Óriásrobotos világmegmentős anime, ami azért tartogat pár meglepetést. Eleinte semmi furcsát nem tapasztalunk, hétköznapi jelenetek középiskolások életéből, egy tipikus főszereplő, az a nem túl sokat gondolkodós fajta, aki inkább cselekedni szeret, mint agyalni. Aztán jön az első csavar, és kiderül, hogy amit eddig láttunk az egy számítógépes szimuláció és minden ember egy program. Innetől azt gondolnánk, hogy Mátrix. De nem.

Főszereplőnk nem az filozofálós típus, ezért neki több időbe telik felfogni a dolgokat, mint a nézőnek. És azután se lesz nagyon depis, továbbra is végzi a dolgát, lövöldözgeti az ellenséget a robotjával. Persze kibukik, de nincsenek egész részes filózások, csak néhány ingerült felkiáltás, hogy élet-e ez egyáltalán. Szóval ne számítsunk egy Ergo Proxy-ra vagy Ghost in the Shell-re, nem fejtik ki az egzisztenciális kérdéskört, csak felvetik. Sokkal fontosabb lesz a romantikus szál, ami szépen el is tereli főhősünk figyelmét, de aztán ez is tragikus lesz. Persze ez nem baj, de innentől már látjuk, hogy az anime nem anynira sci-fi, nem is annyira Mátrix, hanem inkább dráma, mégpedig az a fajta, amiben csúnya dolgok történnek a szereplőkkel és aztán sajnálhatjuk őket.

A szenvedést jól viselő Sogoru Kyo azonban elég kétes példáképül szolgál, már ha így próbálunk ránézni. Gondolkodásmódja az egyszerű emberé, aki letett arról, hogy megértsea világot, inkább csak teszi ami az ösztönei szerint helyes. Szerencsére olyan tragikus fordulat nem következik be, hogy csalódjon saját értékrendjében, „szerencséjére” csak a világ fordul ellene. Azt pedig heroikus küzdelmek által könnyen le lehet győzni, az ilyen történetekből 12 egy tucat. Tehát nincs igazi erkölcsi veszteség, mint a tragédiákban szokott lenni, csak szenvedés. Erre mondják, hogy gyenge dramaturgia. Főhősünk értékrendszere semmit nem változik, csak alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. Persze ez kihívás neki, nagyrészt intellektuláis, és ezen a téren, mint láthatjuk, nem kiemelkedő fiatal hősünk.

Aztán jön a többi csavar, ami az első után is meglep miket, de annyira már nem tudja felkavarni az állóvizet, és nem is változtat a történet menetén, ami szép lassan belefekszik a többi órásrobotos, világmegmentős animék által kiásott árokrendszerbe. Esetleg a végén még felkaphatjuk a fejünket, mert ismét próbál tragikusnak tűnni a sorozat. Ugyanis a hősies küzdelem és győzelem után főhősünk keserédes jutalomban részesül csak, ám ha ez kell ahhoz, hogy helyreálljon a világ rendje, akkor bizony így is kell legyen. Örüljünk, hogy nem ügyetlenkedték el a végét is ugyanúgy mint néhány jelenetet. Azért meg kell hagyni néhány hatásos jelenet is becsúszott, csak ezek vesztenek idővel az élükből, ha jobban megismerjük a kontextust. Szóval utólag az ember nem is csodálkozik, miért nem lett olyan felkapott az anime a hihetetlenül unalmas számítógéppel animált harcjeleneteivel és a sejpítő imouto karakterével együtt.

Értékelés: 6,8

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
ANN
Animeweb