A túlélőcsomag második részében a yaoi, yuri, ecchi és hárem műfajok kerülnek bemutatásra.

Yaoi

Yaoi vagyis boy’s love = fiú x fiú szerelem. A műfaj határai ugyanolyan tágak, mint a yurinál, és ahogy ott is, úgy itt is a célközönség a fiatal tizenéves lányok népes tábora. Egy töretlen népszerűségű stílusról van szó, amelynek sikere megfejthetetlen az egyszerű halandók számára, de a megoldás valahol a japán kultúrában és a régen élt japán nők félénkségében keresendő… de most nem is ez a lényeg.

Általánosságban elmondható, hogy a művek jó részénél inkább a humor és a könnyedség dominál és talán ez könnyebben befogadható szélesebb rétegek számára is, azonban ritkán ugyan, de találkozhatunk komplexebb történetekkel is. Ennek a műfajnak is  megvannak a maga kliséi, és itt a tömkelegével futkározó bishi karakterek jellemében és a kapcsolaton belüli pozíciójában érhetők tetten ezek a klisék. Mégpedig két fogalommal kell megismerkednünk: a seme típusú karakterek a férfiasabbak, szinte mindig idősebbek, sikeresek vagy vezető beosztásúak (MINDIG dohányoznak), nagyon de nagyon komorak és titokzatosak és sohasem értjük, hogy mit esznek az ukékben. Az uke karakterek igazi kis nyunyók, lányos, fiatalabb, érzékeny, lelkizős, cuki fiúk, akik gyakran első szexuális élményüket köszönhetik a semének.

Gravitation

Ha azt kérdezzük, hogy ki milyen yaoit ismer, a Gravitaton cím nagy valószínűséggel biztosan szerepelni fog a válaszok között. Lehet, hogy ez a kezdő rocksztár és a komor, sikeres író kapcsolatáról szóló anime nem a legeredetibb történet, lehet, hogy grafikailag sem kiemelkedő, és lehet, hogy bizony nem a legjobb anime a világon. De mindettől függetlenül kétség sincs afelől, hogy itt a helye a listán a Gravitationnek, hiszen egy igazi kult státuszban lévő műről van szó. Nem véletlen mindez, hiszen egy tökéletes yaoiról van szó, amiben minden egyben van a töménytelen humor, a műfaj összes kliséje és persze egy leheletnyi tragédia a seme karakter morcossága mögött.

Mirage of Blaze

A Mirage of Blaze anime viszont egy 40 kötetes, nagyon népszerű regénysorozatot adaptál 13 részben + 3 kiegészítő OVA történetben. A Gravitationnel szemben nem a humoros, könnyen befogadható irányból érkezett, sőt nem is követhető olyan egyszerűen, hiszen műfajilag amolyan romantikus történelmi dráma, nyakon öntve egy kis misztikummal. A feudális Japánba kalauzoló történetben rengeteg történelmi utalás van és könnyű elveszni a sok szereplő és klánnév között is. De az anime sava borsát a karakterek kapcsolata adja. A két főszereplő közötti összetett, ellentmondásokkal teli, szerelem-gyűlölet bemutatásának köszönheti ez az anime népszerűségét. Még akkor is így van ez, ha ez teszi ki kisebbik részét, és a feudális Japánban játszódó történet már magában is érdekes és izgalmas, ezért bátran ajánlom mindenkinek, hiszen semmi biztosítékot kiverő dolog nem történik, nincs szex sem, csak egyszerűen egy harcos, kemény világban egy férfi beleszeret a másikba.

Ai no Kusabi

Volt egyszer egy klasszikus sorozat 1992-1994 között, ami az eltelt évek során hihetetlen népszerűségre tett szert és kult státuszt vívott ki magának, majd az a hír bolygatta fel a yaoi rajongó világot, hogy egy 13 részes új feldolgozás várható. Teltek múltak az évek, és végül 2012-ben egy 4 részes OVA képében megérkezett az új változat, ami megugrotta a klasszikus előd által igen magasra tett lécet. Bizony, ha a Mirage of Blazenél összetett és ellentmondásokkal teli kapcsolatról beszéltünk, akkor ez az Aoi no Kusabi főszereplőire fokozottan érvényes. Maga az anime egy olyan posztapokaliptikus világban játszódó sci-fi, ahol a legfőbb uralom a szőke férfias bishik kezében van, és a sötét hajúakat szexrabszolgaként használják. A történet a szőke városúr Iason, és a szexrabszolga Riki szeretem-gyűlölöm érzelmi hullámvasútját meséli el ebben a kifordult világban. Nekem az új verzió jött be jobban, de érdemes mind a klasszikus, mind az új sorozatot megnézni (márcsak azért is, hogy hogyan is nézett ki egy yaoi a kilencvenes években), viszont az Ai no Kusabit ajánlani csak 18 év felett tudom, mert azért elég khöm hard yaoi (már majdnem a hentai határait súrolja), de a műfajban elfoglalt megérdemelt klasszikus helye miatt itt a helye a listán.

Sekaiichi Hatsukoi

Sok anime szerepelhetne itt a listán a negyedik helyen, én mégis a Sekaiichi Hatsukoi mellett döntöttem, hiszen ez a friss, ropogós műben minden benne van, amiért a yaoit imádni és gyűlölni lehet. A Junjou Romantikát is jegyző alkotópáros jól megtanulta a leckét, pontosan tudja mi kell a sikerhez. Ezúttal egy manga kiadó mindennapjaiba tekinthetünk bele, ide helyezik a három pár történetét is. Míg az első évad visszafogottan alapoz, a második évad igazi könnyed, mosolyt arcra ragasztó szórakozás. Kezdőknek mindenképpen ezt az animét ajánlanám a műfajjal való ismerkedéshez.

Yuri

A Shoujo-ai/yuri röviden minden, ami a lány x lány szerelmet mutatja be. A shoujo-ai inkább nyugaton, a yuri inkább Japánban elterjedt kifejezés. A műfaj határai elég tágak, kezdve a Class S-től, ahol a lányok inkább csak plátói érzéseket táplálnak egymás iránt a már szexuális utalásokat is tartalmazó egyéb yurikig. De két dolog biztos bennük: a közhiedelemmel ellentétben nem igazán tartalmaznak szexet, inkább az érzelmek dominálnak (néha el is túlozzák a drámát) és kevés kivétellel nem férfi nézőknek készülnek, hanem női alkotóktól lányoknak. Megvannak a műfajnak a maga kliséi, mint a katolikus lányiskolai közeg, egy átlagos, általában alsóbb éves rajongása egy felsőbb évesért, aki nem lehet más, mint az iskola sztárja, néha sok giccs és dráma, dráma, dráma. Azt mondják, hogy nehéz jó yurit találni, mert a történetek nem túl erősek, de ha valakit igazán érdekel a műfaj, akkor itt is találhatóak olyan gyöngyszemek, amik nem egyszerűen csak a lány+lány szerelemről szólnak csak, hanem ennél sokkal többet adnak és mesterműveknek tekinthetőek.

Simoun

Ez az anime is, mint sok másik előbb light novelként majd mangaként látta meg a napvilágot, de az a pár fejezet, ami végül a Yuri Hime magazinban megjelent, nem vetítette előre az anime változat sikerét. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, senki nem várt igazán semmit tőle. Aztán jött, látott és győzött és nem lehetett kérdés, hogy ez a különleges sci-fi világban, ahol mindenki nőnek születik, játszódó anime az első ezen a listán. A történet, a grafika, az érzelmek mind-mind kiemelik az átlag yurik közül. Ez a 2006-os, mára klasszikussá vált anime, a maga 26 részében még a nem mindennapi helyszínével is mindent felvonultat, amiért egy yurit szeretni lehet és látni érdemes. Csodálatos képvilág, drámai történetvezetés és érzelmek, érzelmek, érzelmek. Gyönyörű történet szerelemről, felnőtté válásról és annak minden félelméről. A karakterek részről-részre változnak, előttünk épülnek, nőnek fel. Habár az egész űrhajó izés, háborúsdi másodlagos, azért a CGI sem lett satnya, még ha az igazi figyelem itt tényleg az érzelmeken és a vágyakon van.

Maria sama ga Miteru

A Maria sama ga Miteru (avagy a Szűz Mária figyel minket) anime a csupa nagybetűs CLASS S. Katolikus lányiskolával, sok-sok onee-samázással, kézen fogva sétálással és még több barátságon túlmutató hol drámai, hol könnyed érzelemmel. Egyszerre vicces, szomorkás és kedves, egyedi hangulatú és elegáns, bár sokszor próbálkoztak az utánzásával, valamiért egész egyszerűen utánozhatatlan. Mindmáig megfejthetetlen, hogy a recept, ami ebben az animében annyira működött, máshol miért nem működik így. A Marimite legfőbb erénye a karakterekben van. A karakterépítés (főleg a fő páros Yumi és Sachiko) és a karakterdinamika részről-részre és évadról évadra fejlődik és nyűgöz le mindenkit, aki leül az anime elé. A Marimite már most klasszikus státuszban van, hiszen ez az anime hozta meg a shoujo-ai rövidke feltámadását a kétezres évek elején.

Shoujo Kakumei Utena

Kunihiko Ikuhara 1997-es mesterművét, a Shojo Kakumei Utenát, pár mondatban összefoglalni szinte lehetetlen. Egy nem mindennapi felnövés történet, valahol a gyermekkor és a felnőttkor átmenete között, egy látszólag posztmodern tündérmese, az ártatlanság elvesztéséről, az önazonosság kereséséről és a klasszikus szimbólumok és motívumok újraértelmezéséről. Én azok közé tartozom, akik a látszólag sok filler rész ellenére is az anime sorozatot szeretik jobban, de sokan a filmre esküsznek. Én ajánlom mindkettőt. Előbb a sorozatot, aztán a filmet és mindenki döntse el maga. Nem könnyű anime, üt, tör, zúz, karmol, elgondolkodtat. A műfaj kihagyhatatlan klasszikusa.

Aoi Hana

Az Aoi Hana viszont azért érdekes, mert a yuri műfajra jellemző klisék közül szinte az összes hiányzik belőle. Nincs katolikus lányiskola, nincsenek onee-samák, nincs melodráma, nincsenek hivalkodó giccsek. Erre a 2009-es, csupán 11 részes animére a visszafogott pasztellvilág, szolid elegancia, leheletnyi humor de annál több dráma a jellemző. És a legfontosabb: életszagú és valóságos.

Ecchi

Bár a mangák és animék között nemtől és kortól függetlenül szinte mindenki találhat kedvére valót, a fő felvásárló réteg és célközönség mai napig a kamaszfiúk és fiatal férfiak. Az pedig régi igazság, hogy a férfi szívéhez a legrövidebb út a primitív ösztönein keresztül vezet: jelen esetben a női idomokon és azokat rejtő alsóneműkön át. Elvégre miről fantáziál a tinédzser fiú, ha nem arról. Így a kamasz erotika - melyet a japán a perverz szóból eredeztetett ‘ecchi’ címmel illet - az évek alatt rengeteg formában és műfajokon átívelően számos olyan helyen megjelent, ahol legalább egy hím egyed lehetett az olvasók vagy nézők között. Önálló műfajról mégis onnantól beszélhetünk, mikor ez a fajta pajzánság olyan prominensen jelent meg a szériában vagy annak történetében, hogy jelentősebb, de minimum egyenrangú volt minden más aspektusával. Jöjjenek hát az ifjúkori bujaság azon éllovasai, melyek valami maradandót alkottak, és meghatározták az ecchi műfaj napjainkig tartó menetét.

Golden Boy

Nem a Golden Boy volt az első sorozat, ahol a nemiség és erotika, mint a humor forrása jelent meg, de a 90-es évek elején még kevesen engedhették meg maguknak, hogy ilyen szinten legyen központi elem, és ilyen távlatokig menjenek el. A Golden Boy szintén az elsők között volt a pattogó gumilabda-mellek ábrázolásában. Fontos megemlíteni, hogy ekkor még erősen képviseltetve voltak a korszakra jellemző femme fatale karakterek.

Love Hina

A Love Hina avagy az őshárem, egészen máshonnan indul, és ha nem is nevezhető teljes mértékben ecchi sorozatnak, mindenképpen ő honosította meg a félreértésből vagy balesetből fakadó szituációkat. Ilyen például, mikor véletlenül rányit a főhős a zuhanyban a lányokra, vagy megcsúszik és arccal valakinek a mellére esik. Az évek alatt sorozatok százai másolták, és bár mostanra elcsépeltnek számít, még napjainkban is gyakran találkozunk ilyen típusú jelenetekkel.

Ichigo 100%

Ilyen másoló volt az Ichigo 100%, mely részben a nagyok nyomdokain felkapaszkodó hárem, mégis ott tudta hagyni a műfajon saját kéznyomát a női bugyik iránt tanusított páratlan fétisével.

Ikkitousen/Tenjou Tenge

Ha nem is áll fenn a tyúk és tojás esete, két akciósorozat, az Ikkitousen és Tenjou Tenge párhuzamosan fektette le a “lányok addig verekednek, míg leszakad róluk a ruha” alműfaj alapjait. Bár ezen sorozatok és változó színvonalú követőik többnyire a látványos akció ígéretével édesgetnek magukhoz szélesebb rétegeket, a középpontban szinte mindig a női idomok felfedése marad.

Queen's Blade

Követőik közül talán a leghirhedtebb a Queen’s Blade széria, mely már nyíltan az idősebb rétegeket célozta meg, és a műfaj minden korábbi finomkodásával felhagyva szoftpornó mélységekig ment el. Sajnos amint jövedelmezőnek bizonyult, ez a megközelítés is további követőkre talált.

Hárem

A „hárem” animék is a romantikus műfaj egyik alkategóriájába tartoznak, ezért rengeteg átfedést találunk például a fiataloknak készülő romantikus vígjátékokkal, de a szépnek ábrázolt szereplők miatt bármely romantikus dráma és ma már egyre inkább a boys love sorozatokkal is sok közös vonást mutatnak. A lányoknak és fiúknak készült háremsorozatok nyilván a célközönségben különböznek, és a főszereplő „rajongói csoportja” is nyilván a célközönségnek tetsző nemből áll össze. Általánosnak mondható, hogy a középpontban (bármely nemről is legyen szó), egy átlagos semmiben sem kiemelkedő szereplő áll, akikkel még a legnagyobb lúzerek is azonosulni tudnak. Valamely tulajdonság alapján azonban az ellenkező nem mégis fölfigyel főhősünkre, így folyamatos szerelmi ostromnak van kitéve, bár elég kiábrándító, hogy az animék esetében szinte soha sincs konkrét választás, így mindenki hoppon marad, beleértve a nézőt is. A visuel novel formában egyébként roppant sikeresek Japánban ezek a randiszimulátorok, így ugyanis mindenki az általa leginkább favorizált szereplővel (szereplőkkel) jöhet össze a játék során. A szereplők kora alapján egyébként sok kategóriát föl lehet állítani, egyre több játékban és animében gyakoribbak a középiskolás diákba beleszerető egyetemisták, vagy érett felnőttek is. Ezzel ellentétben azért elég ritka, de előforduló elem a lolik és shoták szerepeltetése, de ezek helyett gyakori a „moe” ábrázolási mód (hivatalosan ugyan nem kiskorú, de nagyon annak néz ki, vagy gyermekien aranyos). Természetesen a kulcsfigurák továbbra is a szereplővel azonos korosztályba tartozó tizenéves „rajongók”.

Starry Sky

Bár különösen kiemelkedő és egyedi sorozatot ebben a műfajban nagyon nehéz említeni, a Starry Sky mégis egy csöpp egyediséget mutat a társaihoz képest. A főszereplő jelenléte szinte teljesen elhanyagolható, ugyanis az animében nem igyekeztek görcsösen átemelni az eredeti játék romantikus szálait, így inkább a férfi szereplők jellemével ismerkedhetnünk meg a rövid részek alatt. Minden szereplő két-két 10 perces részt kapott, és valamennyinek megvan a saját története, amik ugyan nem világmegváltó mélységűek, de a rövid részekkel sikerül elkerülni, hogy a végére mér unalomba csapódjanak át a részek, valamint a bemutatott jellemek is elég szimpatikusak, dacára, hogy még a hagyományos háremsorozatoknál is nagyságrenddel nagyobb szereplőgárdát vonultat föl.

Infinite Stratos

Az Infinite Stratos a lányhárem tematikáját a mecha műfajjal keveri, így duplán kedvez a fiatal fiú célközönségnek. Bár a technikai rész szinte alig van jelen és az összecsapások is nevetségesek, ezt aligha róhatjuk föl egy elsősorban romantikus hárem-vígjátéknak tekinthető sorozatnak. A lány szereplők itt is sok stílust felvonultatnak, mindenki megtalálja a maga kedvencét. Bár nyilván a személyiség vonzalma relatív, mégis pozitívum, hogy a szerzők nem erőlködtek egy túlzott mesterkélt karakter létrehozására, így minden szereplő szimpatikus lehet valamiben. Bár világosan itt sem zárják le a szerelmi szálat, a történet folyamán legalább nyilvánvalóvá válik, mely lány iránt legerősebb a vonzalom, így a néző maga továbbgondolhatja a végső befejezést.

Uta no Prince-sama

Az Uta no Prince-sama pedig, a Skip Beat-hez hasonlóan a sztárélet világába kalauzol el minket, ahol nagyon jellegtelen főhősnőnk zeneírói pályára készül, a zeneiskola fiú növendékei pedig nem csupán dallamai és kottái, de keze után is törik magukat. Nagy hátránya viszont a sorozatnak, hogy a szereplőnő itt is elhanyagolható, viszont a Starry Sky-al ellentétben itt végig képben van, így még jobban kiütköznek hiányosságai. A sorozat főleg a zenék (és persze a fiúk) miatt lehet vonzó a célközönség számára.