Alapvetően a kísérletezést lehet szeretni az animék között. Sőt, kifejezetten lelkesítő, ha egy alkotó valamennyire próbál kitörni az Excel Saga óta betegre szivatott klisék világából. Shinkai Makoto-t ezért is kell szeretni, többször bizonyította már tehetségét. Ami azonban a Kanajo to Kanojo no Neko-ban (She and her cat) az igazi ötletet adta - a nézőpont megváltoztatása - itt nevetséges hatást kelt.
Miről is van itt szó? Fiatalok évei múlnak, és az érzéseik eltompulnak, a szerelmük elmúlik. Rengetegszer feldolgozott téma. Shinkai Makoto jó stílusérzékéről tesz tanúbizonyságot az elképesztő minőségű animáció. A rajzolt tájak szinte életre kelnek, minden a helyén van, egy pillanatra sem lehet érezni, hogy a rajzolt forma sterilizálná a megjelenítést. A probléma a nézőpont. A teljesen akciómentes mozi alatt szinte végig "belső monológok" mennek. Nem mintha ez idegesítő volna - a minőséggel itt sincsen gond - csak éppen az egész olyan elképesztően valószínűtlen.  Az, hogy az író-rendező Shinkai a szereplőkkel mondatja el a saját gondolatait, már a film elején erőltetté válik. A végeredmény pedig egy tényleg gyönyörű, filmként viszont alig értékelhető fércmű.
Én azt hiszem, maradok néhány korábbi filmjének a csodálója.

Értékelés: 7,3

Linkek:

ANN
Aoianime