A hosszú nevű anime a témaválasztás miatt van eleve bukásra ítélve, illetve azért, mert nem a megfelelő műfajban dolgozza fel az adott témát. A monetáris világról, vagy akár az egyén pénzügyi kultúrájáról – vagyis hogy hogyan bánik a pénzzel – lehet értelmes animét készíteni, csak nem így. Az alapvető problémát a shounen animék felé való elhajlás jelenti, nevezetesen hogy szörnyek segítségével harcolnak egymás ellen a szereplők holmi erősen sarkított ideológiai ellentét mentén, és a különleges támadásoknak a témához igazodva a közgazdaságtanból vett angol nyelvű neveket adnak. Szóval eleve kudarcra van ítélve, hogy bármi konkrétat megtudjon az ember a pénz működéséről, mert egyébként ilyen téren is elég műveletlen kis hazánk népességének túlnyomó hányada. Persze komolyabban belemenni a témába unalmas lenne, muszáj hangzatos bölcsességeket mondani, hogy a pénz értéktelen a beléfektetett bizalom nélkül. Ez akár igaz is lehet, csakhogy ennél jobban nem fejtik ki. Szóval max annyit tudunk meg, ami eddig is elég nyilvánvaló, hogy a papírpénz értéke nem az anyagában van, mint régen az aranyérmék esetében, hanem spekulatív értékkel rendelkezik, ami függ a pénzt kibocsátó ország gazdasági helyzetétől. De még ennyire egyszerűen se fogalmazzák meg, mert ez már iskolapad szagú lenne.

Jó húzás, hogy egy nem tettek a sorozatba igazi főgonoszt. Szájbarágósan meg is mondják nekünk – igaz, az utolsó részben, csak azért, ha még nem esett volna le valakinek -, hogy mindenki arra törekszik hogy jót tegyen, segítsen az embereknek, csak más módokon. Szóval marad az ideológiai ellentét, és persze egyik sem tökéletes, egyik sem a helyes megoldás.

Mikuni utilitarizmusa egy felsőbb, abszolút hatalmat kívánna meg (istent), aki képes újra elosztani az egész emberiség javait olyan arányban, hogy a legnagyobb hasznossággal járjon, vagyis minél több ember éljen jól. Ha egy emberre, vagy emberek csoportjára bíznánk ezt, elkerülhetetlen lenne a hibák előfordulása, ami az önérdekből, meg mindenféle szentimentalizmusból fakadna, és ez is történik Mikuni esetében. Kimimaro naiv emocionalizmusa (ami lényegében abból áll, hogy nem esik jól szenvedni látni másokat) pedig csak akkor lehetne megoldás globális szinten, ha mindenki úgy gondolkozna, mint ő. Ezt az anime persze lefordítja nekünk jövő és jelen prioritására, amennyiben Mikuni a jelenért küzd, és megelégszik azzal, hogy minél több ember túléljen, akármilyen nyomorúságos körülmények között is élnek, míg Kimimaro a jövőért küzd, mert hát anélkül nincs értelme a jelennek. Viszont ezt nézhetjük úgy is, hogy Mikuni hisz abban, hogy az ember talpra tud állni a legrosszabb helyzetekből is, Kimimaro viszont – tapasztalatai alapján – úgy véli, hogy aki már mindent elvesztett, az már nem képes visszanyerni semmit. A szomorú hogy ennek az elvont filozofálásnak semmi köze nincs a valósághoz. Mivel itt a jövő olyasmi, amit nem az ember irányít, hanem a pénz. Az animében egyszerű tranzakciók azzal járnak, hogy emberek és városok egyszerűen eltűnnek. A jövő zálogba tétele, eltűnése a valóságban rögtön lefordítódik a gyerekek eltűnésével, hiszen minden országnak a jövőjét testesítik meg. A valóságban ilyen események hosszú folyamatok révén mennek végbe és ezeknek nem a pénz az egyetlen mozgatórugójuk. Szóval erős sarkítások és absztrahálás útján jut el az anime odáig, hogy valamiféle erkölcsi tanulságot próbáljon mutatni nekünk arról, hogy hogyan is kellene gondolkodnunk a pénzzel kapcsolatban. Kimimaro egyértelműen a nézőt képviseli, aki laikus, de érdeklődő, és alapvetően jó természetű, de nem az ösztönösen jót cselekvő típus, hanem a vívódó, értelmesebb fajta főhős. Viszont képes a fejlődésre, nem túl nyápic, és egyértelműen a legjobban eltalált dolog a sorozatban az ő jelleme, még úgy is, hogy sokszor a háttérbe húzódik.

Ezek mellett a sorozat rövidsége már szinte áldásnak minősül, ha tovább húzzák, azzal csak rosszabb lehetett volna. Így viszont van egy elrontott témaválasztás, egy korrekt főszereplő, a fennmaradó energiát pedig a készítők a mellékszereplőkbe és a látványvilágba fektették. A gyakori 3d animációba váltás egyeseket zavarhat, főleg mikor a „kintlévőségek” (asset) mozognak, a pénzügyi negyed háttere esetében már könnyebb elfogadni a másféle technikát, hiszen a történet szerint is egy másik dimenzió.

Mindent összevetve megvalósításban közepes, és bár a témaválasztást nevezhetjük egyedinek, a feldolgozással tévútra jutottak.

Értékelés: 6,4

Linkek:

ANN
Wikipedia
Animeaddicts