A sorozat fiatal főhőse, Nura Rikuo sajátos élethelyzetben találja magát: mivel a nagyapja a démonok (yokai) vezére volt, ezért döntenie kell, hogy nagyapja nyomdokaiba lép vagy az átlagos középiskolás emberek életét éli. Nyilván mivel rendelkezik mindkettő lehetőséggel, a kettőnek valamiféle szintézise fog megvalósulni, és „lelki feladat” nagyrészt abban áll, hogy Rikuo mindkét örökségét elfogadja és a két világban egyszerre tudjon létezni és funkcionálni. Sok szereplős shounen akció nagyrészt, néhány kisebb érdekességgel.

Talán a legfeltűnőbb a sorozatban a két évad közötti különbség: míg az első inkább Rikuo emberi életére, osztálytársaival való kapcsolatára összpontosít, addig a második évadban csak ritkán láthatjuk emberi alakban. Ezt persze mindig jól megmagyarázzák nekünk, ugyanis elvileg Rikuo csak akkor változik youkai alakba, mikor elkelt a Hold. Kicsit unalmas lesz mikor harmadjára történik meg hogy Rikuo valami új helyre megy, ahol valami oknál fogva nem változik vissza emberré huzamosabb ideig. Persze ilyenkor az osztálytársai sincsenek a közelben általában, és a második évadban egyébként is csak 4-5 részenként lehet látni őket, amint semmi értelmeset nem tesznek a cselekmény előremozdítása érdekében.

Mindkét évad jó a maga módján, ezért nézzük inkább külön őket. Az első évad kicsit olyan mahou shounen jellegű. Az osztálytársak valami bajba keverednek, ellenséges démonok zsarolják Rikuo-t a szeretteivel stb. sablonosan jófiú főszereplőnk pedig rögtön kész mindent megtenni hogy kiszabadítsa őket. Ezért általában inkább érzelmi indíttatásra átalakul Nurarihyonná, aki elvileg hiper-szuper erős, és a nem-emberi társaival kiszabadítja az emberi társait. Bár elég sok ilyen akció van, a középpontban mégis inkább az áll, hogy Rikuo-nak el kell fogadnia a másik énjét, aki tényleg egy másik személyiség. Azonban nincs igazi konfliktus a két személyiség között, így a pszichológiai elemek minimálisak, ne számítsunk skizofrén parára.

Mikor ez az elfogadás megtörtént, és Rikuo nagyapja (és halott apja) nyomdokaiba lép, akkor kezdődik a második évad, ami már egy edo-i és kyoto-i youkai közti háborút vázol fel, amiben persze Rikuo lesz a az Edoból származó sereg vezére. Viszont itt már nem elég az identitástudat, ide már az alaposabb önismeret mellett többek között karizma is kell. Ebben az évadban már vannak shounen animékre jellemző edzős részek, amikben a főszereplő mindenféle próbát kell kiálljon, hogy erősebbé váljon, és szembeszállhasson a főellenséggel. Viszont az animében ezeket a részeket elég elsietettnek éreztem. Talán ez annak is köszönhető, hogy soha nem magyarázzák meg rendesen, hogyan is működik a „youkai mágia” vagyis mi az alapja a képességeiknek. Csak annyit magyaráznak, hogy van a félelem, és amelyik youkai jobban megijeszti a másikat, az nyer. Félmondatokból még azt is megtudhatjuk, hogy Rikuo inkább lenyűgözni akar embereket, míg a kyoto-i youkai terrorizálja az áldozatait. Amúgy ezzel nem lenne gond, az érzelmi alapon működő képességek a shounen műfaj sarokkövét képezik, de ez valószínűleg a mangában jobban van tálalva. Az animében csak annyit látunk hogy mikor Rikuo menőbb akkor nagyobb fekete felhők jönnek a testéből és akkor erősebb. A konkrét képességekkel azért már nincs semmi baj, világosak, logikusak, látványosak, és a japán folklór megannyi lénye miatt elég sokszínűek.

Ha pedig nem lenne elég a szinte minden részben előforduló harc, idővel kiderül, hogy a főellenséggel személyes elintéznivalója is akad Rikuonak, ugyanis ő ölte meg az apját. Ezzel rögtön kapunk egy drámai vonalat is, ami nagyrészt flashback-ek által kapcsolódik a cselekményhez, így láthatjuk Rikuo apját is. A legtöbb csavart viszont az utolsó 2-3 részbe zsúfolták, ami egy sűrű elkapkodott zárást eredményez. Egyszerűen túl sok dolog derül ki, amire nincs ideje reagálni a szereplőknek. Rikuo-nak pl. kb 3-4 perce van reagálni arra, hogy aki ellen eddig harcolt valójában rokona valami módon, meg egyébként egy még nagyobb főellenség teremtette úgy hogy visszahozta az apja első feleségének a lelkét. Szóval egyrészt bonyolítják, ami azért annyira nem baj, az időzítés viszont rossz, mert a csavarok után mindig kell hagyni időt hogy leülepedjen egyrészt a szereplőkben másrészt a nézőben. De hogy ne csak rosszat mondjak erről az évadról, jó ötlet volt és épp ideje volt már a többi youkai szereplő múltjáról is látni valamit, akik még Rikuo apjának voltak a társai. Még az se baj hogy általában csak egy részt szántak egy fontosabb mellékszereplőre, az előző évadban már eléggé megszerethette őket az ember, hogy ne unalmas fillerként tekintsen ezekre az epizódokra.

Mindkét évad élvezhető, de míg az első jobban felépített, lineárisabb, addig a második bár pörgősebb és eseménydúsabb, főleg a vége elkapkodott, és inkább olyan érzés, hogy túl sokat akartak egyszerre belevinni. Minden bizonnyal olvasásra érdemes a manga is.