Erről az animéről kétféle írást olvashattok. Az egyiket olyan írta, aki csak úgy véletlenül megnézte, esetleg kicsit utánanézett, hogy lám, ez egy játékból készült, de véleményének alapja nagyrészt az animére támaszkodik. A másik fajtát olyan írta, aki játszott a játékkal vagy más Type-Moon játékokkal, és ez az írásában is meglátszik, sok háttérinfót épít be, és inkább arról nyilatkozik, hogy jól avagy gyengére sikeredett az adaptáció. Persze a játékot általában tisztelni szokták, hiszen ha már megemlítik, akkor nyilván végig is játszották, mert ha nem tetszett volna, nem játszák végig a több száz óra játékidőt nyújtó (olvasási és nyelvismereti szinttől függ, és végül is regényt olvasol, csak közben megállsz a képeket is nézegetni) visual novel-t. Én ebből a kettőből az utóbbi táborba tartozok, viszont az adaptálással kapcsolatos problémák helyett inkább egy történetközpontú olvasatot szeretnék felvázolni, és ez alatt nem azt értem, milyen menők vagy unalmasak a harcok és ki mennyire tápos, hanem hogy itt vannak különböző személyiségek, akik egy különleges helyzetben ütköztetik az érdekeiket. Igen, ez tényleg unalmasabban hangozhat egyeseknek, de ha már az ember nekifog írni valamiről rendesen, akkor az a legkevesebb, hogy komolyan vegye.

A shounen vonásokban bővelkedő anime – középiskolás főhősünk különleges képességekkel bír és veszélyes helyzetekbe kerülve, másokkal megküzdve meg kell védenie a szeretett lányt és lakóhelyét – két forrásból táplálkozva kap egy kis árnyalatot. Egyrészt van egy stabil háttér a történet mögött. Erről már írtam a visual novel kapcsán is, az anime sok dolgot elmagyaráz, a játkék még többet, aki még kíváncsibb az meg a neten utánaolvas a többinek. Bár a történet első ránézésre a verseny témájú animékre hajaz, több ponton alapvetően eltér azoktól. Az olyan animéknél, mint pl. a Pokemon vagy a legtöbb kártyajátékon alapuló animék esetében is, jól körülírt szabályok szerint zajlanak az összecsapások a felek között, és általában az erkölcsileg elfogadhatóbb félé lesz a győzelem. Ezzel szemben az Fate/stay Night-ban a konkrét összecsapásokra nem sok szabály van, inkább egy halálig tartó játszmáról van szó, aminek csak állomásai vannak, ahogy fogynak a résztvevők. Mivel nincsenek konkrét szabályok, és az egyes résztvevők motivációja is erősen eltérő, ezért sokkal nehezebb eldönteni, melyik fél a „jó” vagy „rossz” adott esetben. Az anime nem is próbál egy követendő értékrendet felállítani, mint a fiatalabbaknak szóló animékben szokás, ehelyett sokkal mulatságosabb dolgokat művel.

Ugyebár adott az idealista főhősünk aki valamiféle hős szeretne lenni. Elég hamar rájön hogy ez nem egy olyan anime, és egyedül semmire sem képes. Viszont próbál ragaszkodni az elveihez, még ha ezzel a saját életét is fenyegeti. Ezen a ponton már kialakult véleményünk lehet Emiya Shiro-ról, nyilvánvaló, hogy nem fog megváltoznia gondolkodása. Csakhogy tesznek mellé egy másik végletesen csökönyös embert, Sabert, aki ráadásul a Szolgája, tehát valahogy együtt is kell működjenek. És ebből fog származni sok érdekes helyzet, mert mindkettőjüknek kell majd kompromisszumokat kötniük, nem ugorhatnak állandóan egymás elé a mártír szerepre pályázva, hiába vágynak mindketten arra. Szinte adja magát, hogy a világ minden alkalommal gúnyt űz eszméikből a jóságról. Ehhez a pároshoz jön Tohsaka Rin, aki viszont teljesen más, mint az előbbi kettő, mégis rákényszerül a velük való együttműködésre. Így kapunk egy tsunderét is, akit büszkesége és elfojtott érzelmei irányítanak, de mivel fényévekkel okosabb két társánál, sokkal többet kapunk iskolás humornál és megszokott komikus sablonoknál.

Ha pedig teszünk pár lépést hátra, hogy jobb rálátásunk legyen a sorozat egészére, akkor egyfajta átmenetet láthatunk a szuperképességes shounen és a komolyabb dráma között. Arról azért lehet vitatkozni, melyik felé hajlik jobban, de tény, hogy egyik műfaj sem illik rá teljesen. Az ilyenre szokták mondani, hogy egyedi. Bár eleve adaptációról beszélünk, szóval ez az egyediség mégsem olyan egyértelmű. Mint adaptáció, az anime egész jól helyt áll. A játék Fate route-jának történetét dolgozza fel kis eltérésekkel, de elég hű marad a játékhoz, hogy ne háborodjanak fel a rajongók. Sőt, igazából nem sok újat tesz hozzá a játékhoz, szóval nem is nyújt semmi újat. Aztán hogy egy adaptációnak mi a dolga, az már más lapra tartozik. Aki viszont előzetes ismeretek nélkül kezd bele az animébe, az jóval többet kap egy verekedős akció-animénél, de kevesebbet egy pszichológiai horrornál vagy seinen drámánál. Ezeknek csak a lehetőségét lehet sejteni egy-egy részben. Mindenesetre tartalmasabb szórakozásban lehet részünk, mint a sorozatgyártott shounen animék esetében.  

Értékelés: 7,9

Linkek:
Wikipédia
ANN
AnimeAddicts