Mint már egy korábbi poszt-ban említettem, Shinkai Makoto munkásságát összességében elég nagyra tartom, és nem éppen az egész estés filmjei miatt...
A She and her cat egy pár perces szösszenet mindössze, Makoto egyedül készítette még 1999-ben, fekete-fehérben. Cselekménye gyakorlatilag nincsen, egy fiatal nő életébe pillanthatunk bele a macskája nézőpontjából. Ez a kis rövidfilm éppen ezért telitalálat: nyoma sincsen erőltetett párbeszédeknek, vagy popkultúrális behatásoknak. Ami marad, a tiszta élményképek, és a mindennapok elmosódott kontrasztjai. Egy ember életéből elkapott pillanatfelvételek kristály tisztaságban.
Ha másért nem is, a hossza miatt mindenképpen érdemes megnézni. 5 perc szívmelegítés, felesleges tiszteletkörök és sallangok nélkül. Egy igazi független film az anime világából.

(Vigyázat, spoiler!)
A Key stúdió és a Kyoto Animation első közös projektje talán a legismertebb dating sim adaptáció. Nem véletlenül, hiszen valamivel előbb került adásba, mint a Kanon ismertebb, 2006-os változata.
A Kanonnal igen erős a klisék párhuzama, ezekkel most nem foglalkoznék. Az érdekességeket tekintve több szempontból is kitűnik a sorozat. Először is, a történetvezetés nem lineáris. A jelenkorban zajló események mintegy párhuzamba vannak állítva egy ezer évvel ezelőtti történettel, mely a főszereplő Yukito egy ősével estek meg.
A másik, hogy a jelenkori fejezet egyáltalán nem a megszokott irányokba vezet. Az ősei által keresett rejtély, a repülő lány legendájának kutatása helyett a személyes tragédiát választja, elvéve a nézőktől a kedvesen naív képet, ami a sorozat elején még élénken él mindenkiben: egy szokásos félig alternatív világban vagyunk, ahol a férfi-női szerepek végletesen egyszerűek.
Ehelyett kapunk egy allegóriáktól korántsem mentes, kicsit nehezen emészthető sorozatot igazán jó betétdalokkal. Bár sok szempontból igazán jól sikerült munkával van dolgunk, az AIR nem bírja kezelni a tragédiába sodródó befejezés és az álmokba ringató szórakoztatás között feszülő ellentmondást. A végeredmény jó, csak valahogy túl könnyen csalódást okoz. Szórakoztató műfajban evez, de mégsem szórakoztat. Tragikus, de nem vész el semmi. Minden benne van, hogy kiemelkedő legyen, mégis "csak" szimplán maradandó élmény.

A Kanon - annak ellenére, hogy alapvetően egy szokásos randiszimulációs játék anime-változata - igen jól szerepel a különböző portálok értékeléseiben. Pedig nem gyakori, hogy egy bishoujo 8,74-et kapjon az Animenewsnetwork-ön. A technikailag profi kivitelezés fontos, de ebben azért láthatunk bőven hasonlóakat.
A szokásos kliséelemek mind a helyükön vannak: rengeteg lányos lány iskolai egyenruhában  (tényleg) elképesztő szemmérettel, egy központi srác, háttérbe húzódó tradicionális szülők, akik hülyére dolgozzák magukat a gyerekeikért, és gabonatáblán átrohanó kislány. Minden ahogy a nagykönyvben meg van írva, hősünk halad előre különösebben nem célorientáltan, konfliktus igazából nincsen, minden lány olyan szerethetően alárendelt és aranyos, hogy olyan már nem is létezhet. Szóval egy szokásos seinen randizós történet a valóságtól elkeseredett embereknek esti órákra.
A Kanon láthatólag két dologgal tűnik ki a mezőnyből. Az egyik az egyes résztörténetek kidolgozottsága: az egyéni sorsokat valamiféle csodák irányítják és sodorják félre. Itt jön a képbe fősősünk, aki mindent helyrerak a maga lendületes és ironikus (!) módján. Ez az érdekes az egész sorozatban: Yuichi kirívóan reális karakter a történetben. Ezt külön kiemeli, hogy a fontosabb szereplők közül csak neki nincsenek ököl méretű szemei. Kiemelkedő szerepe mintegy külön sugallja, hogy egy létező világgal van dolgunk, és bárki találhat megmenteni való lányokat az életben, ha elég kiforott, és jó ember, sőt, majd válogathat is közülük.
A Kanon ezért kiemelkedő bishoujo, mert az illuziót jóval magasabb szinten viszi, mint mondjuk elődei. Egyszerre valószínűtlen és realista. Kérdés, mennyire lesz hatással a további alkotásokra. A Clannad eddigi két része alapján, úgy tűnik, teljes mértékben, legalábbis stúdión belül. A 8,67-es debütáló értékelése legalábbis több, mint imponáló.

Értékelés: 9,2

Ó, hát már megint ezeket a meséket nézed..? Főleg valamelyik családtagtól már sokan hallhatták ezt a kedvesen naív kérdést animenézés közben. Ilyenkor lehet rázni a fejet, meg tiltakozni, hogy anyukám, Te egy másik korban élsz, nézd má' mindjárt szétlövi a fejét, má' hogy volna ez mese? Még ha a Walt Disney (többnyire) bugyuta történeteiben létezne is halál, a lényeges különbség nem itt van.
A Magyarországon is vetített sorozatok nagy többsége eddig shounen volt. Álatlában úgy szokták meghatározni, hogy fiatalabb, tizenéves fiúknak készült animék ezek. A fiú kitételnek egyébiránt nincsen túl nagy jelentősége, az egyébként ide sorolt Inuyasha-ért többnyire lányok rajonganak. A továbbiakban ezeket hasonlítom össze a tényleg gyerekeknek készült "mesékkel" (de rossz szó).
Hogy a shounen karakterek összetettebbek, közhely. Nézzük meg ezt közelebbről. A szereplők valódi kockázatot vállalnak döntéseikkel (halál, testi vagy lelki sérülés), s valódi áldozatokra is hajlandóak céljaikért (gyermekkor elvesztése - Fullmetal Alchemist). Döntéseiknek következményeik vannak, felelősek a tetteikért (ha lemegy az alvilágba, a szeretteit lehet, örökre otthagyja - Yu Yu Hakusho). A helyzetüket tovább bonyolítja, hogy ellenfeleik/ellenségeik is motívációkkal rendelkező személyek, és gyakran egyáltalán nem egyértelmű, hogy a tulajdonképpeni főszereplő erkölcsileg felettük állna (Light és L - Death Note).
A shounen világában tehát nem csak a döntések kimenetele, de még azok jogossága is árnyaltabb, mint a mesékében.  A mese világa egydimenziós:  a  jó és a  rossz küzdelme, ha kemény is, és kimenetele kétes, a rossz szerepe elítélendő, pusztulnia kell. Elsőrangú nevelés egy gyermeknek, tényleg. Kidomborítja az erényt és a gyarlóságot, a kérdés igénye nélkül, hogy ezeket miért is hívjuk így. A shounen már bemutatja az igazi problémákat, még ha maga a történet nem is valós (alternatív univerzum, varázslók, démonok, stb.) Megint közhely, de valamiféle nevelés a felnőtt létre.
Nem ér ott véget a történet, hogy a legkisebb királyfi megszerezte a királylányt. A királylány nem biztos, hogy ezt akarta.