A focis animék a kiszámíthatóbb műfajok közé tartoznak az animék széles palettáján. Nem nagyon szokták keverni más műfajokkal, nem jelennek meg hirtelen robotok a pályán, nem derül ki egyik játékosról sem, hogy mágikus képességekkel rendelkezik, és egyébként nem is ember, hanem démon. Viszont garantált a szubjektív idő alkalamzása (2 perces monológok labdavezetés közben), az eltúlzott rúgómozdulatok, mozgásvonalak minden mennyiségben, és persze rivális csapat, játékos, akikkel folyik az egészséges versengés, az optimista kapitalizmus szellemében.

De van anime, ami többet foglalkozik a kispaddal, mint a pályán folyó akcióval? Nos, jelentem van. A Giant Killing egy másodosztályban tengődő focicsapat, az East Tokyo United edzőjéről szól, és különböző, garantáltan rendhagyó módszereiről, melyeknek segítségével gatyába rázza egykori csapatát, amiben csatárként játszott a dicső múltban. Takeshi Tatsumi nem hiszem hogy megfelelne az edzőkről kialakított nézeteinknek. Módszereiben leginkább Dr. House-ra, illetve Cal Lightman-re emlékeztet (Lie to me, nyomozós sorozat egy goromba, britt, két lábon járó hazugságvizsgálóval).

Első lépésben mindig csak megfigyeli a játékosokat, viselkedésüket a pályán. Nemcsak a személyiségükkel kalkulál, hanem a játékosok közti kapcsolatot is figyelembe veszi. Aztán előáll valami elég furcsán hangzó edzéstervvel, kezdő felállással, formációval vagy mond valami talányosat az egyik játékosnak, aki aztán ezen agyal egész edzés vagy meccs alatt. Csak az utolsó lépésben összpontosít az anime a játékosokra, ahogy meccs közben az említett belső monológok során megtalálják sok esetben jellemfejlesztő válaszukat, aminek a segítségével hatékonyabb tagjai lehetnek a csapatnak. Ennek a folyamatnak a variációival találkozhatunk végig az animében, időnként csoportpszichológiával és persze deviáns edzőnk humoros megnyilvánulásaival fűszerezve. Látszólag mi is tanulhatunk filozófiai mélységű dolgokat a fociról a játkosok fejével gondolkozva, például hogy a csatár kifejezetten jól teszi, ha önző, mert neki az a dolga, hogy ha megkapja a labdát, akkor berúgja, nem tétovázhat. Persze ez nyilván csak az adott játékosra, az adott formációnál érvényes, szóval aki azt állítja, sokat tanult a fociról az animéből, annak ne higgyünk.

Aki jobban kedveli az akciót a sportban, az viszont csalódni fog. Még a meccseknél sem a gólon, a cselezésen, a rúgásokon lesz a hangsúly, hanem a fejben eldőlő játékon, a stratégián, és a játékosok közti bizalmon és együttműködésen. Ha röviden össze szeretnénk foglalni az animét, azt mondhatjuk, hogy ez történik, mikor focis animét csinálnak az idősebbeknek, és a sorozatra valóban ráillik a seinen jelző. Aki inkább szuper magnumokra és láthatatlan labdákra vágyik, az maradjon meg a pár évente felbukkanó shounen típusú sportaniméknél, hátha megint fellángol a futball láz Japánban.

Értékelés: 7,7

Linkek:
Wikipedia
ANN
AnimeAddicts
Animeweb