Az új kerekasztal beszélgetésben egy 2009-es sorozat kerül terítékre, ami az előző két témánktól nagyban eltér. Az Aoi Bungaku kiválasztásával főleg egyediségét, irodalmi témaválasztását és sokrétűségét díjaztam. 2009 egyik kiemelkedő sorozatának tartom, és kíváncsian várom, mit gondolnak majd a többiek, a főleg társadalmi kérdéseket feszegető, klasszikus japán regényadaptációkat felvonultató sorozatról.

Takumi.

Nehéz az Aoi Bungakuról igazán jó kritikát írni, főleg, ha az egy vitára ösztönző, indító írás is. A sorozat cselekménye ugyanis nem egységes, hiszen hat, XX. századi japán regényt dolgoz föl. Ennek lényegében nagy a kockázata, ugyanis esélyes, hogy egy ilyen rövid sorozatban nem lehet maradéktalanul megvalósítani ilyen sok adaptációt. Végül számomra pozitív csalódás lett a sorozat, ugyanis egyik történet befejeztével sem éreztem hiányérzetet, tehát részemről elmondhatom, hogy a készítők jól vették az akadályokat, ugyanis én nézőként minden történet minőségével meg voltam elégedve.

A feldolgozott művek a következőek:

• Dazai Osamu: Ningen Shikkaku (1-4. epizód)
• Sakaguchi Ango: Sakura no mori no mankai no shita (5-6. epizód)
• Soseki Natsume: Kokoro (7-8. epizód)
• Dazai Osamu: Hashire Merosu (9-10. epizód)
• Akutagawa Ryunosuke: Kumo no Ito (11. epizód)
• és szintén az előző szerzőtől a Jigokuhen (12. epizód) című történetét.

Valamennyi történet az emberi kapcsolat szövevényes, olykor kiismerhetetlen kapcsolatrendszerével foglalkozik. Ebben nem lenne túl sok újdonság, hiszen az irodalom középpontjában mindig is az ember állt. Ami igazán értékelhető a történetben, hogy naturalista megközelítésével, idillinek valóban nem mondható világképével teljesen szakít a mai nagy számban előforduló mézes-mázos, túlzottan optimista és felületes nézőponttal, és mindazzal, amit a szórakoztató irodalom és filmek piedesztálra emelnek az emberi természet megközelítésekor. A szerelem, a barátság, vagy éppen a rokoni kapcsolatok témájában háttérbe kerül a minden ember számára végső célként lebegő boldogság. Hat történetünkben főleg a szenvedés, az elfojtott érzelmek, vagy a régi sérelmek lappanganak az emberi lélek mélyén, olykor leplezetlenül bemutatva az emberi lét mocskát is.

Valamennyi szereplő esetében az egyik fő motívum az élettől, a valóságtól, vagy a sorstól való menekülés. Lelki defektusok, a való világtól való undor, csalódások keserítik életüket, menekülnek saját maguk és sorsuk elől. Egyrészük (Oba Yozo - Ningen Shikkaku, Kandata - Kumo no Ito) saját tehetetlenségében és hibájából, mások régmúltra visszavezethető csalósások (Takada - Hashire Merosu), vagy éppen az ideálok és szomorú realitás közötti áthidalhatatlan szakadék (Yoshihide - Jigokuhen) miatt hasonlanak meg. Az emberi lélek legapróbb, rejtett zugai sem maradnak felderítetlenek a néző számára, hiszen a kiváló irodalmi alkotások ezt a komplex, bonyolult "szerkezetet" mutatják be, festik le a maga szánandó, hibára és tévedésekre oly' fogékony valójában. Ezzel egyidejűleg mindenkit kísért a múlt: a felejthetetlen, feldolgozhatatlan emlékek. 

Számára főleg a Ningen Shikkaku és a Hashire Merosu című töredékek jelentettek igazán nagy élményt. Előbbiben a magával megbékülni képtelen, akaratszegény, ugyanakkor bonyolult személyiségű művészlélek hánykódása, finom sorstragédiája; míg utóbbiban az igazi, sérelmeket is félresöprő barátság megnyilvánulása tetszett igazán. Közös azonban valamennyi történet a finom pszichológiai utalások, a több dimenziós, bonyolult emberi jellemek és egyéni sorstragédiák hihető, kegyetlenül valóság közeli ábrázolása.

A külcsíny kapcsán sem lehet panaszunk, ugyanis itt is neves szakembereket sikerült megszerezni: a legkiemelkedőbb talán minden szerénység nélkül Obata Takeshi neve (Death Note, Bakuman, Hikaru no Go, Hello Baby), de Kubo Tite (Bleach) Konomi Takeshi (Prince of Tennis) is közerműködött a sorozat létrejöttében. Igazi értéket azonban a naturalista világkép, az írók által saját sorsuk miatt is jól ismert emberi jellemtorzulások finom ábrázolása, naivitást és ábrándokat nélkülöző valós rajza képvisel. A hat mű esetében azonban nem várhatunk végső, mindent lezáró morális értékítéletet, a látott történetek végiggondolása, lezárása a néző egyéni ítéletére van bízva.

Ha a sorozat négy alappillérét szeretném felállítani, a következő fogalmakkal jellemezném ezeket: kíméletlen naturalizmus, realizmus, kegyetlenségek, sorstragédiák.

Ezek mellett valóban csak azt mondhatom, mint amit a művek és az modern irodalom megismerésben részről részre segítséget nyújtó Sakai Masato színész is tesz minden rész végén: „Ezen művek örökzöldek, mert mesterművek”.

Értékelés: 9.6/10.

Linkek:

AnimeAddicts

Wikipédia

ANN