A Barefoot Gen egy sajnálatosan nagy múlttal rendelkező műfajt - a propagandaanimációt - támasztotta fel, és használta azt némi jóízléssel, mindenfajta háború ellen tiltakozva.
Az első hasonló filmeket a második világháború alatt vetítették éppen. Használták azt az amerikai és japán közönség okítására, a németek pedig a zsidók elleni sztereotípiák hatékony megformálására. Ezek közül több fenn is maradt, és kiváló példáját nyújtják az animáció, mint stilizált képi világ eszközként való felhasználására. A letisztult formák egyszerűbbek, könnyebben emészthetőbbek, nagyon céltudatosan képesek eljuttatni az üzenetet a címzettekhez. Tudták ezt a mindenkori megrendelők is. A Barefoot Gen ugyanezt teszi, látszólag ellenkező előjellel.
A filmben megismerhetünk egy, az apa háborúellenes megnyilvánulásai miatt kitaszított családot az 1945-ös Hiroshimaban. A gyerekek éhezése ellenére a családfő makacsan kitart elvei mellett, és nem kíván bevonulni. A keserédes idill képei után rendkívül sokkoló képsorokon láthatjuk, ahogyan az atombomba elpusztítja a várost és lakóit. Végigkövethetjük a lakosok szenvedéseit, a sugárbetegségek lefolyását, a ledobást követő eseményeket a család életben maradt kisfiújának szemszögéből.
A film nem heroizál, rendkívül nyers, mégis hatásvadász. Egyszerű szenvedéstörténet az események kronológiai hitelessége nélkül. A kontextusából kiragadott bombázást teljesen értelmetlen és embertelen pusztításként láthatjuk, annak valódi értelmezése és felelős feltárása nélkül. Az amerikai fél teljesen arctalan marad, ami éppen csak eltér a háborús propagandától: az ellenség nem pusztítani kíván, egyszerűen nem ismerjük meg az indítékait.
Így a Barefoot Gen marad, ami. Sokkoló háborúellenes propaganda, amely valódi értékválasztás nélkül elítél minden hatalmat. Ha többet nem várunk tőle, akkor viszont kiváló alkotás.
Értékelés: 6,5
Linkek:
Wikipedia
Aoianime
ANN
Az első hasonló filmeket a második világháború alatt vetítették éppen. Használták azt az amerikai és japán közönség okítására, a németek pedig a zsidók elleni sztereotípiák hatékony megformálására. Ezek közül több fenn is maradt, és kiváló példáját nyújtják az animáció, mint stilizált képi világ eszközként való felhasználására. A letisztult formák egyszerűbbek, könnyebben emészthetőbbek, nagyon céltudatosan képesek eljuttatni az üzenetet a címzettekhez. Tudták ezt a mindenkori megrendelők is. A Barefoot Gen ugyanezt teszi, látszólag ellenkező előjellel.
A filmben megismerhetünk egy, az apa háborúellenes megnyilvánulásai miatt kitaszított családot az 1945-ös Hiroshimaban. A gyerekek éhezése ellenére a családfő makacsan kitart elvei mellett, és nem kíván bevonulni. A keserédes idill képei után rendkívül sokkoló képsorokon láthatjuk, ahogyan az atombomba elpusztítja a várost és lakóit. Végigkövethetjük a lakosok szenvedéseit, a sugárbetegségek lefolyását, a ledobást követő eseményeket a család életben maradt kisfiújának szemszögéből.
A film nem heroizál, rendkívül nyers, mégis hatásvadász. Egyszerű szenvedéstörténet az események kronológiai hitelessége nélkül. A kontextusából kiragadott bombázást teljesen értelmetlen és embertelen pusztításként láthatjuk, annak valódi értelmezése és felelős feltárása nélkül. Az amerikai fél teljesen arctalan marad, ami éppen csak eltér a háborús propagandától: az ellenség nem pusztítani kíván, egyszerűen nem ismerjük meg az indítékait.
Így a Barefoot Gen marad, ami. Sokkoló háborúellenes propaganda, amely valódi értékválasztás nélkül elítél minden hatalmat. Ha többet nem várunk tőle, akkor viszont kiváló alkotás.
Értékelés: 6,5
Linkek:
Wikipedia
Aoianime
ANN
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.