Egy érdekes alapötlettel bíró, ám könnyed anime a Shaft-tól. Alapból adott a gazdag családba született főhősünk, aki apja árnyékában felnőve, de a nyomdokaiban járva igyekszik felépíteni saját, sikerorientált életét, amiben a kudarc nem megengedett. A komikus vonás rögtön az első másodpercekben feltűnik a családi krédó képében: soha nem tartozni senkinek. Persze ez még nem tűnik olyan rendkívülinek, de az anime hamar felállít egy olyan szituációt, amiben a főszereplő a végletekig ragaszkodva elveihez belekényszerül egy új élethelyzetbe. Ezek után pedig az anime két dologgal próbálkozik párhuzamosan. Egyrészt furcsa karaktereket mutat be, majd vicces szituációkba keveri őket, másrészt – többnyire a részek végén elhangzó monológokban, bár sokszor a részek közben is – társadalomkritikát fogalmaz meg.
Maga az Arakawa híd környéke utópiaként is értelmezhető. Persze valójában nem az. A látszat viszont elhiteti velünk, hogy ez egy társadalmon kívül álló közösség, amiben nincs értéke a pénznek, viszont mindenki törődik egymással, és megosztoznak mindenen, mint egy kommunában. Ez a paradicsomi állapot azonban csak illúzió, és idővel minden szereplő esetében kiderül, hogy nem elmebajosak, csak úgy döntöttek, nem akarnak a modern japán társadalom részei lenni. Így hát felvettek egy szerepet, egy alter ego-t, és ennek megfelelően új nevet is kaptak, mikor a híd alá költöztek. Ezt a kis szerepjátékot közösen tartják fenn, de leginkább a polgármester kappa áll a háttérben, aki – mint kiderül – valójában elég gazdag és befolyásos. Szóval csak annyiban beszélhetünk társadalomkritikáról, amennyiben komoly alternatívaként kezeljük az Arakawa híd környékének lakóközösségét. Ez azonban nyilvánvalóan kudarcra ítélt erőfeszítés, szóval maradnak a viccek. Ami nem is baj, mert tényleg vicces a sorozat, csak aki valami többre vágyik, esetleg hogy lesz valami íve is a történetnek, annak csalódnia kell. Tehát egy humoros társadalomkritika helyett, inkább egy groteszk cirkuszi világot kapunk bohócokkal, akik nem akarnak nekünk semmi komolyabbat mondani, csak csetlenek-botlanak, és bukfenceiket a racionális főszereplő szemén át nézve mi is jól szórakozhatunk.
Értékelés: 7,4
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.