2007. szeptember 16. 14:20 - public hikikomori

FLCL

Kicsit illuzióromboló leszek. A FLCL nem tömény baromság, és nem paródia - bár néha emlékeztet rá. Egyszerűen egy szürreálisan tálalt történet egy fiatal srácról, aki szépen rájön, hogy a gyerekkora véget ért.
Hamár szürreális, kezdjük az álommal: A Naota 12 éves Naota épp az USA-ba kiutazott bátyja hajléktalan barátnőjével tölti az idejét egy elképesztően unalmas kisváros hídja alatt. Mikor a lány elmenne, megjelenik egy kismotoros nő, és leüti a gitárjával. A srác élete felbojdul, az ütés helyén kipattan a fejéből két robot, a nő beköltözik a szobájába, és kezdetét veszi a 6*30 perces tébolyda, felváltva a valóság és az álom képeivel.
A kettő keverése egyáltalán nem szokatlan Japánban, a képi formák ömlesztése a mangakultúrában is elég elterjedt. A FLCL-ben inkább az ehhez tapadó montázsok elképesztő ereje, ami kiemeli a sorozatot a mezőnyből.
Emellett egy fergeteges vígjáték azoknak, akiknek már a Brian élete is alapműnek számít.
Ezzel még nem mondtam sokat, a FLCL kivitelezése minden szempontból csillagos ötös. Igazán tetszetős nem annyira élénk kézzel rajzolt grafika és egy baromi jó kísérőzene dobja még fel a sorozatot a The Pillows közreműködésével. Sokak szerint maga a zene az, ami megadja a sorozat hangulatát, én inkább azt mondanám, a fentiek, így együtt.
A FLCL világában egy dolog a cselekmény, a valóság kibogozása a néző dolga. Nézd meg, merülj el az álomban, és fejtsd vissza az élményt. Mint egy Dali-kép, vagy bármi a szürrealista kiáltvány eszmevilágából. Csak itt Japánt polgárpukkasztják.


Értékelés: 9,8

Linkek:

ANN
Aoianime

Címkék: flcl é:9
komment
süti beállítások módosítása