Psycho Pass

Ez az új sorozat különösen nagy érdeklődésre tarthat számot, ugyanis a cyberpunk műfajába sorolható, de emellett a nagyobb nézőtömegek megszólítása érdekében beszélhetünk akció és thriller besorolásról is a Psycho Pass esetében. A fő cselekmény egy hi-tech, szupermodern metropoliszban játszódik, ahol is a rendfenntartó szervek a lakosságot a pszichológiai tulajdonságaik, a társadalmat fenyegető potenciális veszélyességük és személyiségük alapján sorolják be a lehetséges bűnelkövetők közé. Ez a rendszer, szubjektív volta amiatt, különösen sok tévedésre ad lehetőséget, mint ahogy ezt már rögtön az első részben is láthatjuk. Az újonc Tsunemori Akane szintén a rendfenntartóknál kezdi meg pályafutását, és bár az egyetem legígéretesebb növendékei közé tartozott, már első ránézésre sem kelt túl bizalomgerjesztő látványt a törékeny és érzékeny fiatal nő - legalábbis a társadalmi söpredék hatékony eltakarításában való részvételben nem tűnik a legjobb választásnak.

A gyanú sajnos hamar beigazolódik: Akane tétovaságával és határozatlan jellemével majdnem elszúrja az első akciót. 

A rendőrség egyébként fura módszerrel dolgozik: a piszkos munkát is potenciális bűnözőkkel végezteti el, akiket a rendszer szintén a veszélyes elemek közé sorol - "nekik már úgyis mindegy"-alapon. Az akció vezetői, a magas rangú rendfenntartók - elvileg - csak az ő irányításukban és koordinálásukban vesznek részt, bár, ahogy azt az első részben is láthatjuk, szükség esetén rájuk is nagy nyomás nehezedik.

Az anime a techno "blabla" szempontjából érdekes világot mutat be, bár a hipermodern, beszélő és analizáló lőfegyverek technikája kicsit sántít a bevetések hatékonysága szempontjából. Az általánosnak nevezhető akcióklisé értelmében, a rossz fiúk itt is udvariasan megvárják, amíg a rendőrök fegyverei hosszasan értékelik a célpont helyzetét és állapotát, majd a rendőr helyett meghozzák a döntést a célszemély megsemmisítéséről. Az udvarias gazemberek a kedélyes csevej után támadnak csak rendőreinkre, ami egy zs-kategóriás akciófilmnél is mulatságos és kínos megoldás, nemhogy egy cyberpunk animénél. (Gondolom mindenki emlékszik Bud Spencer akcióira, akire egyszerre csak egy rossz fiú támadt, és szépen megvárták egyesével, míg az előbbit leüti a monstrum - na itt is hasonló érzése van az embernek). Tehát ilyen szempontból nagyon modernnek szánt technikai környezettel kifejezetten "baj" került a palacsintába, (elnézést a hatalmas képzavarért) bár elképzelhető, hogy a készítők ezzel is csak a szimpatikusnak és tökéletesnek messze nem nevezhető rendszer és világkép koporsójába ütnek egy szöget.

Sajnos a főszereplő nő is nagyon nyápic és idegesítő, egy ilyen sorozatnál ez is hatalmas negatívum. Ennek ellenére megér egy próbát a Psycho Pass, remélhetőleg a felvezető részek után némi összefüggő, az értelem szikráját is mutató történet fog kikerekedni, mert az első két részből egyelőre még ez is hiányzott.

Hiiro no Kakera

A Hiiro no Kakera névre hallgató, otome játékból adaptált sorozat nem jelent teljes újdonságot, ugyanis tavasszal már már lement az első 12 része, de mivel abban semmi érdemleges és említésre méltó nem történt, plusz a játék lehetővé teszi a 24 rész kihasználását (főleg, ha a felét a semmire pocsékolják), idén ősszel újabb adaggal örvendeztetik meg a célközönséget. A középpontban itt is egy mágikus képesség áll, főhősnőnk Kasuga Tamaki ugyanis a "tamayori hime" képesség birtokosa, amely a gonosz démonok mágia általi megfékezésére szolgál. ettől se többet, se kevesebben nem tudunk meg, de Tamakinak rögtön segítője is akad öt fiú személyében, akik az őrzéséért és védelméért felelnek. A srácok persze egytől-egyik bishounenek, ezzel biztosítva a sorozatnak némi vonzerőt. Idővel persze árnyalódik a kép, gonosz árulók, rosszakarók, furcsa idegenek és a főellenség keseríti meg hőseink életét, miközben Tamaki azzal küszködik, hogy felébressze saját speciális képességét, és megmenthesse a világot (és persze szeretteit) a gonosz démonok karmai közül. Nyilván akik ismerik az előzményeket, azoknak a második évad első két része sem fog nagy meglepetést okozni, de legalább a készítők elmozdultak a holtpontról az akció irányába, így nem unjuk halálra magunkat, mint tettük azt tavasszal.

Az otome játékok lényege, a romantika és szerelem itt sem számít fontos tényezőnek, bár a többi adaptációhoz képest jobban visszanyúlnak az alapokhoz, ugyanis a részek végén, a következő epizódot előrevetítő semmitmondó előzetes helyett a visual novelek szituációit idéző szerepben tetszelegnek a szereplők (vagy egy fórumon olvasott lényegre látó néző vélemény szerint "csöpögnek önmaguk szerepéből kilépve"), amiben természetesen a főszereplőnek teszik a szépet, bár ennek élvezeti értékét leginkább a nézők arathatják le.

A Hiiro no Kakera semmilyen szempontból sem váltja meg a világot, az eddigiek alapján még az otome adaptációk között is kifejezetten gyatra, így főleg a fiatal női célközönségnek, a bishi-rajongóknak ajánlott, vagy egyszerűen csak akkor, ha egy fáradt nap végén, nulla agyi működéssel meg szeretnénk nézni egy pihentető animét.