Makoto Shinkai még csak négy filmet tett le a világ elé, de ez elég volt, hogy sokak az új Miyazakinak nevezzék. Shinkai neve és jelenléte bizonyítja, hogy az animeipar tartogat meglepetéseket még, és van olyan alkotó Japánban, aki a már-már túlzottan beskálázott és rendszerezett animék közül is ki tud ugrasztani olyan képsorokat, amik elsöpörnek maguk körül minden korlátot.

Hogy miért nem csak egy film címe került ide? Nem lenne igazságos, de nem is lenne igazi, ha egy Shinkai filmre akarnánk rátukmálni a legjobb címet, hiszen mindegyik olyan film, amiből leginkább maga az alkotó és a stílusa világít ki és teszi azzá a filmet ami. Makoto Shinkai tehát nekünk afféle kis ajándék, valami, amitől még sokat várhatunk, egy sorozat, aminek minden epizódja borzongatóan szép, és egyszerre szomorú.

A Kanojo to Kanojo no Neko elbűvölő egyszerűsége és pillanatok alatt beomló fájdalmas életképei, a Hoshi no Koe tehetetlen, semmibe vesző értelmetlensége és a mindent elválasztó távolság szimbolikus képe, a Kumo no Muko, Yakusoku no Basho felejtésbe merülő ígérete, és a küzdelem azért, amit a világon egyedül értéknek lehet nevezni, és a Byousoku 5 Centimeter szívet tépő lassú utazása a sosem felejthető fájdalommal egy életen át megér minden egyes pillanatot, amit a képernyők előtt töltünk, nem is mellesleg többet ad, mint sok-sok órányi egyéb film és anime együtt véve.

Pár írás és gondolat Makoto Shinkai műveiről.