Újabb Satoshi Kon-alkotás kerül terítékre, ezúttal személyes kedvencem, a Paranoia Agent. A sorozat masszív társadalomkritikájával és abszurd történetvezetésével méltán érdemelte ki a "japán Twin Peaks" címet.
Egy rejtélyes támadó körül bontakozik ki a történet: egy baseballütős fiatal sorra üt el embereket Tokió-szerte, az áldozatok pedig alig tudnak valamiről beszámolni, csak egy árnyat látnak görkorcsolyával elsuhanni. Maga a történet csupán keretként szolgál a japán nagyvárosok frusztrált és megviselt lelkivilágú figuráinak bemutatásához. Itt semmi sem az, aminek látszik, de ezeknek a tényeknek semmi jelentőségük a kibontakozó nyomozás szempontjából: mindenki a saját démonaival küzd és megpróbálja a maga hasznára fordítani az eseményeket.
A Paranoia Agent nagy erénye, hogy nem esik túlzásokba, nem veszi annyira komolyan magát, hogy elhiggyük: egy velejéig romlott helyen vagyunk, amelyen nem csak nem lehet, de nem is érdemes segíteni. A megismert karakterek már-már bántóan valóságosak, egy igazi városi környezet termékei, nem egy negatív érték megtestesítői.
Még valami: nem ajánlom mindenkinek. Elsősorban annak fog tetszeni, akik felszínesnek találták a Mátrix álomvilág-illuzióját. Hiszen az igazi illuzió bennünk van, nem kényszeríti ránk egy külső erő. Magunknak hazudunk - sugallja Satoshi Kon. Ebben pedig nagyon is van megszívlelendő.

Mindenkivel elő szokott fordulni, hogy egy-egy anime annyira felkelti az érdeklődését, hogy mindenféle háttérinfót szívesen olvas belőle. Elő a google-t, aztán nyomás, hivatalos honlap, miegymás. Egy kis angol tudás birtpkában a Fullmetall Alchemisttel nyugodtan eltölthetünk akár egy hetet is, és írhatunk belőle diplomamunkát akár, ha éppen japán szakosok vagyunk az ELTE-n...
Abban akarok segíteni, ha valakinek ez eddig annyira nem ment volna. Jó kiindulópont a Wikipedia anime-részlege:
en.wikipedia.org/wiki/Anime

Bőséges adattár viszonylag egységes formátumban, rajongói szerkesztésben. Még arra is jó, ha az embert például az érdekli, hogyan alakult Mustang rendfokozata epizódonként.
Ha ennél elvetemültebbek vagyunk, lehet menni a megadott linkekre. Hasonló lehetőségeket kínál az Animenewsnetwork, szintén rengeteg linkkel:
www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php

Persze a kisebb honlapok száma végtelen, de én a web2 típusú linkcentrum-jellegű oldalakat ajánlom. A keresők általában nem valami hatékonyak.
Jó böngészést!

A blogom már lassan másfél hónapja üzemel, és olvasgattok, kommenteltek. Ez rendben is van így, csak egy dologgal nem vagyok megelégedve: a témaválasztékkal. Konkrétan csak néhány stílusban nézek animéket, így a többiről nem tudok kritikákat írni.
Ezért fordulok Hozzátok. Ha van valakinek kedve, hogy kb. az enyémhez hasonló formában kritikákat írjon rendszeresen vagy akár alkalomszerűen, ne habozzon írni nekem egy e-mailt. Néhány stílus, amit gyakorlatilag egyáltalán nem nézek, de (szerintem) nagyon hiányzik a lapról:
- shoujo
- shoujo-ai
- yaoi
- yuri
- shounen ai
- kawaii
- josei


Az, hogy ki mit néz, totál ízlés dolga. Engem elsősorban a seinen köt le, de nem szeretném, ha emiatt a blog egyoldalúvá válna. Eredetileg sem az volt a célom, hogy egy stílust mutassak be, hanem hogy élvezhető, rövid kritikákat írjak. Szóval, ha bárkinek van hasonló motivációja, írjon nekem.

Satoshi Kon természetesen legújabb filmjével sem okozott csalódást, s egy igen intelligens alkotással lepett meg mindenkit.
A Paprika legnagyobb erénye talán az, hogy miközben szórakoztat és szellemileg is megmozgatja a nézőt, teljesen hülyére veszi. Ezt persze a szó átvitt értelmében. Már ha valaki csak az intrót végignézi, nyilvánvalóvá válik a dolog. A vizuális játék itt tömény manipuláció, minden rosszándék nélkül:
www.youtube.com/watch

A rendező szokásához híven álomképekre húzza fel filmjét. S teszi mindezt úgy, hogy a virtuális és való világ párhuzamba állítása legalább olyan frissességet és újdonságot hoz magával, mint annak idején a Lain vagy a Mátrix. Ez pedig nem kis dolog. Előre persze nem jelenthetjük ki, hogy Kon megkoronázta életművét, de annyit legalábbis igen, hogy magasra állította a mércét. Montázs a köbön.
Sajnos nem volna teljes a kép, ha nem írnék egy aprócska negatívumot. A játékidő túl szűkre szabja a teret. Nem az elmosódó és kissé érdektelen cselekménynek, hanem, hogy a néző egyszerre képes legyen a filmet lenyelni és feldolgozni. Hiába alszol rá egy jót, meg kell nézni többször. Ez nem egyértelmű gond, de legalábbis érdekes.
Egy azonban biztos: a Paprika-t látni kell.

Értékelés: 9,8

Linkek:

ANN
Aoianime
 

A Satoshi Kon-életmű első filmje közben végig motoszkált a fejemben: Ez egy baromi jó film, de  miért anime? Miért nem élő szereplőkkel forgatták le? Miután utánaolvastam, kiderült, tényleg élőszereplősnek szánták.
A Perfect Blue egy kevés szereplővel és sok kistotállal operáló thiller. Főszereplője karriere fordulópontjához érkezett, egy sikeres hakni-lánycsapat frontemberéből színésszé lép elő. Azonban a váltás nem egyszerű. Megterheli lelkileg, álmok gyötrik, és talán az élete is veszélybe kerül...
Kon filmje ügyesen mozgatja a szálakat, a feszültséget végig fenntartja. Az álom- és valóságképek keverésével szinte mesterien bánik. Azt sem lehet mondani, hogy elveti a sulykot. Vagyis egy izgalmas filmmel van dolgunk, amelyben már kezd kirajzolódni a később világhírűvé váló művész tehetsége. A probléma mégis a megjelenítéssel van. Vizuális eszközökkel operál, úgy, hogy az animáció semmit nem ad hozzá az élményhez. Nem is vesz el belőle, csak kár, hogy lényegében a teljes animáció arra megy rá, hogy a látvány ne legyen túl streil. Szimbólumrendszerében a klasszikus thillerek montázstechnikáit alkalmazza. A cselekmény és a szereplők motivációrendszere több dimenzióban mozog, képes lekötni a figyelmet.
Ezzel együtt egy jó debütáló alkotás, és egy jó film. Csak ennél nem tud több lenni, műfaji film, amit az anime 1998-ra már meghaladott. Sokkal inkább értékelhető tehát thillerként, mint animációként. Ez a technikai mellényúlás azt hiszem, megbocsátható egy ekkora rendezőtől. Érdemes megnézni ugyanis a Perfect Blue-t tehát annak is, aki előítéletes az animáció irányában.

Értékelés: 7,8

Linkek:

ANN
Aoianime

 

Sajátos dolog úgy felépíteni egy sorozatot, hogy gyakorlatilag mindent máshonnan veszel át, túl sok mindent nem is akarsz kifejezni, a végeredmény mégis jó lesz, sőt, szerethető. Ez a Sola alkotóinak teljes mértékben sikerült.
A történet alig néhány szereplőt vonultat fel, egy kisvárosban játszódik. Egy fiatal srác belebotlik egy furcsa lányba, akivel másodjára éppen akkor találkozik, mikor egy idegen üldözi őt. A lány sikeresen megmenekül, és beköltözik egy időre a sráchoz. Természetesen azt is hamar megtudjuk, a csaj természetfeletti képességekkel rendelkezik (de ismerős valahonnan)...
A történetvezetés szépen lassan folydogál tovább néhány érdekesebb fordulattal. Megismerhetjük hőseink múltját, és életcélját, a sztori végén még egy feltűnően japán bölcseletet is kapunk: a halált el kell fogadni, ez a természet rendje, és az nem maga a megsemmisülés. Meglepő ezek után, ha azt mondom, hogy a sorozatot mégis nagyon ajánlom?
Talán éppen azért, amiért a Yokohama Kaidashi Kikou-t is szereti a magamfajta városi: egyfajta jó kis pozitív életszemlélet, némi sztoikus nyugalom, és apró dolgok az életben, amelyeknek (tényleg) érdemes örülni.
Ez kissé szubjektív, de nem lennék meglepve, ha mások is gondolnának erre. A Sola-ban semmi sincsen, amire azt mondanám, hogy kiemelkedő. Rengeteg sztorielem máshonnan lopott, és  itt is találkozhatunk a természettfeletti események-kevés szereplő párosítással. (Szülei senkinek sincsenek, Japánban mindent áll a TB.) Mégis, egy jó hangulatú, kedves kis sorozat, amit pár óra alatt le lehet darálni, egy próbát biztosan megér.
Ha másért nem is, akkor a sorozat zenéje miatt biztosan érdemes.

Értékelés: 8,0

Linkek:

ANN
Aoianime

 

Nem titkolom, nagyon megörültem, hogy az Animax sugározni kezdte a Fullmetal Alchemist-et. Nem csak azért, mert a kedvenc shounen animém. Ez A Legjobb, ha szabad így mondanom.
Spoilerek nélkül nehéz beszélni a sorozatról, aki látta az első néhány részt, a kiindulóhelyzetet már jól ismeri. Egy alternatív világban, ahol az alkímia létező tudomány, két kissrác anyja meghal, és ők a tiltás ellenére megpróbálják őt alkímia segítségével feltámasztani. Kudarcot vallanak: Al az egész testét, Ed két végtagját veszíti el. Ezt követően nekiállnak felkeresni a Bölcsek Kövét, ami állítólag segíthet nekik visszaszerezni eredeti testüket.
Az FMA először is egy magával ragadó történet egy, a miénkhez hasonló világban. Aztán egy izgalmas kalandfilm. Az ember meg győzze ősszerakni, miért akarná egyhuzamban végignézni mind az 51 részt. A karakterek? A fordulatok? A rejtély felgöngyölítése? Ugyan már... Indiana Jones is zseniális a maga nemében, de a Fullmetal Alchemist éppen a hossza miatt több: egész egyszerűen a történet és a szereplők is hagyják magukat kibontani ennyi idő alatt. Nincs hiányérzet, max annyi, hogy jó lenne még ilyeneket készíteni.
Külön kiemelendő, hogy a sorozat világa rendkívül igényesen lett felépítve, ami általában nem sajátja a fantasy-animéknek. Erősen hangsúlyozzák a világot a miénktől elkülönítő és összekötő kapcsokat, amely igazán lendületessé teszi a néző számára a történetben szereplő ország megismerését. A politikai szál kissé elnagyolt, de ez abszolút megbocsátható, főleg egy sounen-nél.

Egy kis privát: Ed magyar hangja elképesztően nem talált. Kíváncsi lennék, azért gondolom-e ezt, mert a japán alapján már volt egy elvárásom a magyar felé..? A többi viszont meglepően jó. Bravó, lassan majd csak visszatérünk a jó kis castingokhoz igényes hangokkal :D

Értékelés: 9,2
Linkek:

ANN
Aoianime
 

Úgy tűnik, bejött, amit pár hete a Kanonról írtam. Legalább stúdión belül megtalálták a dating sim-adaptációk sikerreceptjét. Itt a Clannad, ami az első három rész alapján szinte tökéletesen hozza a várakozásaimat. Sőt, a Kanon ötleteit még finomítják is.
Adott megint egy srác, hiteles karakter, kellő mértékben kiemelt szerepben. Ezúttal még családi háttere is van, persze nem a legstabilabb fajtából, egyedül él alkoholista lerobbant apjával, akinek már az is szellemi megerőltetést jelent, hogy egyáltalán felismerje a fiát. Adott tehát egy még életszagúbb főhős, mint amit megszokhattunk a Key-Visual Art's párostól.
Emellett felsorakoztatott női szereplők hoznak egy bejáratott, jól átgondolt fétis-parádét. Újra láthatunk gabonamezőn nyargaló kislányt, rejtélyes (természetesen) név nélküli betegséget, sőt, még főzni-sütni félig tudó ultraérzékeny anyukát is.
Kész is a koncepció, még jön hozzá egy szépen kidolgozott misztikus háttértörténet. Ami egyértelműen pozitív, az az, hogy aki nézi a sorozatot, egy tényleg professzionális megvalósítást kap egy éppen kifutó részműfajból. Szórakoztató, de túl sok újat nem lehet tőle várni. Akinek tetszettek az elődei, nem fog csalódni, garantálom.

A részek nyomon követhetőek lesznek az Aoianime blogján:
www.aoianime.hu/
Kis háttér a Wikipédián a Key munkákból:
en.wikipedia.org/wiki/Key_%28company%29

Folytatom a legutóbbi bejegyzést a második résszel.
Az Evangelion igazán a montázsaival nyújtott bármely korábbi filmhez képest maradandót. Ennyi és milyen minőségű képpár itt fordult elő először, és határozta meg - egylőre csak - az animéket ebben a tekintetben.
Mire is gondolok? Csak felírok néhányat, ha valamit kihagynék, ki lehet engem egészíteni:
múlt-jelen
emberiség-egyén
gyermekkor-felnőttkor
jelen-jövő
gép-ember
emberiség-természet
felelősség-menekülés

Ez a lista alighanem az egész koncepció magva. A végletes ellentétek elképsztő feszültséget keltenek. Mindezt azzal együtt, hogy többségüket már az első rész a nyakunkba zúdítja és görgeti 26 részen keresztül, különösen a felelősség-menekülés párt. A sorozat és a film két alternatív befejezése az én egyik értelmezésemben ennek a kiteljesülése: Shinjinek végül választania kell a kettő között, ez főleg az End of Evangelion cselekményéből válik nyílvánvalóvá.
Végül még egy gondolat: a választás nem fair.