Lolicon, de nem szexeltek benne. Még.

Egy újabb darab a Japán csodák közül, amit igen kevesen értenek meg a maga formájában és valójában. Ennek a csoportnak egy részét olyanok teszik ki, akiket betegnek tekintünk, a többinek pedig bizony meg vannak az okai. De mit kezdjen egy loliconnal az, akinek a téma már önmagában feszengést okoz? Mit csinál a néző, amikor a tíz éves kislány megcsókolja a férfit, és kikapcsolja-e az átlagos ember a filmet, amikor a kislány mozgására a férfi azon része reagál? Érdekes kérdések egytől egyig, mindazonáltal egy ismertetőnek nem csak elgondolkodtatnia kell.

A Kodomo no Jikan főszereplője, a mi kis kulcsfiguránk, sok-sok szem és gondolat középpontja, szülők nélküli gyerek, egy féltő bátty mellett, aki a szeretetéhségét tudatosan vetíti ki a legalkalmasabb pancserre, akit csak találhat, a tanárbácsira, aki első osztályát készül oktatni, ennek megfelelő mennyiségű izgatottsággal és tapasztalatlansággal együtt. A pimasz minden lében kanál természetű kislány arca mögött persze ott lapul az is, akinek sosem lehetne nemet mondani, és aki már ennyi idősen is olyan erős személyiség, hogy képes megingatni nem egy felnőttet.
Háttér bőven akad a sorozatban, a szereplők mindegyikének sejtetődik legalább egy kicsi abból, amivel megküzdenek nap mint nap, de persze a középpont megmarad a kapcsolaton, és a két főszereplő életén, amivel legalább egy kicsit sikerült levenni a hangsúlyt a loliconosságról. Sajnos viszont túlzottan is érződik, talán pont a sok erős háttérben nem egészen megjelenő elem miatt, hogy a sorozat folytatásra vár, avagy éppenséggel úgy lett kiragadva a mangából ahogy, és talán ennyit várhatunk tőle. Márpedig ha ennyi az egész, akkor nagyon befejezetlen maradt.

A grafika sajnos nem brillírozik, az emberek eléggé sablonosak, sőt a gyerektestek oknak látszanak arra, hogy az egész rajzolás egyszerűbb, az emberalakok pedig vonalasabbak legyenek. Az animáció viszont sokat dob a hatáson, erősíti az életteliséget, és a színezéssel legalább néhány jelenetet nagyon jól meghatároz akár hangulatában, külső szemlélő számára is.
S míg az anime egésze a vegyes értékek miatt erős közepest kap tőlem a grafikára, a hagok leginkább kobakvakargató hatással vannak az agytekervényeimre. Egyszerűen képtelen lennék eldönteni, hogy a szinkron egyszerűen jó, vagy teljesen általános, lévén szó a vékonyka Japán hangokról, a kislányok esetén és egy természetesen nagyon színvonalas általános szinkrongárdáról az anime folyamán. Ha valami billenti a kategóriát a mély felé, az az opening-ending páros, ami viszont képeivel, és stílusaival egyértelműen a pimaszul vidám "loli-vagyok-rakjatok" hatást éri el, gondolom nem véletlenül, de koránt sem szerencsésen.

Igen érdekes, hogy a Kodomo no Jikan mennyire jó történet lenne, ha az egész egy középiskolás lánnyal és a tanárával történne, illetve kerekebb történetet kerítenek köré. Így viszont olyan marad az egész félállásban, mint a félig döntött budiajtó; láthatjuk is meg nem is, szaga is van meg nem is.  Nem ajánlom senkinek, akinek a téma maga sok, illetve annak, aki idegbajt szokott kapni a tehetetlenségtől fulladozó romantikus animék láttán. Ajánlani ezeknél is kevésbé ajánlom.

Értékelés: 6,8

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts