Mint tudjuk a Neon Genesis Evangelion (továbbiakban NGE) kilencvenes évekbeli nagy sikere után sokan próbáltak az anime farvizén befutni, és hasonló módon pszichológiai elemeket csempészni a szokásos óráisrobotos, „tizenéves-fiú-megmenti-a-világot” jellegű shounen animékbe. A shounen jelző már kevés is, hiszen nem csak a „mindent-lehet-ha-erősen-akarod” ideológiáról van szó, hanem arról, hogy egy személyes, mentális krízis szoros összefüggésbe kerül egy világban levő, sőt, az egész világra kiterjedő krízissel. Ezt nevezhetnénk nagy okosan sekai-kei műfajnak, ami olyannyira nincs pontosan definiálva, hogy leginkább csak példákat tudunk, mondani, és azokhoz hasonlítani. Jó példa a sekai-kei-re az NGE, de ugyanígy jó példa a Saikano is, szóval tényleg nem az óriásrobotokon van a hangsúly. Viszont ezek után a jól hangzó példák után beszélhetünk még az utánzatokról, vagy klónokról is, amikre ugyanúgy igaz lesz minden, amit az eredetiről elmondunk, mert hát ugyebár másolatok. Viszont a másolatokat nem szeretjük. Az eredetiségnek a történelem során mindig is nagyobb értéke volt, az ipari tömegtermelés korában meg talán még jobban felerősödött az eredetiség irátni igényünk.

Tehát vannak NGE-klónok, amik rosszindulattal mondva majmolják az eredetit, jóindulattal mondva a nagy ősök nyomdokain járnak, és követik a jó példát. Az indulatokat félretéve, általában könnyű megállapítani valamiről, hogy NGE-klón, azt meg még könnyebb, hogy sekai-kei, de persze a kettő nem ugyanaz. Ott van pl. a RahXephon, vagy az Eureka Seven. És itt van a Sousei no Aquarion, aminek idén már a folytatását is láthatjuk, a Aquarion Evol-t. Erre a sorozatra szintén rá szokták mondani elég sok helyen, hogy NGE-klón. Az NGE fanatikusok kicsit olyanok, mint a középkorú meghasonlott férfiak: minden nőben az első szerelmet látják. Hasonlóságokat nyilávn lehet találni a két anime között, viszont én rá szeretnék mutatni arra, hogy az Aquarion egyáltalán nem NGE-klón, hanem egy teljesen más koncepciójú sekai-kei anime.

Minden további félrebeszélés nélkül az alapvető különbség nagyon egyszerűen megfogalmazható. Az NGE pszichoanalízist alkalmazott a szereplők személyiségének ábrázolásához és lebontásához, míg a külső világban keresztény szimbolizmus és modern fizikai kifejezések technobábele határozta meg a világképet, ami így ugyanolyan zárt és nehezen érthető lett, mint a szereplők belső világai, sőt, kivetülésről is beszélhetünk. Filmes szemmel nézve az NGE posztmodern, és a szemfülesek olyan dolgokat is felfedeznek benne, mint a 90-es évekre jellemző depresszióhullám, ami nem csak Japánban volt megfigyelhető (azért nálunk is elég sokan csalódtak a kapitalizmusban a rendszerváltás utáni években, Japánban meg a 90-es évek elején pukkant ki a buborékgazdaság). Szóval igen, elég sok dologra utal konkrétan az NGE, és még több dologgal lehet kapcsolatba hozni, társadalmi, történelmi témákkal, tünetként vagy kiváltó okként is kezelni, és ezért is szeretik sokan (egyébként én is).

Ezzel szemben itt van az Aquarion, amiben a keresztény szimbolizmus helyét átveszi egyfajta holisztikus világszemlélet, vagy pontosabban fogalmazva populáris ezotéria. Pszichoanalízis helyett pedig lelki, spirituális fejlődés veszi kezdetét a szereplők között. Ehhez még kapnak egy bölcset is (Fudou Gen, a legnagyobb arc a sorozatban), aki szinte minden részben talányos kis példázatokkal szórakoztatja a magukat halálra izguló személyzetet és a fiatalokat arról, hogy a csecsemő először járni tanul, csak aztán fut, és ha elesik, akkor megint feláll, ezért hagyni kell elesni, mert így tanul meg járni idővel. Igazi bölcsességek. Pontosabban szépen felöltöztetett közhelyek, amik nem sokban különböznek a gyerekeknek szóló tanmesékben elhangzottaktól, csak nem annyira szájbarágósak. Szóval tanulni nem nagyon fogunk semmit, csak jól hangzó szövegeket kapunk, amik utalnak rá, hogy aki ezeket mondja, az biztos nagyon öreg és bölcs, különben szépen megmondaná, hogy hagyd a gyereket, csinálja amit akar, aztán ha nem megy, majd magától rájön. Persze akkor annak nézne ki, ami, nem valami varázslatos bölcsnek.

Az Aquarion világában is bőven találunk szimbólumokat, utalásokat, metaforákat. Sőt, igazából úgy tűnik, szinte bármi lehet a szimbóluma bárminek, ezt igazából a szükség diktálja, mert ha arra van szükség, akkor a Hold egy kapu lesz az álmok világába, és az óriásrobottal bele tudok lőni egy nyilat, ami eltalálja az álomvilágban a ellenséget. A világ már csak ilyen szolgálatkész szokott lenni. Egyébként hasonló megoldások irodalomban a 19. században voltak divatosak, és ezt nevezték romantikának. Mármint nem robotok voltak, hanem ugyanúgy összefüggésbe hoztak mindent mindennel és bármi lehetett bárminek a szimbóluma, még ha két bekezdéssel ezelőtt máshogy is volt. Ezért nevezném romantikus animének az Aquariont, nem azért mert nyálas. Ugyanakkor sekai-kei-nek is nyugodt szívvel nevezném az Aquariont, mivel a főszereplő sorsa erősen összefügg a világ sorsával, bár ez ebben az esetben történelmi okokból van így, vagyis nem bizonyos döntések által kerül ebbe a helyzetbe a főhős, hanem lényegében ez a végzete. Ugyanúgy fontos a társakkal való viszonya is a főhősnek, de itt szintén erős szerepet játszik a történelem, bár nem olyan fontosat, mint a végső összecsapás előkészítésénél. Mivel az animében működik a reinkarnáció, a karma, meg hasonló keleti dolgok, ezért elég jól lehet sejteni, kik körül koncentrálódik a cselekmény, hiszen akik előző életükben esküdöztek egymásnak hogy 1 millió év múlva is szeretni foglak, azok között nyilván lesz valami jelen életükben is. Az egyetlen okosabb csavar az animében ott van, hogy rendhagyó módon a lelkek a reinkarnáció során ketté is szakadhatnak, és két külön testben reinkarnálódhatnak. Ez persze eltérés a buddhizmus tanaitól, de megint csak kényelmes megoldás, mert értelmet ad az eddig nem egyértelmű utalásokra, hogy akkor most ókori főhősünk ókori szerelme kiben reinkarnálódott.

Szóval ha szeretnénk rá a sekai-kei jelzőt használni, akkor nyugodtan, ezt még elfogadom. De hogy NGE-klón lenne? Nem, ezt azért már nem nyelem le. De nem kell azért ilyen kritikusnak lennünk az animével. Felejtsük csak el a sablonos történetet, és foglalkozzunk inkább a CG robotokkal és a zenével. Aki egy ilyen történettel beéri, az egyenesen imádni fogja a harcokat és az aláfestő zenéket (amelyek egyikében, megjegyezném, szerepet vállalt egy lengyel férfikórus is, és ezen nem kell meglepődni, ha azt is megemlítem, hogy Yoko Kanno szerezte a zenéket). Végül egy erősen középszerű animét kapunk, amire igazából nem is nagyon érdemes energiát pocsékolni a "minek nevezzelek?" kérdéssel. Végül is az ilyen animékhez jó folytatást csinálni, mivel nem túl nagyok az elvárások.

Értékelés: 7,2

Linkek:
Wikipedia
ANN
AnimeAddicts