Óriásrobotos világmegmentős anime, ami azért tartogat pár meglepetést. Eleinte semmi furcsát nem tapasztalunk, hétköznapi jelenetek középiskolások életéből, egy tipikus főszereplő, az a nem túl sokat gondolkodós fajta, aki inkább cselekedni szeret, mint agyalni. Aztán jön az első csavar, és kiderül, hogy amit eddig láttunk az egy számítógépes szimuláció és minden ember egy program. Innetől azt gondolnánk, hogy Mátrix. De nem.

Főszereplőnk nem az filozofálós típus, ezért neki több időbe telik felfogni a dolgokat, mint a nézőnek. És azután se lesz nagyon depis, továbbra is végzi a dolgát, lövöldözgeti az ellenséget a robotjával. Persze kibukik, de nincsenek egész részes filózások, csak néhány ingerült felkiáltás, hogy élet-e ez egyáltalán. Szóval ne számítsunk egy Ergo Proxy-ra vagy Ghost in the Shell-re, nem fejtik ki az egzisztenciális kérdéskört, csak felvetik. Sokkal fontosabb lesz a romantikus szál, ami szépen el is tereli főhősünk figyelmét, de aztán ez is tragikus lesz. Persze ez nem baj, de innentől már látjuk, hogy az anime nem anynira sci-fi, nem is annyira Mátrix, hanem inkább dráma, mégpedig az a fajta, amiben csúnya dolgok történnek a szereplőkkel és aztán sajnálhatjuk őket.