolra, aki egy adott értékrendet el nem fogadva éli az életét. A kettéosztott túlvilág mellett hiányzik a ítélkező bemutatása. Akiket látunk, nem felülről lettek megítélve életük végén, hanem egy másik ember által – vagy saját bűnüknek, egy ember pokolra küldésének következményeként. A felülről jövő ítéletet homályban hagyja a sorozat, nem ad teljes világképet. Kizárólag emberi konfliktusokra koncentrál, a transzcendens szál csupán a kerettörténetet és a hangulatot szolgáltatja, és teszi a sorozatot igazán élvezhetővé. Ebből csak a két évad utolsó részei emelkednek ki, ahol Ai is maga is cselekmény alakítójává válik. Ez azonban kell ahhoz, hogy az összesen 52 rész egységes történetként is egy kerek egészt alkosson. De nem ez köti a nézőt a képernyő elé: az egyes epizódok külön is lekötik a figyelmet: az egyes szereplők motivációi és a zsinór meghúzásáig vezető utuk, mellyel két embert ítélnek örök szenvedésre, gyakran nehezen átérezhető, az adott helyzethez kötött. Nehéz azonosulási pontot találni. Talán ez adja a sorozat másik komoly erényét – a néző folyamatosan keresi a kapcsolódási pontokat és a konfliktus feloldását a szalag meghúzásáig, amíg a pokolra nem kerülnek, addig, amíg a feszültség meg nem szűnik.

Sajnos meg kell jegyeznem, az egész évadokhoz való ragaszkodás nem tett jót a történetvezetésnek. Főleg a második évadon érződik némely történeten, hogy az epizódszám kialakítása miatt készítették el őket. A Jigokou Shoujo ezzel együtt a thiller műfajú animék között az egyik legjobb, amit az utóbbi években készítettek. A főszereplő egyedi nézőpontja miatt általában a thillerek között egy kiemelkedő alkotás, s animékkel esetleg csak ismerkedők számára is tudom ajánlani.

Értékelés: 9,4

Linkek:

ANN
Aoianime

Figyelmeztetés: Még mielőtt minket is a pokolra küldenél, legalább olvasd el a FAQ-ot.