Azt hiszem, a Kuragehime tipikusan japán történet, legalábbis abból a szempontból, hogy csak náluk tudok elképzelni még egy ilyen felállást: öt furábbnál furább(?) hobbival megáldott és mellesleg igen komoly önértékelési zavarokkal küzdő lány körülbástyázott mikroközösségébe egy végzetes napon berobban a szép szőke herceg, csak éppen fehér ló helyett tűsarkúban érkezik. De legalább eltökélt szándéka megmenteni a lányokat - igaz, nem a gonosz, félelmetes sárkánytól, hanem a toprongyos ruháktól, kócos hajaktól és ápolatlan külsőtől, egyszóval: önmaguktól.

 Az Amamizukan tagjai, az "anyácák" persze ezt csöppet sem veszik szívesen, hisz ha van valami, amitől irtóznak, akkor azok a divatos holmik és csinos lányok (para-toplista 1. és 1. helyezettjei). Örülhetnek, hogy még csak nem is sejtik, kelletlen vendégük a valóságban fiú (para-toplista szintén 1. helyezettje) - mert ez a tény garantáltan kiüldözné őket a világból. Történetünk hőse, Tsukimi sajnos már közel sem ilyen szerencsés, hisz áldott gyanútlansága Kuranosuke nemét illetően hamar szertefoszlik, így két topissága ellen irányuló tuning-támadás közt mindig eltökélten próbálja megőrizni a cross-desser fiú amúgy nyíltan vállalt titkát lakótársai előtt. Láthatjuk hát, hogy egy meglehetősen vegyes társaság keveredik itt össze, de ez nekünk csak annál jobb, hisz a mi szórakozásunk így előre borítékolható.

Ha már az előbb emlegettem Tsukimit, róla is nyugodt szívvel állítható, hogy kissé bogaras, de az igazság az, hogy inkább "medúzás". :) Gyerekkorában ugyanis egy érdekes asszociáció révén eljut ahhoz a felismeréshez, amely során képes lesz felfedezni az ezekben az állatokban rejlő titokzatos kecsességet, veszélyes szépséget, s mire a történet végére érünk, Kuranosuke segítségével rájön, hogyan tudná ezt a szemléletmódot a puszta szó és rajzok után kézzelfogható valósággá, matériává formálni. Közben a színen felbukkan Kuranosuke testvére is, a nőügyekben még meglehetősen járatlan Shuu, aki viszont Tsukimiben látja meg a bájt, pontosabban csak az öccse által csinossá varázsolt Tsukimit látja, s ha a lány 'civilben' mutatkozik előtte, fel sem ismeri. Mindenesetre mire bármelyikük is megmerné tenni az ártatlan közeledés első lépését, a politikai érdek közbe szól egy gátlástalan, mély dekoltázsú démon személyében, és a hercegek, hercegnők rögtön eltévednek a szív zűrös útjain, nem úgy, mint azokban a tündérmesékben, amelyeken felnőttünk, és amelyekben mindig minden olyan átkozottul egyértelmű és cáfolhatatlan volt.
Az anime roppant rövid, mindössze 11 rész, így az utolsó epizódban csak épp hogy pontot tehetünk a sorozat egyik fontos cselekményszálára, de persze attól még ott az inger, hogy milyen jó volna, ha most ez folytatódna. Mert szereplőinkkel kapcsolatban még sok kérdés felmerül, mind a jövőjükkel, mind a múltjukkal kapcsolatban, meg aztán különben is: az egy dolog, hogy valakiből hercegnőt csinálnak, de az már teljesen más tészta, hogy az illető képes lesz-e (akarja-e egyáltalán) megtartani, magáévá tenni ezt az új életet. És akkor még nem is beszéltünk a másik négy amamizukani lányról, akikről épp, hogy csak annyit tudunk meg, mi otakuságuk tárgya, és az hogyan deformálja mindennapi életüket! Persze, így is pont eléggé szórakoztatóak, viccesek, de volt olyan karakter, akire epizódonként alig jutott több pár mondatnyi szereplésnél, és én azért szívesen elidőztem volna egy picit többet mindegyikőjüknél. Annál is inkább, mert sok kedves seiyuu-színészem köszönt vissza és remekelt az animében, ami már megalapozta a szereplők megkedvelését. Persze, akit hozzám hasonlóan érdekel a történet folytatása, még mindig előveheti a mangát, de azt sem látom esélytelennek, hogy valaha ebből a sorozatból is készüljön egy második évad.

Ami nagyon pozitív volt még, az mindenképp a grafika javára írható: ugyan napjaink felhozatalában egyedinek, különlegesnek számít, de ez egyáltalán nem baj, maximálisan beleillik a sztori hangulatába és jól megragadható mindegyik karakter személyisége. A karikatúrák, erőteljes túlzások -komédia lévén- elengedhetetlen kellékei a Kuragehime eszköztárának, de ahol szépnek kell lenni, ott tényleg szépek a csajok.
Bár az imént még fájlaltam az anime rövidségét, és szívem szerint most is azt mondom, ha állja a standard 13-részes tálalást, az sem tett volna rosszat neki, viszont így is kerek egésszé áll össze az, amit kapunk, ráadásul nagyon hamar végezni lehet vele, a Hamupipőke-vonulathoz képest pedig egyáltalán nem erőltetett, ömlengős, hanem kifejezetten üde, könnyed - érdemes egy próbát tenni vele.