Veszélyes kölykök, A reneszánsz ember - hogy csak két olyan filmet említsek, amik alapvető témája az iskola, az osztályok közössége, a tanulók életkörülményeinek hatása a viselkedésükre és a tanárok óriási felelőssége: csak rajtuk múlik, hogy egy egységbe kovácsolják az alájuk rendelt embereket, emberpalántákat, vagy az oszd meg és uralkodj elvet követve egymásnak ugrasszák őket. Nem tudom, hogy Tohru Fujisawa látta-e ezeket a műveket, mielőtt a manga írásába kezdett volna, mindenesetre a GTO története is e téma körül forog. Talán a legnagyobb különbség az, hogy Onizuka Eikichi (22 éves) semmivel sem kevésbé emberi, mint tanítványai, szinte alig valamivel öregebb, ugyanúgy megkísértik a világ romlott dolgai, rengetegszer majmot csinál magából. Éppen ettől lesz még értékesebb az az őszinteség, egyenesség, tartás amivel kimászik a slamasztikából, és maga után húzza a gyerekeket is. Azt hiszem, ő az a tanár, aki mindannyiunknak jól jönne / jött volna, hogy a példaképünk legyen, és sajnos a magyar oktatást elnézve egyre kisebb az esélyünk arra, hogy mi vagy a gyerekeink találkozzanak vele.
Nem kevésbé érdekes a történet másik oldala: hogy lehet az, hogy egy osztály kikészíti az összes tanárját? Miért marakodnak a diákok úgy, mint egy falka veszett kutya? Miért vannak kitaszítottak, és pár fős klikkek? Erre mind fény derül, miközben Onizuka sorra felel meg a kihívásoknak, és bár az osztály fő motívációjának magyarázata nekem nem volt kielégítő, azért mindannyian tudni fogjuk, hogy ez nem egy kitalált történet, ilyen gyerekek mindenhol előfordulnak, a mi osztályaink is pont ilyenek voltak, és a felelősség bizony a felnőtteket terheli.
Ha az anime szerkezetét nézzük, feltűnő, hogy a részek csak lazán függnek össze egymással, inkább egy-egy diáknak vagy csoportnak a megértésére, "megszelidítésére", egy-egy kihívás megoldására összpontosítanak. Sajnos nincsen értékelhető befejezése a sorozatnak, kicsit inkább olyan, mint maga az élet: a dolgok elsimítása után Onizuka egyszerűen, minden drámaiságot nélkülözve tovább áll, hogy új feladatokat, új iskolát keressen. Több részben észrevehető, hogy a vizuális megjelenítés, a mondanivaló kedvéért feláldozták a valósághűséget, ebből nagyon vicces jeleneteket tudtak kihozni, mint például amikor Onizuka farkasnak öltözve várja az egyik lányt, de nem akarom lelőni a poénokat. A lényeg, hogy sok jelképpel dolgoztak az alkotók, amiket nem szabad szó szerint értelmezni.
Bár akcióban nincs hiány, az izgalmas részek csak úgy pörögnek egymás után, az eredeti mangához képest az erőszakos vagy erotikus jelenetek mennyiségéből visszavettek az animében, így fiatalabbak is nyugodtan megnézhetik. Különösen tudom ajánlani ezen kívül minden tanár szakosnak, vagy a pályát fontolgatóknak, és kezdő / gyakorló szülőknek.