Ősz hoz hideg szelet
Falevelek hullnak az útra
Megfárad a tekintet
Ugyanazt látni, újra meg újra

Halott volt a hangulat a szerkesztőségben. Ki-ki nézett az ablakon át, bele az őszi szürkeségbe, vagy járkált unottan álló nap. Néhányan már régóta be se dugták az orrukat az iroda ajtaján, de a többieket ez most egyáltalán nem izgatta. Mindenkinek volt fontosabb, sürgősebb és egy egyáltalán minek is dolgozzakkal elintézhető dolga, legtöbbször ezek mind egyszerre, így napok óta nem folyt semmiféle munka, és mindenki békésen pihegett otthon vagy a szerkesztőségben, járkált a barátokkal a városban, és rosszabb esetben tényleg csinált is valami fontosat, persze azt is irodán kívül.
Az egyik napon már szó is esett arról, hogy szünetet kéne tartani, legalább egy hetet, de tovább nem is folyt róla szó. Másnap az első érkező egy kis táblát fedezett fel az ajtón:

A szerkesztőség a mai naptól
előreláthatólag egy hétig
őszi munkaszünetet tart.

Az érkező pár másodperc és egy kiadós fejvakarással egybekötött ásítás után megfordult és hazament.